Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Most nem kisebbségi véleményt kívánok mondani, nem a határozati javaslattal foglalkoznék, hanem a törvénymódosítás kapcsán egyetlenegy gondolatot szeretnék nagyon röviden körbejárni: ez a határidőnek egy évvel történő meghosszabbítása. Valóban indokolt-e, valóban szükséges-e, valóban alkotmányos-e; vagy elképzelhető, hogy egy rövidebb határidővel mintegy gesztust téve az Alkotmánybíróságnak az Országgyűlés elérheti azt, hogy az Alkotmánybíróság ne minősítse az ismételt meghosszabbítást alkotmányellenesnek, hanem, mondjuk, egy kilenchónapos határidő alatt a kormányzat képes megfelelő törvényjavaslatot terjeszteni az Országgyűlés elé, az Országgyűlés ezt el tudja fogadni és a közigazgatást át lehet szervezni. Tudniillik egy ilyen tartalmú módosító javaslatot nyújtottam be a törvényjavaslathoz.Véleményem szerint ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni bármennyire is szeretné miniszter úr az időszámítást nem '94. július 15-étől kezdeni azt a tényt, hogy '94. július 15-étől ennek a kormánynak fel kellett volna készülni az adott törvény végrehajtására: nevezetesen arra, hogy az egységes személyazonosító jel használata '95. december 31-én megszűnik. A felkészülés elmaradt, ehelyett a gazdasági stabilizációt szolgáló törvénycsomag kapcsán akkor nagyon részletesen érvelvén ez ellen a kormány beterjesztette azt a módosító javaslatát, amely végül is könnyűnek találtatott az Alkotmánybíróság serpenyőjében, és ezáltal valóban nehéz helyzetbe került a Magyar Országgyűlés.
Nehéz helyzetbe került, mert '95. december 31-én ha nagyon szigorúan vesszük az Alkotmánybíróság döntését a közigazgatás szempontjából bekövetkezhet egy káosz. Bekövetkezhetne, ha nem lehetne tovább használni az egységes személyazonosító jelet. Nyilvánvaló, hogy ezt az állapotot egyetlenegy párt akár kormánypárt, akár ellenzéki párt nem kívánhatja. Viszont cserébe azért, hogy ebben a helyzetben, amely részben a jelenlegi kormányzatnak tudható be, mégis megpróbáljuk az alkotmányos keretek megtartását ráerőltetni a kormányzatra, úgy vélem, hogy túl hosszú az egyéves határidő. Túl nagy időtartamot adna a közigazgatásnak, hogy egy éveken keresztül talán ki merem mondani elszabotált feladatot végrehajtson. Azért éveken keresztül, mert az Alkotmánybíróság döntése '92-ben született, tehát akkor megfelelő idő lett volna arra ha a közigazgatás fogékony arra, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos jogállam , hogy a döntést végre lehessen hajtani.
Miután a végrehajtás érdekében lépések nem történtek, ezért azt hiszem, elfogadható, hogyha megfeszített munkát kívánunk a közigazgatási szakemberektől, akkor azt az Országgyűlés elvárhatja, mivel már meg kellett volna tenniük a szükséges lépéseket.
(18.40)
Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat és a tisztelt kormányt, hogy figyelembe véve az Alkotmánybíróság súlyát a magyar demokráciában, és tudván azt, hogy ezzel a határidő-meghosszabbítással valójában egy Alkotmánybíróság által megszabott nagyon szigorú határidőt negligálunk és meghosszabbítunk próbáljunk egy olyan kompromisszumos időtartamot megállapítani, amely jelzi, hogy a kormányzat részéről ez egy egyszeri és megismételhetetlen aktus lesz, mármint az, hogy egy alkotmánybírósági döntés mégsem kerül időben végrehajtásra, egy olyan döntés, amelyre megfelelő határidő volt. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy beadott módosító javaslatomat adandó alkalommal támogassák.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)