Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvényjavaslat részletes vitája során néhány formai, alaki dologról okvetlenül szót kell ejteni.Szót kell ejteni, mert el kell mondani, amire elnök úr is utalt, hogy az Országgyűlés két bizottsága reggeltől folyamatosan ülésezett a plenáris üléssel együtt. Az emberi jogi bizottság, amelynek tagja vagyok, évente egyszer hallgatja meg a köztársaság külügyminiszterét; igaz, hogy évente egyszer tárgyalja a költségvetést is a többi tárgyalást pótköltségvetésnek hívjuk. A kettő szerencsétlen egybeesése miatt nem volt mód és lehetőség számomra, hogy elmondjam az emberi jogi bizottság kisebbségének a véleményét, illetőleg az időben jelentkezés sorrendjében szólaljak meg. Lehet, hogy emiatt valamivel részletesebben fogom elmondani a dolgokat, hogy ki tudjak térni az emberi jogi bizottságban kialakult kisebbségi véleményre is, valamint most már figyelembe tudom venni az előttem elhangzott számos nyugodt lélekkel ki lehet jelenteni: értékes hozzászólást, valamint lehet egy fél mondattal reagálni egy olyan személyes dologra, hogy miért tartom rosszízűnek a személyi jövedelemadó módosításával kapcsolatos elképzeléseket.
Ennek két oka volt, igen tisztelt képviselőtársam. Az egyik, hogy egy ilyen, a társadalom egészét érintő kérdésben illő lett volna hatpárti egyeztetést tartani, és ilyen konszenzussal beterjeszteni nem módosító javaslatot, mert igazából a törvényben kellett volna erre utalni.
A másik az, hogy magam, mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja, arra gondolhattam volna, hogy esetleg ezeket a módosító javaslatokat, melyeket részben ezen bizottság elnöke jegyez, meg fogja tárgyalni az Országgyűlésnek e tekintetben lehet, hogy tévedek, és majd az elnök úr kiigazít szakbizottsága: az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. Erre nem került sor, ezért elnézést kérek, bármit fogok majd ebédelni a későbbiek folyamán, nem válik jóízűvé számomra, mert nem volt mód és lehetőség sok mindenre ebben a kérdésben, s ezért hangzottak el ezek a bizonyos szempontból a tárgyhoz nem illő felszólalások.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten, illetve az azt megelőző időszakban néhányszor már elhangzott az a kritika, hogy e költségvetési javaslat tárgyalása megint egy nagyon erőltetett és logikátlan menetben történik. Sajnos, amikor az első általános vita lezárását követően nagyon rövid időn belül meg kellett kezdenünk a beadott módosító javaslatok tárgyalását, akkor szembekerültünk azzal a helyzettel, hogy reggel nem volt meg az egységes javaslat, hiányoztak belőle különféle módosító javaslatok, nem voltak beledolgozva, másrészt nem állt rendelkezésünkre a módosító javaslatok több százas kötege. Ez volt az a kérdés, amiben lehet, hogy a személyzet számára kedvezőtlenül nyilatkoztam meg, de mind az emberi jogi, mind az önkormányzati bizottság úgy döntött, hogy miután nem kapta meg a módosító indítványokat, nem érzi magát autentikusnak dönteni a módosító javaslatok sorsáról, hiszen az indoklást nem ismeri.
Jól tudjuk, hogy egy költségvetési módosító javaslat két részből áll: egy számszerű részből és egy indokolásból.
(13.40)
Ha hiányzik az indokolás eltekintve néhány szakembertől , nagyon nehéz rájönni, hogy milyen összefüggés-láncolat van emögött, hisz egy-egy költségvetési tétel megkurtítása-növelése nagyon összefüggő kiadáscsökkentő, bevételelőirányzat-növelő részekből áll.
Ez egyébként részben indokolja azt is, hogy miért egyes szakbizottságok azok, amelyek támogatnak módosító javaslatokat, míg a többi bizottság, szinte egyhangúlag, miért utasítja el ezeket a javaslatokat. Természetesen ennek az egyik eleme az, hogy miután párhuzamosan üléseznek a bizottságok, a módosító javaslat előterjesztője, általában az adott szakbizottságnak a tagja ott tud érvelni, ott ki tudja fejteni a véleményét és meg tudja győzni a bizottság tagjait, míg a többi bizottság esetében feltételezve azt, hogy az indokolást elolvassák képviselőtársaim többé-kevésbé a kormány álláspontja dönt. Ezt jól mutatja ez a három kötet is, ahol találkozhatunk azokkal a megjegyzésekkel, hogy a kormány képviselője az egyik bizottság ülésén igennel nyilatkozott az a bizottság támogatta , ugyanazon kormány másik képviselője a másik bizottság ülésén nemmel nyilatkozott s az a bizottság nem is támogatta.
El kellene gondolkodni most már sok-sok éves költségvetési törvényjavaslat tárgyalása után, hogy jó-e ez a technika, és abban az esetben, ha képviselőtársaim nem vitatják, hogy a Magyar Köztársaság költségvetési törvényjavaslata mindig meghatározó jelentőségű, nem kellene módot és lehetőséget adni a bizottságoknak, hogy érdemben meg tudják vitatni ezeket a javaslatokat.
Ezeknek a javaslatoknak a megvitatása ugyanis nem formai dolog. Nagy örömmel hallottam kormánypárti képviselőktől is, hogy számos esetben támogatnak olyan elképzeléseket, amelyek részben az ellenzék köreiben fogantak, részben kormánypárti képviselők adták be. Hiszen vannak ezt nyugodt lélekkel állíthatom, mert ebben biztos vagyok olyan közös célok, amelyekben meg tudunk egyezni, teljesen függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ülünk.
Elnök úr, elnézést, szeretném, ha egy pohár vizet tetszene küldetni.