Akar László
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes adókat érintő és a mai ülésen szavazásra kerülő módosító indítványokra vonatkozó reagálásomat megelőzően, egy gondolat erejéig általánosságban is szeretnék reflektálni a kormány adópolitikáját érintő felszólalásokra, nevezetesen arra, hogy ismét restriktívek-e az adótörvények. Határozottan úgy látom, hogy a vállalkozások tekintetében nem, sőt megkockáztatom azt kijelenteni, hogy folytatódik a vállalkozások helyzetének javulása. Így például a feszítő egyensúlyi követelmények mellett is a társasági adóban megpróbáltunk fedezetet teremteni a beruházások ösztönzésére, az elmaradott térségek támogatására.
A példák további sorolása helyett az adórendszer és a gazdaságpolitika beruházás- és vállalkozásbarátságának alátámasztására egy számsort szeretnék ismertetni. A vállalati szektor adózott eredményből és értékcsökkenésből származó, felhalmozásra fordítható saját forrása '94-ben 246 milliárd forint volt. Ez prognózisaink szerint '95-ben 430 milliárd forintra emelkedik, és '96-ra meg fogja haladni a 650 milliárd forintot. Így két év alatt több mint két és félszeresére nő az a képződő saját pénzforrás, amiből a vállalkozások fejlődésüket finanszírozhatják.
E markáns változás persze egy irracionális és fenntarthatatlanul alacsony nyereség-, illetve beruházási rátához képest megy végbe, hiszen '93-ban a saját források még az amortizáció szintjét sem érték el, vagyis a vállalkozói szféra egésze jelentős veszteséggel működött, és egyáltalán nem túlzott, mivel ilyen nagyságú változás vezethet a fenntartható növekedéshez szükséges beruházási, illetve felhalmozási ráta megközelítéséhez 1996-ban.
Tisztelt Ház! A továbbiakban adónemenként kívánok reagálni a vitában elhangzottakra.
A társasági adótörvény '96. évi módosításáról három kérdésben alakult ki jelentős vita. Ezek közül elsőként említeném meg az egyéni vállalkozók társasági adóalanyiságának kérdését, amely évek óta nem megoldott, hiszen az elmúlt időszakban a törvényhozás során döntés született az adóalanyiság megszüntetéséről, majd a választás jogának visszaállításáról. A kérdés a szociális partnerekkel folytatott egyeztetés során is felvetődött, ahol egyetértés alakult ki abban, hogy a gazdaságban nem elhanyagolható szerepet betöltő egyéni vállalkozók adózását érintően tartós, számukra biztonságos megoldás kialakítása elengedhetetlen, amelyre a kormány '96. év folyamán kötelezettséget vállalt. Ezért a kormány a módosító indítványok közül olyan átmeneti megoldást támogatott, amely a '96. évre nem változtatja meg a jelenlegi szabályokat, de az egyéni vállalkozó társasági adóalanyiságát '96. december 31-ével megszünteti.
A társasági adó részletes vitájában kapott hangsúlyt, hogy az nem ösztönzi eléggé a vállalkozások bővülését. Ezzel összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy az adóalapra vetített átlagos adókulcs 15 százalék körül alakul, ami nemzetközi összehasonlításban is alacsonynak mondható.
Az 1996. évi javaslatok szelektív eszközökkel tovább segítik a különböző típusú, méretű vállalkozásokat. Egyrészt minden adóalanyra kiterjedően régi kívánalomnak eleget téve a gépberuházásoknál a számviteli törvény szerinti értékcsökkenési leírást engedi meg, másrészt az ország nagy tőkehiánya miatt 50 százalékos kedvezményt fogalmaz meg a törvényjavaslat az exportját dinamikusan növelő nagyberuházókra. Harmadszor: külön kedvezményt, teljes adómentességet érvényesíthet az elmaradott térségben, valamint a vállalkozási övezetben beruházó. Ez utóbbit a kis összeget beruházók is igénybe vehetik, viszonylag könnyen teljesíthető exportfeltételek mellett, illetve idegenforgalmi beruházások létesítésével.
E színes paletta mégis sok vitát váltott ki. A részletes vitában a nagyberuházások kedvezményének átalakítására olyan javaslat hangzott el, hogy a beruházás nagyságától függetlenül csak a bevétel növekedéséhez kapcsolódjon az adókedvezmény megítélése. Sajnos ez két következménnyel járna. Egyrészt a kedvezmény mértékét nagyon alacsonyra kellene leszállítani amennyire az ösztönző hatás elhanyagolható lenne , másrészt az eredeti célokkal ellentétben az export nemzetgazdasági emelése helyett a szervezeti átalakulás kerülne előtérbe, sokszor manipulatív céllal. A kedvezmény feltételeinek meghatározásakor a beruházási és exportkövetelmény nagyságrendjének csökkentése változatlan adókihatás mellett csak az ösztönzés hatásfokának mérséklésével lehetséges, ami az eredeti szándékokat viszont nem tükrözi. Ezért nem tudta a kormány azokat a módosító indítványokat támogatni, amelyek a beruházási adókedvezmény feltételeinek változtatására irányultak.
Végül szólnom kell itt arról az indítványról, amely a nonprofit szervezetek, különös tekintettel a sportegyesületek által végzett vállalkozási tevékenység adómentességének bővítését célozza. Ennek elfogadása a vállalkozásokkal szemben érezhető versenyelőnyt eredményezne, ezért az indítványt a kormány nem tudta támogatni.
Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításához benyújtott javaslat nem váltott ki nagy vitákat. A módosító indítványok átvezették az Érdekegyeztető Tanács tárgyalásain a kormány által vállalt kötelezettségeket. Ezek alapján a tárgyi eszközök továbbértékesítése során pótlólag megnyíló adólevonás szigorítása, illetve az értékpapírok áfarendszer-beli definiálása elmarad, és 10 ezerről 20 ezer forintra nő az az értékhatár, amely fölött a használtcikket átadónak igazolnia kell, hogy a termék korábban már adózott.
Támogatjuk a költségvetési bizottság T/1502/35. számú módosító indítványát is. Eszerint a fogyasztásiadó-tételek emelése miatt a továbbforgalmazóknál keletkező jövedelmet áfaként el kell vonni. A részletes vita során elhangzott azonban két olyan észrevétel, amellyel kapcsolatos kormányzati álláspont részletesebb kifejtést igényel.
A szociális és egészségügyi bizottság támogatta azt a képviselői módosító indítványt, amely a humánegészségügy adóköteles besorolására irányult. A kormány ezt a javaslatot elutasította. Ennek oka inkább technikainak, semmint elvi jellegűnek mondható. Hiányzik például a nonprofit szervezetek szabályozásáról szóló törvény, és a jövő évi költségvetés előirányzata is a jelenlegi feltételekre épülne.
(19.20)
Időt kérünk tehát arra, hogy megfelelő jogszabályi háttérrel előkészített módon tehessünk javaslatot az egészségügy áfarendszer-beli kezelésének új szabályaira.
A sportot szolgáló létesítmények bérbeadásának tárgyi adómentességét azért kívánjuk továbbra is fenntartani, mert nem akarjuk a bérbeadást megdrágítani azok számára sem, akik tömegsport céljára veszik bérbe a sportlétesítményeket.
Tisztelt Ház! Az önkormányzatok bevételét képező adókról, így a helyi adókról és a gépjárműadóról szóló törvények módosítását egy törvényjavaslattal ajánlottam a Háznak. Néhány képviselő felvetette, hogy a helyi adók növelésére csak a központi adók csökkentése mellett lát lehetőséget. Sajnos a központi költségvetés jelenlegi helyzete ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor már most fel kell készülni arra, hogy az önkormányzatok kezében megfelelő eszközrendszer legyen. Ehhez egy lépcsőfokot jelenthet a törvényjavaslat.
A most javasolt változtatások hatására lényegében csak a helyi adókivetés lehetősége bővül, de automatikusan nem emelkednek az adóterhek, ez helyi döntések függvénye lesz.
Az adómértékek valorizációjával összefüggő felvetésekre reagálva kiemelem, hogy a törvényjavaslat nem a várható inflációra tekintettel valorizál. A törvény hatálybalépésétől, tehát '91-től jelentkezett infláció miatt van szükség az adómértékek korrekciójára. Az adómértékek tekintetében az önkormányzatok számára legalább olyan feltételeket kívánunk hosszabb távra biztosítani, mint amilyet a helyi adóztatás bevezetésekor kaptak.
A helyi iparűzési adó mértékének javasolt emelését is érte kritika. Ezzel kapcsolatosan csak ismételni tudom a kormányzat álláspontját. Itt is az önkormányzat mozgásterét kívánjuk bővíteni és lehetőséget adni arra, hogy a befolyó többletbevételből rendeleteikben bizonyos területeken, például a rendkívül anyagigényes tevékenységeket preferálhassák.
A törvényi mentességek megszüntetése is több képviselőt késztetett felszólalásra. Hangsúlyozom, hogy nem mindegyik törvényi mentesség szűnik meg, illetve a törvényből most kiiktatandó kedvezmények nem feltétlenül jelentik azok megszüntetését. Az önkormányzatok ugyanis a helyi sajátosságok ismeretében rendeleteikben dönthetnek, akár a korábbi törvényi kedvezményeket meghaladóan is, mentességekről, illetve kedvezményekről.
Az idegenforgalmi adó emelésével kapcsolatban szeretném hangsúlyozni: a szállásdíj után fizetendő adókulcs változatlanul maximum 4 százalék marad, csupán a tételes adómérték emelkedne napi 100 forintról maximum 300 forintra, s ez nem jár jelentős áremelési következményekkel.
A belföldi gépjárművek adóztatásának megújítását célzó változtatást a képviselők többsége megértéssel fogadta és támogatta, amennyiben időszerű e téren is az önkormányzatok szerepkörének növelése. Ezzel függnek össze azok a kezdeményezések, amelyek a minimum adótételt meghaladó mérték alkalmazása esetén az önkormányzathoz juttatnák a többletbevételt. A költségvetési vita előrehaladását figyelembe véve a kormány megváltoztatta korábban a bizottságban képviselt álláspontját és jelenleg támogatja e javaslat elfogadását.
Támogatjuk azt a módosító javaslatot is, amely a belföldi gépjárműadó mértékének törvényi felső határát az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1000 forintról 800 forintra kívánja leszállítani, mivel a 800 forintos maximális mértékkel is jelentős mozgásteret lehet biztosítani az önkormányzati adóztatáshoz.
A gépjárműadó speciális önkormányzati adóként való működtetése érdekében az önkormányzatok rendeletükben minden évben december 15-éig határozhatják meg illetékességi területükön a következő évben alkalmazandó adó mértékét. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat elfogadása terveinkhez képest később történik meg, támogatjuk azt az indítványt, amely lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok ebben az évben kivételesen december 31-éig hirdethessék ki az adórendeleteiket.
Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló törvény módosítási javaslata feletti vitát furcsa kettősség jellemezte. Egyfelől általában és alapjaiban senki sem kérdőjelezi meg, hogy a magyar adómorál katasztrofális állapotán változtatni kell, a feketegazdaság felszámolása érdekében lépéseket kell tenni, az adózást elkerülőket rá kell bírni, hogy eleget tegyenek alkotmányos kötelezettségeiknek. Ugyanakkor, ha szembetaláljuk magunkat az e célkitűzések eléréséhez szükséges eszközök konkrét alkalmazási javaslatával, akkor rögtön széles körű ellenállásba ütközünk. Pozitívan értékelem, hogy a bizottsági viták második szakaszát a közös felelősségérzet jellemezte és az a felismerés, hogy közös gondolkodásra van szükség olyan megoldások feltárása érdekében, amelyek alkotmányos eszközökkel segíthetik az adóhatóságot a közösségi érdekek érvényesítésében.
A vita során több félreértést, pontatlanságot sikerült kiigazítani. Világossá vált, hogy az adózóval szerződéses kapcsolatban álló magánszemély tanúként történő meghallgatása nem a személyiségi jogok korlátozása, hiszen például még a büntetőeljárásban sem feltétel, hogy a tanú terheltként vagy vádlottként alanya legyen az ügynek, éppen az ellenkezőjéről van szó.
Egyértelművé vált, hogy a javaslat az adótitok szabályainak enyhítése révén nem a körbetartozások vagy mások miatt likviditási nehézséggel küzdő fizetésképtelen adózók listáját kívánja közzétenni, hanem azokét, akiket az adóhatóság jogerősen marasztalt el adórövidítési ügyben.
Élénk vita bontakozott ki az adózással összefüggő helyszín, helyiség, gépjármű átvizsgálásának szabályaival kapcsolatban is. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezen intézkedések elrendeléséhez feltétel az ellenőrzött forrásból származó információ, amely a bizonyítási eszköz elrejtésére utal. Ez nem semlegesíti a törvénynek azt a szabályát, hogy ez az ellenőrzés során alkalmazható jogosítvány, amelyet csak megbízólevéllel erre felhatalmazott adótisztviselő gyakorolhat és nem általában az adóhatóság.
Ahogyan az várható volt, a legtöbb ellenérzést éppen a becslés intézményének korszerűsítése váltotta ki. Sokan kifogásolták, hogy a pénzügyminiszter ez ügyben rendeletalkotásra kapjon felhatalmazást, amelyben különös módon lefolytatott ellenőrzés előfeltételeit a kamarák meghallgatása után alakíthatnák ki. Többen ellenezték, hogy a limit alatti bevallások benyújtóit a családi jövedelemfelhasználás forrásairól nyilatkoztathassa az adóhatóság, mert ez ellentétes az adókötelezettség személyi jellegével.
Több képviselő módosító indítványát végül is az alkotmányügyi bizottság javaslata foglalta össze módosult formában, olyan tartalommal, amely reményeink szerint már megnyugtathatja a kétkedőket, az alkotmányos aggályokat hangsúlyozókat. A kialakított javaslat, amelyről az Országgyűlés hamarosan dönt, azt írja elő a pénzügyminiszternek, hogy az évente közzétett irányelvekben az adóhatóságot kötelezze azok vizsgálatára, akik a minimálbérre, a tevékenység gyakorlásának körülményeire, a területi szakmai sajátosságokra figyelemmel kialakított értékhatárok alatti jövedelmekről adnak számot. Az ilyen adózók a bevallásuk és a jövedelemfelhasználásuk tartalmának ellentmondásaival maguk bizonyítják, hogy bevallásuk valótlan vagy hiányos. Az adóalap becslésére csak e feltételek bizonyítását követően kerülhet sor. Úgy ítélem meg, hogy ez a megoldás nem irányul a tisztességes adózók ellen és nem nélkülözi a jogállamiság követelményeiből fakadó garanciákat sem.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül kérem önöket, hogy a vitában elhangzottakra és az általam elmondottakra is figyelemmel támogassák a kormány javaslatait az egyes indítványokról történő szavazás során, és a végszavazásoknál is "igen"-nel voksoljanak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)