Deutsch Tamás (Fidesz)
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az Országgyűlés mai ülésnapján a lakáskérdésekkel összefüggésben kíván napirend előtt hozzászólni.
Két ok adja az apropóját ennek a hozzászólásnak. Egyrészt az, hogy az idén módosított, úgynevezett lakástörvény értelmében az önkormányzati tulajdonban levő bérlakásokban lakó bérlők még két napig, 1995. november 30-áig élhetnek vételi jogukkal, valamint a másik ok már a parlament tegnapi, illetve részben mai plenáris ülésén is érintett téma: az Alkotmánybíróságnak az elmúlt héten a lakáshitel-kamatokkal kapcsolatban hozott döntése, amely a kormány elképzeléseit alkotmányellenesnek minősítette.
Úgy ítélem meg, hogy ma Magyarországon a magyar társadalomban kevés súlyosabb, neuralgikusabb téma van, mint a lakáskérdés. Nincs olyan magyar polgár, akit valamilyen módon ne érintene ez a probléma. Természetesen alapvetően két osztályba sorolhatók a magyar polgárok: akiknek van lakásuk, illetve akiknek nincs lakásuk. Ebből a szempontból sajnos nem biztos, és nem könnyű eldönteni, hogy kik vannak nehezebb helyzetben. Hisz azok a magyar polgárok, akik magánerős lakásépítés folytán teremtették meg sokszor egy élet munkájával azt a lehetőséget, hogy fedél legyen a fejük fölött, tucatnyi problémával néznek szembe. Ugyanúgy hihetetlenül súlyosak azok a problémák, amelyek sújtják, érintik azokat a polgárokat, akik önkormányzati bérlakásokban laknak.
(9.20)
Azok a polgárok, akik éltek vagy élni kívánnak még az elkövetkezendő két napban vételi jogukkal, bizony a lakástörvényhez kapcsolódó jogszabályok hiányában jogosan érzik azt, hogy az elmúlt évtizedekben elmaradt több tízmilliárd forintos felújítási hátralék terhelődik az új tulajdonosokra, hogy egyre csökkenő reáljövedelmükből kell nekik ezt a feladatot valamilyen módon teljesíteniük. Akik bérlőként maradnak a korábban is bérelt bérlakásukban, azokat pedig különböző megalapozott vagy megalapozatlan félelmek terhelik a jogszabályok ellentmondásosságából fakadóan, illetve több, a kormány által már tavaly év végére ígért jogszabályi módosítás elmaradása miatt. Nagyon sokan érzik magukat kirekesztve az önkormányzati tulajdonú bérlakások megvételi lehetőségéből, hiszen közel százezer olyan lakás van, amely lakással kapcsolatban nem tudtak élni a bérlakásban lakók a vételi jogukkal; ezek volt egyházi ingatlanok, ezek műemléki lakások, ezek olyan lakások, amelyeket az önkormányzatok a döntésükkel vontak ki az alól a lehetőség alól, hogy a bentlakó bérlők élhessenek a vételi jogukkal. De vannak olyan lakások, amelyeknek a bizonytalan helyzete ahogy már korábban említettem elmaradt jogszabályi módosítások miatt maradt meg.
Úgy ítélem meg, mindannyiunk közös felelőssége, hogy az elmúlt másfél évvel szemben ne folytatódjék tovább a lakásügyben az a halogató magatartás, ami tapasztalható volt eddig. A kormányprogram, az oly sokat idézett kormányprogram amellyel kapcsolatban, hogyha abban megfogalmazott állításokat idéznek ellenzéki képviselők, akkor ez gunyoros mosolyt csal a kormánypárti képviselők arcára, de sajnos tény , az önök által elfogadott és megerősített országgyűlési határozati formát öltő kormányprogram nagyon sok ígéretet tartalmaz a lakáskérdést illetően.
A kormány azt ígérte, hogy 1994. december 31-éig elkészíti, benyújtja és a parlament által elfogadtatja megtárgyaltatja és a parlament elfogadja az úgynevezett lakástörvény átfogó módosítását. A kormány új társasházi törvényt ígért. A kormány ígérte, hogy múlt év végéig el lesz fogadva a parlament által a jelzálogról szóló törvény; ennek a benyújtására került csak sor az elmúlt hetekben. Azt ígérte a kormány, hogy a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény időben el lesz készítve, a parlament ezt a törvényt meg tudja tárgyalni. Ennek még mindig csak a benyújtásáról van szó. Ám az egyetlenegy eredmény, amit elmondhat a kormány, közel egyéves késéssel, hogy az úgynevezett házmesterlakások ügye remélhetőleg jövő héten a kivételes eljárásban tárgyalt törvény megszavazásával részben vagy remélhetőleg teljes egészében megoldódik.
Megítélésünk szerint és ez az, ami alapvetően indokolta a napirend előtti hozzászólásunkat nem tartható az a kormányzati magatartás, hogy a kormány egyre inkább kivonul a lakásügyből, a lakásszférából, az állami feladatvállalás mértékét egyre csökkenteni akarja. Hadd utaljak csak arra, hogy közel tízmilliárd forinttal csökken az 1996-os költségvetésben, a kormány elképzelése következtében, a magánerős lakásépítés támogatása.
Úgy ítéljük meg, hogy a között a magatartás között, amit a kormány az elmúlt másfél esztendőben folytat, amikor a probléma nagyságát ugyan felvázolja, de azt mondja, hogy itt rövid idő alatt és egyszerre minden problémát megoldani nem lehet, illetve a között a magatartás között, hogy végre valamifajta végiggondolt elképzelést lehetne megfogalmazni, van középút. Éppen ezért arra hívjuk fel az igen tisztelt kormánypárti képviselők és a kormány figyelmét, hogy tegyék meg azokat a szükséges lépéseket, amelyeket már a kormányprogramban megígértek, készítsék el a szükséges törvénymódosításokat, és gondolják végig a költségvetési törvény kapcsán is a lakásszférában való állami részvétel kérdését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)