Deutsch Tamás (Fidesz)
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar politikai élet bal oldalán zűrzavar uralkodik. Az elmúlt hét történései még nyilvánvalóbbá tették, hogy súlyos kormányzati válság van Magyarországon. Mindez természetesen nem kéne, hogy közvetlenül érintse a polgárokat, ha nem lenne az MSZP-nek 54 százalékos, a szocialista-szabaddemokrata koalíciónak pedig 72 százalékos parlamenti többsége, ami által a tartós válságban lévő kormánypártok döntései alapvetően meghatározzák mindannyiunk sorsát. Így mindaz, amit önök csinálnak, ami önökkel történik, sajnos nem az önök belügye.A koalíciós partnerek viszonya az első pillanattól fogva zűrzavaros, de most már olyan mély válságba jutott, olyan bomlásjelenségeket mutat, ami aligha teszi lehetővé, hogy a kormány mandátumának még hátralévő idejében rendet teremtsen a maga háza táján és a tehetetlenség, illetve a hibás döntések kettősségéből, szorításából valami épkézláb, az ország felemelkedését előmozdító politizálásba fogjon.
A zűrzavarnak és a tehetetlenségnek ezt a fokát már aligha lehet kezdeti botladozásnak vagy tanulási időszaknak felfogni.
(13.50)
Ez már nem más, mint az alkalmatlanság bizonyítványa. Ennek a koalíciónak a nyelve, amelyen a koalíciós partnerek egymással beszélni tudnak, a kölcsönös fenyegetés. Sarkosabban szólva: a kölcsönös zsarolás. A játszma fő mechanizmusa a túszdrámákból ismeretes: ki bírja tovább a fenyegetettséget; ki tudja elhitetni a másikkal, hogy a végső lépésre is képes volna; ki lesz az, aki nem kockáztat tovább, hanem inkább enged?
Így megy ez az első pillanattól fogva. Most éppen a pénzügyminiszter lemondási szándékáról derült ki ország-világ számára, hogy nem volt több, mint üres fenyegetőzés; holott nagyon is indokolt, hogy Bokros Lajos komolyan fontolóra vegye távozását azok után, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt héten a lakáshitelkamatok ügyében hozott döntésével immár sokadik alapvető kérdésben nyilvánította alkotmányellenesnek a pénzügyminiszter nevéhez kötődő gazdaságpolitikai intézkedéseket. Érthetetlen és elfogadhatatlan a pénzügyminiszter Alkotmánybírósággal kapcsolatos hisztérikus reagálása, ami nem más, mint az ő személyét érintő felelősség áthárítása.
Kósa Lajos képviselőtársam találó hasonlatát idézve: Bokros leginkább ahhoz a hajóskapitányhoz hasonlítható, aki kinevezését követően a legénység egyik felét a tengerbe dobatja, a másik felének megvonja a fejadagját, a hajóárbocot félben elvágatja, és amikor közeleg a vihar, kétségbeesetten kárhoztatja a hajót és a legénységet, mondván, hogy ilyen feltételek között képtelenség a hajót viharban irányítani. (Derültség. Zaj a bal oldalon.) De ki érti a szocialista küldötteket, akik az elmúlt hetekben a baloldali értékeket reklamálták kormányukon, majd pedig "I love Lajos"-sal, piros szívecskékkel dekorált rokonszenvtüntetéssel fogadják őt kongresszusukon? Mi történik itt? Most piros szívecskéket festenek, hölgyeim és uraim, legközelebb majd szalmabábukat égetnek... (Közbeszólás a bal oldalon: Adunk egyet!)... vagy körtáncot lejtenek? (Zaj a bal oldalon.)
Jánosi György ma reggel a Nap TV-ben nyilatkozta: ilyen a kongresszusi hangulat. Nagyon örülünk, hogy ilyen remekül szórakoztak. Nem tudjuk, feltűnt-e önöknek: szerte az országban, a társadalomban nem éppen ilyen karneváli a hangulat.
Az MSZP-kongresszuson történtek nyilvánvalóvá tették, hogy a kormány tényleges feje nem Horn Gyula, hanem minden jel szerint Bokros Lajos. Bokros az MSZP hét végi rendezvényén azt mondta, hogy a küldöttek által oly sokat emlegetett baloldali értékek leginkább az ő csomagjában vannak benne. Ez sajnos igaz. A magyar baloldal ma ennyire képes; szociális felelősség viszont annyi van e gazdaságpolitikában, mint Mackó sajtban a brummogás. (Taps, derültség a jobb oldalon. Zaj a bal oldalon.)
Tisztelt Ház! Fodor Gábor szabaddemokrata kultuszminiszter múlt hét végén bedobta a törülközőt. Fodor már saját pártjának is tehertétel volt. A kulturális élet SZDSZ-es gyarmatosítását nem volt képes elég tapintatosan elvégezni. Ma az oktatás és a kultúra jövője szempontjából valóban úgy tűnik: az MSZP a kisebbik rossz. Könnyen lehet, hogy a jóval korábban megbukott kultuszminiszter távozása az SZDSZ kormányból való kivonulásának kezdetét is jelenti.
Az SZDSZ ma még kétszínűbb, még meghasonlottabb a kormányban maradás vagy távozás kérdésében, mint eddig bármikor. Bizonyítja ezt a költségvetési törvény vitájában elhangzott néhány stréber álellenzéki SZDSZ-es hozzászólás. (Derültség.) Az SZDSZ lebegteti saját különállását, anélkül, hogy a nyilvánosság előtt világossá tenné szándékait. Azt pedig, hogy mi is történik közben a színfalak mögött, legfeljebb össznépi társasjáték formájában találgathatja az ország lakossága. (Dr. Szabó Iván: Milyen szellemes a Tomika!)
A koalíciós partnerek, miközben megállás nélkül támadják és meghazudtolják egymást, közben olyan olajozottan hangoztatják az együttműködés eltökélt szándékát, annak hő óhaját, mint a régi viccben a jereváni rádió: a fosztogatás helyett az osztogatást. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján ki kell jelentenünk: amit önök kormányzás címén művelnek, azt nem érdemes, de nem is szabad folytatni. Kérem, fontolják meg: ha csak ennyire képesek, az önök által előidézett káosznál és kormányozhatatlanságnál nem volna-e jobb az ország számára, ha kiírnák az időközi választást? (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.)
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)