Eörsi Mátyás (SZDSZ)

1995. november 27.

DR. EÖRSI MÁTYÁS, a külügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Örömmel jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy a külügyi bizottság mindkét előterjesztést ellenszavazat nélkül, hatalmas többséggel támogatta. (Derültség.)

Ha megengedik, egy-két szót szólok mindkét javaslatról tényleg igyekszem rövidre fogni mondanivalómat.

Ami az IFOR-erők magyarországi állomásoztatását illeti, a bizottság megállapította, hogy ennek a javaslatnak a parlamenti elfogadása elsőrendű nemzeti és elsőrendű európai érdek. Elsőrendű európai és nemzeti érdek azért, mert mindannyiunknak közös érdekünk, hogy Boszniában végre a béke megteremtődjék.

Önök előtt ismert, hogy december 8-án Párizsban a résztvevő felek aláírják a békeszerződést, amelynek nyomán a NATO-erők részt fognak venni a békefenntartásban. Elég ránézni a térképre, hogy megállapítsuk: a NATO akkor tud eleget tenni ennek a feladatának, hogyha Magyarország ebben a nemzetközi közösség segítségére siet. Úgy ítéljük meg tehát, hogy az a megfontolás, aminek alapján a parlament annak idején úgy döntött, hogy idegen katonát csak az összes képviselő kétharmadának határozatával lehet Magyarország területére engedni, adott esetben lehetővé teszi, hogy a parlament nyugodt erővel szavazza meg ezt a javaslatot, hiszen ennek a missziónak a célja nem a háború, hanem ellenkezőleg: a béke megteremtése Boszniában.

Ami a másik javaslatot illeti, nyilvánvaló, hogy a parlamentben helyet foglaló pártok egyetértenek abban, hogy az ország külpolitikájának egyik prioritása a NATO-tagság megszerzése, támogatták azt, hogy Magyarország aláírja a békepartnerség-programot. Ez az indítvány ennek a programnak a végrehajtásaként fogható fel, hiszen azt a jogi rendelkezéshalmazt, amelyet a NATO saját katonáinak jogállására alkalmaz, ezt követően Magyarországon is alkalmazni kell.

Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság nevében azt szeretném kérni az Országgyűléstől, hogy hatalmas többséggel szavazzuk meg mind a két indítványt, ezzel demonstráljuk azt, hogy akkor, hogyha szükség van rá, a legfontosabb külpolitikai kérdésekben még fennáll a konszenzus. Tisztában vagyok azzal, hogy a konszenzus demonstrálása önmagában nem lehet ok, ez csupán következmény lehet, de úgy ítélem meg, hogy ha ezekben a kérdésekben a parlamenti pártok és talán minden parlamenti képviselő között az egyetértés megvan, akkor érdemes ezt a magyar lakosság és a közvélemény számára is demonstrálnunk.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)