Varga István (MDF)
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Korosztályom azon tagjai, akik nemcsak Révai Józseftől és Molnár Eriktől tanulták a történelmet, úgy tekintenek a hétkötetes "Hóman-Szegfü"-re, mint mondjuk, az irodalomtanárok Szerb Antal Magyar irodalomtörténetére.
Igen, kedves képviselőtársaim, Hóman Bálintról szeretnék beszélni. Arról a kultúrpolitikusról, aki itt ült a patkóban 1932-től kisebb-nagyobb megszakításokkal 1943-ig mint kultuszminiszter. Akiről Glatz Ferenc történész azt írta, hogy igen jó miniszter volt, mert ő teremtette meg az egységes középiskolai hálózatot, az ő érdeme az iskolafelügyelői rendszer megteremtése, és a nyolcosztályos népiskola is a nevéhez fűződik. Arról a Hóman Bálintról szeretnék beszélni, aki kiemelkedő tudása révén már 33 éves korában egyetemi tanár volt. Arról a Hóman Bálintról, képviselőtársaim, akit 35 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé fogadott. Arról a Hóman Bálintról, aki a két világháború közötti történészgeneráció egyik legnagyobb tagja volt. S arról a Hóman Bálintról természetesen, aki 1951. június 2-án méltatlan körülmények között hunyt el. Arról a történészről, akit megaláztak és meggyaláztak az ávós pribékek öt éven keresztül; azt a történészt, aki, amikor XI. Piust meglátogatta, a pápánál az ő könyve volt: a "Magyar történet".
Nem szeretném hosszan ecsetelni, hogy ez alatt az öt év alatt mi történt Hóman Bálinttal, az interpellációm, tisztelt képviselőtársaim, nem is erre irányul. Az interpellációm két kérdésre szeretne választ. Nevezetesen:
Képviselőtársaim, a rendszerváltozás óta már jó néhány év eltelt. Talán nem kellene-e a Magyar Tudományos Akadémiának rehabilitálni Hóman Bálintot, s talán nem kellene-e ezzel a törvénytelen perrel foglalkozni? Hiszen szintén Glatz Ferencre utalok egyetlenegy pechje volt elnézést a frivol kifejezésért a volt vallás- és közoktatásügyi miniszternek és kiváló történésznek, hogy amikor Bárdossy László hadat üzent, ő azon a kormányülésen ott volt, és az első vádpont az volt, hogy nem tiltakozott ez ellen. Nem kívánok arra sem utalni, hogy hány ezer zsidó honfitársunk életét mentette meg, hány művész léphetett fel az ő minisztersége alatt, és arról sem szeretnék hosszan beszélni, hogy Waldapfel Esztertől Szegfü Gyulán keresztül hányan és hányan álltak ki, s természetesen nagyon érdekes, Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is mellette állt ki.
Tehát, miniszter úr, kérdésem az, hogy esetleg sor kerülhet-e a kiemelkedő miniszter és tudós rehabilitálására; illetve ennyi év után mikor találjuk meg Hóman Bálint hamvait, hogy édesapja és Darányi Kálmán és Darányi Ignác mellé a Darányi-sírkertbe elhelyezhessék, és néhányan, akik tiszteljük, egy virágot elhelyezhessünk a sírján? (Taps a jobb oldalon.)