Francz Rezső (MSZP)
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az 1996-os költségvetés legújabb módosító javaslataiban a "fűnyíró"-elvnek esve áldozatául a mezőgazdasági, élelmiszer-gazdasági támogatásokból mintegy 1,3 milliárd forintos átcsoportosításra tettek javaslatot. Ennek az ügynek a tanulságai: a társadalom különböző csoportjainak érdekérvényesítő képessége igen eltér egymástól. Úgy tűnik, a társadalmi béke oltárán áldozatot kell hozniuk azoknak, akik kevésbé szervezettek, akik a munkájuk jellegéből adódóan kevésbé képesek demonstrációra. A mozdonyt le lehet állítani két órára vagy két hónapra, s újra lehet indítani anélkül, hogy bármilyen kárt szenvedne. Ugyebár mondanom sem kell, ezt egy tehénnel nem lehet megcsinálni! Két napig sem lehet gondatlanul hagyni, károsodás nélkül. Ebből következően, míg a mozdonyvezetők sztrájkképesek, a parasztember nem. De ha éppen ez hiányzik: hogy demonstráció kell ahhoz, hogy odafigyeljünk a nyomorukra hát van egy pár ötletem nekem is!
A magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetében igencsak rászorulna a támogatásra. Nem azt kérem, hogy többet kapjon vissza az adóiból, a különböző költségvetési befizetésekből, csupán azt, hogy az óhajtott 134 milliárd helyett ami szeptemberre 109-re soványodott a kormány által beterjesztésre került 81,7 milliárd forint fejezeti főösszeg maradjon érintetlen.
A mezőgazdasági jövedelmezőség közismerten alacsony. A növényi és kertészeti termékek felvásárlási árai 1990-94 között 145 százalékra nőttek, ugyanezen idő alatt az állattenyésztési termékek felvásárlási árai 172 százalékra emelkedtek; közben az energiaárak átlagosan 252 százalékra, a növényvédőszer-, alkatrész-, vetőmag- nem sorolom tovább , az összes inputárak 194 százalékra. Tehát az agrárolló tovább nyílott.
Emlékeztetem a tisztelt Házat az 1993-ban végzett OECD-tanulmányra, miszerint a nemzetközi szakirodalomban általánosan elfogadott mezőgazdasági támogatási PSE-mutató Magyarországon 8, Svájcban 75, Japánban 71, az EU átlaga 47, az OECD-tagállamok átlaga 44, az USA-ban 28, Ausztráliában 12, s csupán Új-Zélandban alacsonyabb, mint nálunk: 4. Ezzel együtt azt kérem, hogy arányaiban csökkenteni kell az exporttámogatást, és növeli a termelői, illetve beruházási támogatást. Mintegy 100 milliárd forint beruházási összeg hiányzik ma a mezőgazdaságból. A mezőgazdaságnak nyújtott bankhitelállomány csökkent, nem azért, mert nem lenne rá szükség, hanem azért, mert a mezőgazdaságban csökkent a hitelkihelyezés biztonsága, tehát a tőke vonul vissza a mezőgazdaságból.
A beruházásra igen nagy szükség van. A vállalkozások, gazdálkodók saját jövedelmük terhére, a fennmaradásuk érdekében igyekeznek beruházással pótolni a legszükségesebbeket. Szavakban hangsúlyozzuk az agrártámogatások szükségességét és fontosságát, és mire csoportosítunk át most? a beruházásból fogyasztásra. Tehát a közalkalmazottaktól is elvárható lenne ez ügyben némi önmérséklet, ugyanis nem lehet közömbös számukra sem, hogy az élelmiszerek árai a jövőben hogyan emelkednek. Arról nem beszélve, hogy ez az ország céljaival sem egyezik.
A Magyar Nemzeti Bank legújabb jelentésének 8. oldalán található: "alapanyagoldalról az élelmiszer-ipari termelés, illetve az export növekedése erősen korlátozott". Ezek után nem lehet kétséges, hogy erre az 1,3 milliárdra nagyon nagy szükség lett volna. Nézőpont kérdése, hogy ez sok vagy kevés. Csak úgy megjegyzem, hogy '96-ban az öntözés-meliorációs támogatásra 1,5 milliárd volt a benyújtott költségvetésben tervezve; ez '95-ben 1,6 milliárd volt. Igen nagy szükség lenne a mezőgazdasági termelési alapok fejlesztésére, a kereskedelem, a beszerzés megszervezésére, az integráció kiszélesítésére. Beruházási tőke és forgóalapok hiányában a kis- és nagytermelők egyaránt a nagyobb hitelképességgel rendelkező nagy termelési rendszerek kiszolgáltatottaivá váltak. A helyi kisebb régiók integrációs törekvéseit szükséges támogatni. A mai szövetkezetek földtulajdonnal nem rendelkeznek, így teljes művelt területük után földbérleti díjat kénytelenek fizetni. Ezzel költségeik nőnek, mivel az így kifizetett pénz egyáltalán nem kerül befektetésre, hanem tőkekivonást jelent, és ezzel a szövetkezetek versenyképessége tovább romlik.
A mezőgazdasági dolgozók körében lett a legnagyobb az elmúlt években a munkanélküliség. A mezőgazdasági foglalkoztatottak körében még a minimálbér is késleltetetten lép életbe. Nem véletlen: az alacsony jövedelmezőség miatt nem képesek többet fizetni.
Jó dolog a társadalmi párbeszéd, szerves része az Érdekegyeztető Tanács is, de hovatovább egy felsőházzá növi ki magát, s ezzel korlátozza a parlament szuverenitását. Nem célom a társadalom különböző csoportjainak egymás ellen való uszítása, de ennek az esetleges kockázatát is vállalva állítom: rendkívül rossz döntés a mezőgazdálkodásból élők felé. Ez rossz üzenet. Számukra egyértelmű, hogy a nekik szánt támogatásnál fontosabb a közalkalmazotti réteg békéje. Elismerem, ez kényszerlépés, és a stabilizációs törekvések ellen hat, hiszen beruházásra szánt pénzt csoportosítunk át közvetlen fogyasztási célra.
Adtunk be módosító javaslatot az exporttámogatás csökkentésére, hiszen arányait túlzottnak ítéltük meg, a 81,7 milliárdon belüli 41 milliárdot. De fejezeten belüli átcsoportosításról volt szó, azaz a beruházásokat és a termelési támogatási összeget kívántuk növelni. Lehet, hogy indítványunk elbukik, de annyival tartoztam önmagamnak és az engem megválasztóknak, hogy ezt itt elmondjam. A döntés felelőssége az önöké.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)