Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múlt hét végén háromnapos kongresszusra ült össze az MSZP, és ebben a tekintetben mindazokhoz a kérdésekhez, amelyek a párt belügyét képezik, nyilvánvalóan egy másik párt képviselője hozzá sem szólhat, nem is avatkozhat bele. Azonban mivel egy, a kormányon belül abszolút többséggel rendelkező párt kongresszusáról van szó, ennek azért az egész ország, a kormányzás és a parlament számára is van bizonyos összefüggése és üzenete. Elsősorban azzal a kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, amely a kongresszus előkészítése során, annak előestéjén jelent meg két lépésben: az egyik Bokros pénzügyminiszter úr felajánlása, hogy lemond tárcájáról, a másik Fodor Gábor tényleges lemondása tárcájáról. Tulajdonképpen más-más szempontból mindkettő üzenet értékű lemondási akció volt. Rövidebben szólnék Fodor Gábor lemondásáról: ezt egyértelműen úgy tekintjük, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége erős érdekeltségét jelentette be a kormányzat stabilizálása érdekében, és gesztust gyakorolt a miniszterelnök úr felé azzal, hogy Fodor Gábor lemondását gyakorlatilag átengedte.
Áttételesebb üzenetnek kell tekintenünk Bokros miniszter úr szándékát. Nyilvánvaló módon az indokolási részből amiből nem lett semmi azért mégiscsak kiderült valami: azokért a gazdaságpolitikai kudarcokért és frusztrációkért, amelyeket az egész ország él meg, sikerült végre egy ellenségképet kreálni, és ezt az ellenséget úgy hívják: Alkotmánybíróság.
A történelemből elég jól ismert, hogy bizonyos országokban, ahol szélsőséges, nacionalista kormányok vannak hatalmon, a gazdasági-társadalmi bajokra a nemzeti és etnikai kisebbségek soraiban találják meg a bűnbakokat. Sajátos dolog, hogy egy fiskális radikalizmus időszakában a jogállamiság és annak intézményrendszere válik így kérdésessé. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az elhangzottakra reagálva az Európa Tanács vagy mondjuk a strasbourgi bíróság elnöke ír-e most majd egy olyan levelet, hogy oké, rendben van, fiúk, költségvetési gondok közepette semmiféle jogállamisággal, semmiféle Alkotmánybírósággal nem kell sokat foglalkozni.
A parlamenti ellenzéken kívül szeretném jelezni nemcsak politikai, hanem igen komoly szakmai körök, intézmények és személyek emeltek jogi kifogásokat azok ellen a szabályok ellen, amelyeket az Alkotmánybíróság törölt az úgynevezett Bokros-programból. Ez előrelátható és nyilvánvaló volt. Megértem, nehéz szembesülni azzal, hogy a szociális rendszer átalakításában nem talált olyan megoldásokat a pénzügyminiszter úr, amelyek kiállták volna az Alkotmánybíróság vizsgálatát. Azt azonban kategorikusan szeretném tagadni, hogy nincs alkotmányos megoldás a gazdasági problémáinkra, mert ha ez így lenne, akkor Magyarország már tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne, hisz az előző negyven esztendőben nem volt Alkotmánybíróság és jogállamiság, mégis oda jutottunk, ahova. Azt hiszem, nem ellenségeket kell keresni, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy ennek az egyébként is csak a költségvetési kiadások 10 százalékát érintő csomagnak megnyirbálása nem tartozik igazán a fő kérdések körébe, azt hiszem, van 90 százalék más is.
Őszintén szólva megdöbbentett a miniszterelnök úr azon megnyilvánulása, hogy vissza kell szerezni a kormány szuverenitását. Merem remélni, ezt nem úgy kell értenünk, hogy a kormány az alkotmánytól és a jogállami keretektől függetlenül most már azt akar csinálni, amit akar. Őszintén szólva biztatónak tartom, és a magam részéről meg is köszönöm nem ártó szándékkal , hogy ketten a kormányból azért másképp nyilatkoztak: Kuncze Gábor belügyminiszter úr és Vastagh Pál igazságügy-miniszter úr lehetetlennek tartotta, hogy az Alkotmánybíróság vonatkozásában úgy oldódjék meg a kérdés, hogy megrántják alattuk a gyékényt, ahelyett, hogy adekvát gazdaságpolitikát folytatnának.
Örülök, hogy az ország kormányozhatósága érdekében egységes lett az MSZP, örülök, hogy megszilárdította egységét az SZDSZ-szel, de azért őszintén remélem: a stabil kormányzat nem bűnbakkeresésben, hanem a tényleges problémák megoldási sikerében fog megnyilvánulni. (Taps a jobb oldalon.)