Rockenbauer Zoltán (Fidesz)

1995. november 27.

ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az előttünk fekvő törvényjavaslatot és a határozati javaslatot is, mindkettőt támogatja. Támogatja Magyarország részvételét a békefolyamatban, és erre számos oka van.

Először is azért támogatjuk, mert örömmel tölt el bennünket, hogy Magyarország cselekvő részese lehet egy nemes célnak; egy nemes célnak, ami ennek a szörnyű konfliktusnak a békés rendezése, ami határaink mentén zajlik. Ez a konfliktus déli határaink mentén évek óta véres háborúba torkollott. Most, a daytoni megállapodást követően lehetőség nyílik a békés rendezésre, méghozzá úgy, hogy a három érintett ország egyetért abban, hogy békefenntartó csapatokat küldünk a térségbe. Tudjuk, hogy ez a megállapodás, ami Daytonban született, talán nem tökéletes, talán nem is igazságos, mégis az a meggyőződésünk, hogy a háborúnál mindenképpen igazságosabb a háborúnál ez a megkötött béke is igazságosabb. Magyarországnak elemi érdeke, hogy ebben a békefolyamatban részt vegyen.

Másodszor azért támogatjuk, mert ez a lépés minden eddiginél szorosabbra fűzi Magyarország viszonyát a NATO-val. Tudjuk és mindenkinek tudnia kell, hogy ha most megszavazzuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot és határozati javaslatot, ez még nem jelent NATO-tagságot, nem jelenti a NATO-hoz való csatlakozást, nem jelent automatikus garanciákat sem. Azonban meggyőződésem, hogy kvázi garanciákat jelent Magyarország biztonságát tekintve. Ez a lépés olyan szorosra fűzi hazánk viszonyát a NATO-val, amely minden eddiginél szorosabb, amely nagyon közel áll ahhoz, amit a csatlakozás jelenthet. Hogy erre a következtetésre jutottam, ennek az oka az, hogy nem olyan régen, ebben a hónapban egy hatpárti delegáció látogatott el a NATO-hoz, amelynek én is részese voltam, és tulajdonképpen azt, amit én most itt önöknek elmondtam ezzel kapcsolatban, NATO-tábornokok erősítették meg, NATO-tábornokok sugallták számunkra.

Harmadszor, azért támogatjuk ezt a lépést, mert igen fontos gyakorlati haszna van. A NATO bővítéséről szóló dokumentumban szerepel egy kifejezés, amit nagyon nehéz magyarra fordítani egy szóval, ám túl sokat szerepel ahhoz és túl sokat hangoztatták az említett egy hónappal ezelőtti NATO-utunkon, hogy komolyan kell vennünk. Ez a szó úgy hangzik, hogy interoperabilitás. Ez körülbelül annyit jelent, hogy a magyar csapatoknak képeseknek kell lenniük együttműködésre a NATO-vezetéssel.

A NATO-bővítési dokumentum azt határozza meg bővítési feltételként, hogy az úgynevezett interoperabilitás egy bizonyos minimális szintjének kell eleget tennünk. Mi több ízben rákérdeztünk, hogy ez mit jelent pontosan. Nem azt jelenti, amit itt nagyon sokan hisznek, hogy a magyar fegyverzetnek, a magyar haderőnek teljes mértékben kompatibilisnek kell lenni a csatlakozás pillanatában a NATO-seregekkel? Szó sincs erről! Azonban szükség van arra, hogy egy közös gyakorlaton, egy közös akció keretében a magyar csapatok képesek legyenek együttműködni a NATO-csapatokkal. Tehát megértsék egymást, kommunikációs szintről van szó; az infrastruktúra alkalmas legyen arra, hogy például Magyarország területén a NATO-csapatokat fogadni tudjunk; hogy a vezetési modellek összeegyeztethetőek legyenek egymással.

Eddig mindezt a "Partnership for Peace" hadgyakorlat keretében volt módja kipróbálni hazánknak. Itt azonban és ezért hangsúlyozom, hogy ennek igen fontos gyakorlati haszna van olyan tere nyílik meg az interoperabilitás létrehozásának a magyar haderő és a NATO között, amire eddig még nem volt példa. Tehát ha pusztán hadászati szempontból és a csatlakozásra való felkészülésünk szempontjából nézzük, Magyarországnak elemi érdeke részt venni ebben az akcióban.

Negyedszer azért támogatjuk, mert ugyanakkor nem lebecsülendő módon gazdaságilag is előnyös. Én teljes mértékben egyetértek azzal, amit Keleti miniszter úr itt az előbb elmondott: nem szabad ezt nekünk túlhangsúlyoznunk. De hogy erről mégis beszélek önöknek, ezt azért kell megtennem, mert ma Magyarországon a legkülönbözőbb politikai szervezetek részéről, pontosabban a volt kommunista párt, a Munkáspárt részéről és néhány anarchista, illetve pacifista mozgalom részéről a legfelelőtlenebb uszítás folyik a NATO-csatlakozással szemben, aminek az egyik fő pillérét jelenti az, hogy Magyarország számára a csatlakozás milyen rengeteg pénzbe kerül, és ehelyett nekünk a semlegességet kellene választanunk; csatlakoznunk kellene a Svájc-Ausztria-tengelyhez, amit meghosszabbítanánk Bulgária irányába mondja a Munkáspárt politikusa , s akkor lehetőség nyílna arra, hogy rakétasilók helyett Magyarországon bölcsődéket és óvodákat nyitnánk.

Ez egy szörnyűséges demagógia, ami ellen nehéz küzdeni, mert a fülek nyitottak erre ebben a gazdasági helyzetben, amiben most vagyunk. Úgyhogy egyrészről mindenkinek eszébe kell vésnie azt, hogy a semlegesség, egy semleges Magyarország hadserege sokkal több pénzbe kerül, mint egy NATO-tag Magyarország hadserege.

(18.10)

Másrészről azért említettem ezt a példát, mert nyilvánvaló, hogy vannak ma Magyarországon olyanok, akik egyből fölszisszennek majd, ha a parlament elfogadja ezt a dokumentumot, és azt fogják hangoztatni, hogy "mibe kerül ez nekünk". Ezért kell nekünk erről beszélni, ezért kell világossá tenni, hogy ez nekünk nemcsak hogy nem hátrányos gazdaságilag, hanem előnyös is. Ezzel egyébként nem akarom azt sugallni, hogy a magyar haderő átalakításához ne lenne szükség pénzre.

Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésünk, hogy Magyarországnak minden szempontból előnyös, hogy részt vegyünk ebben a folyamatban.

Meggyőződésem ugyanakkor az is, hogy részvételünknek nem kell passzívnak lenni. A részvételünk lehet aktív. A helyzet ugyanis megváltozott. Én értem képviselőtársaimat, és értem azokat, akik mindig óvatosságra intenek egy olyan konfliktus kezelésében, amely közvetlenül érint bennünket azért, mert egyrészt a határaink mentén zajlik, tehát földrajzilag közel van hozzánk, másrészt pedig a határaink mentén magyar kisebbségek élnek. Azonban világosan látnunk kell, hogy a helyzet megváltozott a daytoni megállapodás óta.

A magyar külpolitika az elmúlt három évben nagyon helyesen nagyon óvatosan reagált a konfliktusra. Nagyon helyes volt ez, hiszen veszélyes volt a helyzet. Ma azonban annyiban változott meg a helyzet, hogy a Balkán-térségben azok az országok, amelyeket érint ez a kérdés Kis-Jugoszlávia, Bosznia és Horvátország , egyetértenek abban, hogy a kérdést békés úton, abban a formában, amit önök is ismernek, és amihez mi csatlakozni szeretnénk, rendezni kell. Ezért azt gondolom, hogy más a helyzet, és nem szabad ugyanazokra az érvekre hivatkozni, mint néhány évvel ezelőtt, és ezért az a véleményem, hogy Magyarországnak aktívan kell részt vennie ebben a békefolyamatban, és a NATO-kéréseknek lehetőség szerint eleget kell tennie.

Végezetül: itt van egy talán soha vissza nem térő alkalom ezt természetesen idézőjelben mondom, mert azt gondolom, van más hasonló alkalom is , amikor meg tudjuk mutatni, hogy ebben a parlamentben van legalább egy olyan kérdés, amiben mindannyian egyetértünk. Ez a kérdés pedig Magyarország biztonsága. Ez az a kérdés, amellyel mindannyian egyetértünk, amellyel mindannyiunknak egyet kell érteni.

Az előbb utaltam arra, hogy parlamenten kívüli erő, a Munkáspárt felelőtlen kampánnyal, felelőtlen uszítással támad mindannyiunk politikájára, Magyarország NATO-csatlakozásának a politikájára. Egy olyan pártról van szó, képviselőtársaim, amely negyven éven keresztül a Varsói Szerződés fenntartásában volt érdekelt. Természetesen azért volt érdekelt a Varsói Szerződés fenntartásában, mert ez volt a garanciája az ő hatalmon maradásuknak. Nem kell csodálkoznunk, hogy ez a párt, ezek a politikusok nem támogatják Magyarország NATO-csatlakozását. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ebben a parlamentben más politikusok ülnek, hogy felelős politikai erők vesznek részt a magyar törvényhozásban, amelyek felismerték azt, hogy Magyarország biztonságát jelen körülmények között a leghatékonyabban a NATO garantálhatja. Éppen ezért minden olyan lépés, amely közelebb visz bennünket a NATO-hoz, csak előnyünkre szolgálhat, csak Magyarország érdekét jelentheti.

Ezért arra kérem képviselőtársaimat minden képviselőtársamat , hogy lehetőleg mindkét javaslatra igennel szavazzon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)