Gyuricza Béla (Fidesz)
DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem rövid lenni és nem húzni az időt. Három dolog volna, amit szeretnék tisztelt képviselőtársaimnak elmondani.
Természetszerűleg olyan dologról, amelyről a frakcióbeli képviselőtársaim már szóltak, külön nem kívánok szólni. Legfeljebb ahhoz csatlakozva szeretném hangsúlyozni, hogy valóban egy kiemelkedően fontos kérdés tárgyalásáról van szó, és sajnálatos az, hogy ennek formai előkészítése olyan volt, aminek pillanatnyilag tanúi vagyunk. A honvédelmi bizottságban és gondolom, más bizottságban is meghallgattuk mindazokat a Magyarországra látogató politikusokat és katonai vezetőket, akik az előkészítés kapcsán a szükséges konzultációkat elvégezték. Következésképpen mindaz, amit legutóbb hallottunk a külügyminiszter úrtól és a honvédelmi miniszter úrtól, tulajdonképpen ebben az előkészítő folyamatban ismert volt, hogy félreérthetetlenül mit kérnek tőlünk, hogy félreérthetetlenül miben szeretnék, ha az együttműködés meglenne. Különböző vezetők természetszerűleg azt is kifejezték: azt is megértik, hogy nekünk, magyaroknak közvetlen szomszédként milyen aggályaink vannak más jellegű kéréseket illetően. Ezért azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel be kellene vallani, hogy a múlt hét péntekén kiküldött hárompontos javaslat nem biztos, hogy a legcélszerűbb volt.
Második gondolat, amelyet el szeretnék mondani: úgy gondolom, különösen hangsúlyozni nem kell, de talán szükséges egy kicsit nagyobb hangsúlyt adni annak, milyen jelentősége van annak a politikai akaratnak, amely ebben a folyamatban jellemzi mindazokat az államokat, amelyek részt vesznek ebben az ENSZ békefenntartó erőben. Ami pillanatnyilag ismert, hogy közel tizenkét NATO-ország és több mint tizenhárom nem NATO-ország benne skandináv államok, ázsiai országok, afrikai országok kívánnak részt venni ebben a békefenntartó kötelékben.
(18.50)
Azt hiszem, érthető, hogy a magyar határ közvetlen közelében több mint öt éve folyó háborús tevékenységet követően mennyire nagy jelentősége van annak, hogy a Magyar Köztársaság saját jelenlegi és jövő biztonsága érdekében milyen módon vesz részt ebben a folyamatban.
Azt hiszem, az is teljesen jogos, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács felkérése amely ismereteim szerint ma még nincs itt, hiszen ennek a közeljövőben történik meg az aláírása sok félreértést kiküszöbölt volna talán, hogyha ennek az előkészítésében, ahol titkolózni kellett volna, ott nem titkolóztunk volna, hanem megismertettük volna mind a parlamenttel, mind bizonyos értelemben a közvéleménnyel.
A másik, ami gyakran fölvetődött a mai vitában is: az 1951. évi londoni egyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyve. Azt hiszem, ez is olyan okmány, amellyel érdemes lett volna többet foglalkozni, és akkor talán az az előterjesztésben 1725. számon található törvényjavaslat 5. és 6. §-ában megfogalmazott tartalmi kérdések valamennyivel közelebb hozták volna többek között az olyan kérdéseket is, mint amiről itt vitáztunk, hogy kiegészítés szükséges-e vagy sem.
Annál is inkább, hiszen a honvédelmi bizottság elnöke ma már szólt róla ebben a kiegészítő paragrafusban úgy fogalmazódik meg, hogy a kormány minden év október 1-jéig jelentést tesz az Országgyűlés külügyekkel és honvédelemmel foglalkozó bizottságának. Ez egy garancia, amit feltétlenül figyelembe kell venni.
Mindezek együttes figyelembevételével én tisztelettel javaslom képviselőtársaimnak a határozat, illetve az előttünk lévő törvényjavaslat országgyűlési elfogadását. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)