Francz Rezső (MSZP)

1995. november 28.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Ugyan még ön elnökölt, amikor szót kértem, tehát meglehetősen bennragadtam, hogy úgy mondjam. Valahogy az egész dolog úgy néz ki: mint ahogy a sült krumplit sem jó felmelegíteni, mert abból már nem ugyanazt az ízt kapjuk, mint aminek szántuk, így a felszólalásom nagy részét nem kívánom előadni, csak egyetlenegy dologgal szeretnék foglalkozni: az önhibájukon kívül hátrányos térségeknek, a kisfalvaknak és a vidéki térség intézményeinek támogatását nehéz helyzetük folytán feltétlenül szükséges megtartani. Tudom, hogy ez a dolog kétélű, de valóban vannak rászorultak, és valóban vannak önhibájukon kívül hátrányos helyzetűek.A másik kérdés: hallatlanul nagy szükség van az intézményi társulások elősegítésére, mondom én ezt az aprófalvas Somogy megyéből, ahol nem lehet végtelen koncentrációba összehozni optimális költségvetés készítésére és megfelelő támogatási rendszerre alkalmas intézményeket, ennek korlátai vannak, de társulásos módon feltétlenül előnyösen lehet használni. Ez pedig az ellehetetlenülő, munkanélküliséggel, foglalkoztatási gondokkal és ebből kifolyólag alacsony helyi adók lehetőségével rendelkező önkormányzatok esetében nagyon nagy nehézségeket okoz.

Még egyetlen dologra szeretnék visszatérni a mezőgazdaság integrációjával kapcsolatosan. Még egyszer mondom, hogy órákkal ezelőtt izzott fel a drót, én teljesen más aspektusból szeretném megközelíteni.

Itt nem egy felülről jövő erőszakos szervezéssel állunk szemben, hanem igen, kellene támogatni azokat a törekvéseket, amelyek a kistermelők hátrányát megszüntetnék. Miről van szó?

Barkóczy Gellért képviselőtársamnak mondtam aratás után, miután tudatta velem, hogy 920 forintért eladta lábon az étkezési búzát, hogy rosszul tette. Ámbár így utólag ez nem rossz ár. Mondtam, hogy miért nem csinálnak szövetkezetet. Hadd ne mondjam már, hogy nézett rám Barkóczy Gellért, aki közismerten nem szövetkezetpárti.

Meghányva-vetve a dolgot: vajon hány év kell még ahhoz, hogy szövetkezetet csináljanak? Miért? Sorra veszem, hogy akár a beszerzéseik, értékesítéseik során milyen hátrányt szenvednek, mert kis tételben lépnek fel. A törvényhozás által megalkotott közraktár intézményét képtelenek lesznek használni, mert nem rendelkeznek akkora kontingenssel, hogy azt előnyösen ki tudnák használni.

Teljesen más, de ugyanilyen aspektusból megközelítve közös nevezőre hozható a dél-somogyi tájakon előszeretettel termelt málna. A szedést követően órákon belül le kell fagyasztani, ellenkező esetben egy hasznavehetetlen masszát kapunk. Nagyon sok élőmunkával, áldozatos munkával lehet csak előállítani, s hogy kerül ez a málna a segesdi, ötvöskónyi, nagyatádi határból a holland piacra, ha nincs integráció, ha nincs a hűtőlánc megszervezve; kezdve attól, hogy képes legyen megfelelő csomagolásban, időpontban, minőségben felkínálni a nyugat-európai piacra. Ezt egy 200 négyszögöles gazda nem tudja megcsinálni. Tehát ilyen értelemben ezeknek a termelőknek az összefogása szükséges, s támogatásuk nem bűn, hanem szükségszerű dolog, amit meg kell tenni.

Ugyanezt tudom mondani: elképzelhető-e, hogy minőségi sertést lehet előállítani a kistermelő óljaiban anélkül, hogy ott egy céltudatos fajtapolitika, takarmányellátás, állategészségügy, piacpolitika lenne, és nem utolsósorban a vásárlókkal érdemleges alkupozíció lehetséges-e, ha azok a termelők széttagoltak? A szalámitaktikából következően nem lesznek alkupozícióban. Igen, ezekhez is kell az integráció, s aki ezt felvállalja, márpedig fel kell vállalni azért, mert ezen termelőknek van óljuk és rengeteg munkaidejük, azonban nincs pénzük. Tehát szükség van olyan integrátorokra, akik összefogják és kellő hitelképességgel képesek megszervezni a termelést.

A Bogárdi úr által említett állami gazdasági koordinátori szerep nagyon jó, de emögött sokkal keményebb dolgok vannak.

Hétfői hozzászólásomban nagyon röviden utaltam arra, hogy ez úgy néz ki, hogy nyújtanak hitelt, ott kell megvenni a vetőmagot, a növényvédőszert, hadd ne soroljam, s ugyancsak ők veszik meg a készterméket azon az áron, amit ők jó korán előre kikötöttek. Itt a kis- és nagytermelő egyaránt kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, ez a "koordinátor" alapvető hozzáállásától függ. A bankoknak is nyilvánvalóan sokkal kellemesebb egy nagy rendszerrel tárgyalni, amely átvilágított, náluk jól bejáratott üzleti partner és nem elvitatható módon a hatalmas vagyonával hitelképes, mintsem sok száz 10, 20, 60 holdas gazdával vagy pedig akár 500, 600 vagy 2000 hektáros szövetkezettel. Ilyen szempontból szükség van helyi, kisebb régiókat átfogó integrátorokra úgy az állattenyésztés, a kertészeti kultúra, mint a klasszikus értelemben vett növénytermesztés dolgaiban. Ehhez pénz kell.

Mind a választási programban, mind a kormányprogramban és a vasárnap zárult kongresszuson elhangzott a mezőgazdaság támogatása. Nagyon szeretném, ha a kormánypárti oldalról mondva is hathatós érveket kapnék és a bizonyság erejével tudnám a lakossági fórumokon mondani, hogy ez ennyi meg annyi.

(12.40)

Megértőnek kell lennünk mint ahogy Gráf Jóska képviselőtársam utalt rá , de nincs jogunk túlzott mértékben egyetértést adni, mert úgy látom, másoknak is igen sok ötlete támadt arra, hogy miként lehetne az általunk is sokallt exporttámogatást áttranszponálni. Mi arányaiban sokalltuk, Gráf képviselőtársam is következetesen 81,7 milliárdot mondott végig, holott az már nem annyi. Valahogy sunyi róka módjára próbálják a holló szájából kiénekelni a sajtot, mert másnak is támadt ötlete arra, hogy hogy lehet ezt csökkenteni. Mi nem vettük a bátorságot, hogy más fejezetekbe átnyúljunk, hanem fejezeten belüli átcsoportosításra készültünk, s talán így támadt sok más képviselőtársamnak is erre kedve.

Végül is feltétlenül szükségesnek tartanánk két ponton erősíteni a mezőgazdaságot a támogatási lehetőségeken belül is. Az előbb elmondott integrációs rendszeren túl a termelői támogatásokat és a beruházásokat erősítenénk. Rettenetes módon megemelkedtek az árak ha csak gép oldalról gondoljuk végig a dolgot , és ma már közel sem lehet pótolni a korábbi amortizációs összegekből a kiürült, leharcolt mezőgazdasági géprendszereket. Teljesen mindegy, hogy itt új gazdáról van szó, húsz éve magángazdálkodóról vagy akármilyen társas gazdálkodóról.

Erre a dologra lehet kevesebb figyelmet fordítani, mondván, hogy eddig is megvoltak, majd ezután is valahogy kikínlódják ezt a dolgot, de ennek szörnyű ára lesz. Ugyanis a vidéki lakosság helyben lakása és a helybéli életfeltételek biztosítása mindig olcsóbb, mintha magukra hagyjuk ezt a réteget, és megkezdi bevándorlását a városokba vagy éppen a fővárosba. Nem véletlen, hogy nagyon kemény támogatási rendszert alkalmaznak Nyugat-Európában is azon ugyan vita van, hogy jövedelemtámogatást vagy ártámogatást kell-e adni. Tehát nem pusztán azért, mert az ország alapvető érdeke, hogy a több mint 80 százalékos mezőgazdasági művelésre alkalmas területtel rendelkező országnak legyen exportlehetősége, tehát javítsa a fizetési mérleget, hanem azért, hogy a vidéki lakosság is meg tudjon élni, mert vidéken olcsóbb az élet de ezzel nem szabad visszaélni.

Áhítattal hallgattam Kónya képviselőtársam sok száz százalékos emelési indítványait a különféle egyenruhás embereknek. Meg kell mondanom, amikor a tűzoltók demonstráltak, akkor elhangzott, és a mai napig is a rádióban sokszor elhangzik a 40 ezer forint körüli átlagkereset, de azon a vidéken megkérdezik, hogy kik keresnek annyit, ha 40 ezer forint az átlag.

Meg kell mondani, hogy vidéken olcsóbb az élet, de nem szabad magukra hagyni őket, s bár kevesebből is kijönnek, nem szabad sem a kormánynak, sem a kormányzó pártoknak ezzel visszaélni. Tehát azokat a támogatási módszereket, amelyek ma délelőtt már elhangzottak, illetve amelyekre utalás történt, aktívan kell használni, és nem szabad, hogy mögüle a pénz kiürüljön.

Remélem, hogy sikerül gátat szabni annak a törekvésnek, ami az exporttámogatásra irányul. Ezt még egyszer mondom mi túlzottnak tartjuk, belső átcsoportosításra szánnánk, de őszintén remélem, ott marad a XV. fejezetben, és nem kerül más, nem elvitatottan tényleg szükséges helyekre, mert itt most úgy érzem, nem vagyok ezzel egyedül sokkal nagyobb szükség van rá. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)