Kiss Gábor (MSZP)
KISS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miután itt sokan használták a nagy egyetértés kifejezésére az összehangzás zenei műszavát, szeretném azt az érzésemet megfogalmazni, hogy ebbe a zenei összhangzatba némiképpen belekarcolt Zsigmond Attila képviselőtársam diszkantja.
Egy pártban együtt éltünk meg egy korszakot, és őszintén remélem, hogy együtt nem szerettük az állampárti időszaknak a humortalan dagályát, és tanúi lehettünk együtt annak, hogy az a berendezkedés, amely nem engedi elvitatni a saját politikai hatalmát és nincs öniróniája, szükségképpen megbukik és veszti el a hatalmát.
Ezért én sine ira minden bántás nélkül azt szeretném mondani, azt szeretném kifejezni, hogy ha egyszer egy ellenzéki képviselő a malíciáját némi öniróniával elegyíti vagy színezi, akkor "észtan"-szerűbb lesz a prózája is, mert akkor a kétségtelen szellemességének élvezését nem teszi lehetetlenné a politikai önhittség. Köszönöm szépen.