Sepsey Tamás (MDF)

1995. november 28.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, csak a száraz levegő hatására időnként elcsuklik a hangom; ezt szeretném megelőzni. Az emberi jogi bizottság nagyon részletesen megvitatta az illetékességébe tartozó módosító javaslatokat. 3 órakor kezdtük, és körülbelül este fél 9-kor fejeztük be, tehát érdemi munka folyt. Az emberi jogi bizottság ülésén nagyon éles, időnként személyeskedéstől sem mentes vita alakult ki a költségvetési törvényjavaslat egy szakasza kapcsán. Ez a szakasz az, amely a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény zárórendelkezései közül azt a paragrafust kívánja módosítani, amely szerint a volt hadiárvák részére az egyösszegű térítés folyósítása ne '95. január 1-jétől legyen esedékes, hanem '96. január 1-jétől. (A terembiztos a szónok elé teszi a pohár vizet.) Köszönöm szépen.

Ezzel kapcsolatos az a módosító javaslatom, mely szerint ezt a szakaszt töröljük. Két okból. Amikor a Magyar Országgyűlés 1994 tavaszán elfogadta a hadigondozásról szóló törvényt, egy nagyon emelkedett hangú preambulumot fűzött a törvényhez. Engedjék meg, hogy röviden hadd idézzem: "Az Országgyűlés tisztelettel emlékezzen meg a hadiesemények során tanúsított példás helytállás következtében hősi halált halt vagy megrokkant katonákról, polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról, elismerve, hogy hadi eredetű veszteségek a jelenben és a jövőben is bekövetkezhetnek, s figyelemmel a nemzetgazdaság korlátozó teherbíróképességére is, gondoskodása jeléül megalkotja a hadigondozásról szóló törvényt." Ebben a törvényben bizonyos hadiárvakör számára egyösszegű, 50 ezer forintos térítést állapított meg az Országgyűlés.

Ez a hadiárvai kör nem azonos azzal a sok tízezer hadiárvával, akiknek szülei valóban a második világháború eseményei következtében vesztették életüket. Tudniillik a törvény mert immár ez a Magyar Köztársaság kihirdetett törvénye csak azon hadiárvák számára állapít meg egyösszegű térítést, akiknek 1949. január 1-je előtt megállapított pénzellátását ezen időpontot követően politikai okból megszüntették. Az eredeti törvény 1994-ben a folyósítás kezdő időpontjául 1995. január 1-jét jelölte meg. Később az Országgyűlés ezt meghosszabbította, és 1996. január 1-jére tette a kifizetés időpontját. Ezt akarja most a kormány ismételten egy évvel meghosszabbítani.

Mielőtt még kétperces hozzászólásban bármelyik kormánypárti képviselő azt mondaná, amit tegnap Horn miniszterelnök úr mondott, hogy a kárpótlási törvényeket is a korábbi Országgyűlés fogadta el a korábbi kormány javaslatára; a hadigondozási törvényt is tényleg a korábbi Országgyűlés fogadta el, tényleg a korábbi kormány javaslatára ezért nem biztos, hogy a végrehajtás felelőssége köti a jelenlegi kormányzatot. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy a politikai kárpótlási törvényt is elfogadták a Magyar Szocialista Párt képviselői, a hadigondozási törvényt is a jelen lévő összes magyar szocialista párti képviselő megszavazta, a jelen levő összes, a Szabad Demokraták Szövetségéhez tartozó képviselő is megszavazta, 1 tartózkodás kivételével. Tehát ennek a felelősségében, azt hiszem, vita nélkül osztozni kell.

Az igénybejelentés nincs határidőhöz kötve. Az eddig eltelt időben az a hadiárva, aki úgy érezte, hogy jogosult egyösszegű 50 ezer forintra, bejelenthette igényét. Számokkal kellene tudni szolgálni, hogy mi az indoka annak, hogy az Országgyűlés még mindig nem akarja az egykori hadiárváknak akik most már nem hadiárvák: nagyapák, nagymamák folyósítani ezt az összeget. Én nem akarok populista érvekkel élni, hogy megvárjuk, míg meghalnak a hadiárvák és igaz, hogy a törvény megemlékezik a tisztességes helytállásukról és a pótolhatatlan veszteségeikről, de az 50 ezer forintot nem akarjuk nekik odaadni , hanem mindössze arra kívánnám felhívni az Országgyűlés figyelmét, hogy a határidők hosszabbítgatása nagyon nem tetszik az Alkotmánybíróságnak.

Ez egy olyan juttatás volt, amelyet törvény ígért meg a hadiárváknak, meghatározott időponttól kezdődően. Kétségtelen, hogy ez a határidő egyszer meg lett hosszabbítva, de nem a végtelenségig, hanem oly módon, hogy a következő évtől kezdve esedékes az 50 ezer forintos juttatás. Még egyszer meghosszabbítani a határidőt, néhány nappal azelőtt, hogy igazából az az egy év, amit erre szánt a jogalkotó, letelne, véleményem szerint nagyon súlyos alkotmánysértés, mert veszélyezteti a jogbiztonság elvét.

Ebben a Házban néhányszor már fölszólaltam abban a körben, hogy hogyan várhatjuk el az állampolgároktól a jogkövető magatartást, ha az állam, amikor neki kellene betartani a saját magára kötelező jogszabályokat, a teljesítést úgy odázza el, hogy a határidőt elhalasztja vagy nem teljesít, de a konzekvenciáit nem akarja viselni. Ebben a kérdésben, figyelemmel arra, hogy az általános vitában államtitkár úr azt mondta, százezres nagyságrendről van szó, még egyszer meg akarom erősíteni hisz erre kell hogy legyen adat, hogy hány hadiárva volt '49 előtt Magyarországon, '49 után politikai okból hánytól vonták meg a juttatást, ennek alapján ki lehet számolni, hogy az 50 ezer forintos egyénenkénti juttatás, ha élnek még azok a hadiárvák, ha beadják az igényüket, mit jelent a költségvetésnek.

(13.50)

Én egészen biztos vagyok benne, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek az összegek nem olyan megrendítőek, és talán a Magyar Országgyűlés szavahihetősége mert a törvényi határidő az Országgyűlés szavahihetőségét jelenti többet ér nekünk bármennyi vélt megtakarításnál. És az üzenet, amit ezzel a határidő-tologatással a pénzügyi kormányzat megint a magyar állampolgároknak küldeni akar, az elképesztő és elborzasztó. Mert az ő kötelezettségeiket soha nem tologatjuk, hanem rárakunk még néhány dolgot a vállukra. Akkor, amikor az állam nagyon régi sérelmeket nem orvosol és ez, még egyszer hangsúlyozom, nem lehet politikai megítélés kérdése, hogy hadiárva volt az illető vagy sem, mert ez ténykérdés; hogy megvonták tőle, az is ténykérdés, mert bizonyítani kell , ha mi ebben a kérdésben nem tudjuk elismerni ezen sérelmek erkölcsi jogosságát hogy akkor, amikor rászorultak, nem kaptak és most utólag egy nagyon minimális, nagyon névleges összeget kapnak, 50 000 forintot , én azt hiszem, akkor szereptévesztésben szenvedünk. Mi szenvedünk szereptévesztésben.

És még egyszer hangsúlyozni szeretném a megkülönböztetést is, hogy a hadiözvegyek, akik ennél magasabb összegű, egyösszegű térítést kaptak, már megkapták. A hadirokkantak már megkapták. Egyes-egyedül a hadiárvák esetében volt ez a későbbi fizetési feltétel, ami miután egyszer meg lett hosszabbítva igen keserű az egykori hadiárvák számára.

Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság feladatkörébe tartozik a határon túli magyar kisebbség támogatása, a határon belül élő, velünk évszázadok óta együtt élő nemzetiségek támogatása, segítése. Ebben a körben én szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét fölhívni néhány olyan módosító javaslatra, amely véleményem szerint hadd hivatkozzak Daróczy képviselőtársam felszólalására úgy tűnik, hogy a kormánypárti képviselők egy részének megítélése szerint is támogatásra méltó.

Először hadd említsem meg azt, hogy a kormány a költségvetési törvényjavaslattal kívánja módosítani a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt, amely kétharmados törvény volt; ennél a szavazásnál nyilvánvalóan akkor kétharmados arányban kell szavaznunk. Ez a módosítás, ami ott van elrejtve a zárórendelkezések között, azt jelenti, hogy 1993-ban a kisebbségeknek ígért 300 millió forintos egyszeri vagyonjuttatásból semmi nem lesz; megvonásra kerül, elfelejtjük. Csak akkor gondoljunk rá, hogy amikor a Magyar Országgyűlésben időnként föl szoktunk szólalni, hogy a határon túl élő nekünk nem kisebbség, de az ottani államalkotó népekhez képest kisebbségnek nevezett magyarság ügyében és fölrójuk az állami támogatások csökkentését, akkor milyen üzenet ez és milyen támadási felület, hogyha mi az egyszer beígért 300 millió forintot elvonjuk. Az ehhez beadott, az együttes javaslat 96. pontja alatt található, javaslatomat mármint hogy hagyjuk meg a kisebbségi törvény ezen részét a kormány nem támogatja.

Az egységes javaslat 119. pontja alatt azért mondom a pontokat, mert esetleg valamelyik képviselőtársam fel akarja lapozni az egységes javaslatot indítványozom, hogy a Magyarok Világszövetségének támogatását 50 millió forinttal növelje meg az Országgyűlés. Forrásként pedig megjelölöm az Európai Ifjúsági Központot, amely 200 milliós támogatást kapna a jövő évben. Megítélésem szerint az Európai Ifjúsági Központtal kapcsolatos költségek viselése valóban indokolható. De ha a mérleg másik serpenyőjébe azt teszem, hogy a Magyarok Világszövetségét kell-e inkább támogatni, azt a szövetséget, amely bármilyen belső széthúzás ellenére azért a világ összmagyarságát reprezentálja, amely összefogja az öt világrészbe szakadt magyarságot, elősegíti a hagyományteremtő mozgalmakat, pályázatokat ír ki és sorolhatnám, de azt hiszem, szükségtelen, az itt levő képviselőtársaim biztosan kellőképpen ismerik a Magyarok Világszövetségének szerteágazó tevékenységét , tehát hogyha e kettő között kell választanom, ne haragudjanak, lehet nacionalistának nevezni, de én a Magyarok Világszövetsége támogatására adnám ezt az 50 millió forintot, nem pedig az Európai Ifjúsági Központ támogatására.

Egy másik javaslatom hogy ne csak nacionalista legyek, ne csak a magyarságot vegyem figyelembe , a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Közalapítványa juttatását kívánja 100 millió forinttal növelni. Az Országgyűlés előtt nemrégen volt az a törvény országgyűlési határozati javaslat , amellyel helyrehoztuk, megalkottuk végeredményben ezt a közalapítványt. Ennek a céljai ugyanolyan nemesek, sőt, talán még nemesebbek bizonyos szempontból, mint a világszövetség esetében, mert itt arról van szó, hogy a többségi magyar nemzet tudja-e támogatni az ebben a hazában élő kisebbségeket; tudja-e megfelelő módon támogatni azoknak az igényeknek, elképzeléseknek megfelelően, amelyeket mi is szeretnénk valahol, a határokon túl élő magyarok esetében elfogadható mértéknek tekinteni. Ennek a forrása lehet, hogy most egyesek meglepődnek az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal dologi kiadásaiból kerülne átcsoportosításra.

A korábbi kormányzat idejében, tisztelt képviselőtársaim, minden költségvetési törvény kapcsán Békesi képviselőtársam és még mások folyamatosan bombázták módosító javaslatokkal az akkori költségvetési törvény kárrendezési és kárpótlási hivatalokra vonatkozó részét: sok, szükségtelen, felesleges; minek ennyi... Akkor másfél millió elbírálatlan ügy volt, 42 millió aranykoronára kellett lefolytatni az árverést és sorolhatnám még a feladatokat. Most: a vagyoni kárpótlási ügyekben befejezték a határozathozatalt; a politikai kárpótlási ügyek befejezéshez közelednek néhány ezer vagy esetleg tízezernél több ügy nincs hátra , a földárveréseket a kormány március végére be akarja fejezni. Ennek ellenére a központ dologi kiadása körülbelül akkora, mint fénykorában volt a hivatalnak. Biztos megvan ennek az indoka, csak nem sikerült megtudni. Ugyan már, mi szükség van a központnak dologi kiadások címén ilyen összegre? Ez nem a megyei hivatalokat érinti, nem személyi juttatásokat mert a hivatal létszámát nagyon megnyirbálták, nagyon lecsökkentették , a dologi kiadások tekintetében, én azt hiszem, egy kicsit túlzás, ami most ebben az ügyben történik.

Tehát van mód és lehetőség egy szigorú, takarékoskodási elvet folytató vezetés mellett bizonyos elvonásokat átélni. És ez az elvonás, hogy 100 millió forintot adjunk a kisebbségek számára, ezzel növeljük a közalapítvány bevételeit, én azt hiszem, üdvös és támogatásra méltó.

Tájékoztatnám képviselőtársaimat, hogy az emberi jogi és kisebbségi bizottság támogatta ezt a módosító javaslatot.

Megjelenik a kisebbségi támogatás, igen tisztelt képviselőtársaim, a Művelődési Minisztérium fejezetében is.

(14.00)

Úgy gondolom, ezt a fejezetet is lehet 75 millió forinttal növelni. A 75 millió forint két összetevőből áll: egy 50 millió forintos csomagból, amely az Első Közép- és Kelet-európai Együttműködési Alapítvány támogatását jelenti; illetve 25 millió forint a "Balatoni kutatások" célelőirányzatból. Ez a hosszú nevű alapítvány valójában azt takarja, hogy a kormány létrehozott, illetve csatlakozott egy olyan alapítványhoz, amely Közép-Európában a rádió- és tévéadások megszervezését és sugárzását fogja elősegíteni. Megint azt kell mondani: az ötlet nem rossz. Igaz, hogy van nekünk egy Duna TV-nk, amely beszórja ezt a térséget; igaz, hogy a magyar 1. és 2. csatornát a határokon túl többé-kevésbé tudják fogni akkor meg miért van szükség arra, hogy ebben a nagyon súlyos költségvetési helyzetben elindítsunk egy olyan finanszírozást, amely aztán minden évben meg fog jelenni és pénzt fog igényelni?

Ennek az 50 milliónak szerintem sokkal jobb helye van a kisebbségeknél. Ha az ő helyzetük javul, ha ők jól élnek Magyarországon, ennél jobb országpropaganda hogy a mi kisebbségi politikánk megfelelő, európai normák szerinti, hogy nálunk szabadon használhatják az anyanyelvüket, az identitásukat megvallhatják: nincs. Azt hiszem, fölösleges olyan helyekre juttatni a költségvetés forintjait, amelyek nem fogják beváltani az ehhez fűzött reményeket. Másrészt egészen biztos: a balatoni kutatások támogatása az ország szempontjából fontos. A 125 millió forint megkurtítása 25 millió forinttal talán még elfogadható, a balatoni kormánybiztos a címzetes, illetve politikai államtitkár úr is talán el tudja fogadni.

(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Jön még egy nagy falat, igen tisztelt Országgyűlés: mert ha gondolunk a határon túl élő kisebbségekre, gondolunk a Magyarok Világszövetségére, azért gondolnunk kell mindenképpen a határon túl élő magyarok egyéb támogatási lehetőségeire is. Ezek közül kettő az, ami igazából a rendelkezésünkre áll: az egyik az Illyés Alapítvány, a másik pedig az Új Kézfogás Alapítvány.

Az Illyés Alapítvány esetében is, úgy vélem, 100 millió forinttal indokolt növelni a törvényjavaslatban szereplő előirányzatot. Ennek a 100 millió forintnak is a forrása az előbb már kifejtett indokok alapján az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal központi dologi előirányzatából adódna.

Az Új Kézfogás Alapítvány forrása a Magyar Televízió személyi juttatásainak 2,5 százaléka. Államtitkár úr mosolyog, amikor a Magyar Televíziót említem, mert ő már tudja, hogy ez vissza-visszatérő kérdéseimnek az egyik alaptémája: miért ilyen magasak a személyi juttatások mind a Magyar Rádióban, mind a Magyar Televízióban?

A Magyar Televízió személyi juttatásainak társadalombiztosítási járulék nélküli összege '97-re 6,8 milliárd forint. A Magyar Televízióban olyan tíz-tizenhárom fő közötti az igazgatók száma, ugyanez a nagyságrend körülbelül a Magyar Rádióra is helytálló. S bár azt a felszólalást a tévé is, a rádió is közvetíti, lehet, hogy nem fogják jó néven venni tőlem, de azért el kell mondani, hogy ennek a két intézménynek a vezérkara több fizetést kap, mint a Magyar Köztársaság kormánya, beleértve az Országgyűlés elnökét és beleértve a miniszterelnök urat is. El kell gondolkozni rajta, hogy költségvetési pénzből a televíziót és a rádiót ily mértékben kell-e dotálnunk és minden évben mindig megerősítgetni az elfolyó pénzeket, akkor, amikor a számvevőszéki jelentések alapján tudjuk jól, hogy a meglevő belső munkaerőt nem használják ki, hanem ehelyett külső szerződésekkel folyik a különféle munkák elvégzése. Ugye, egyszer adunk személyi juttatást, de még a dologi költségek között is elszámolják majd ugyanezeket a munkákat, amelyeket a belső munkaerővel is el lehetne végezni.

Hogyan lehetséges, hogy az Országgyűlés rászorítsa az irányítása alá nem tartozó szervezetet a takarékos gazdálkodásra? Úgy, hogy az előirányzataiban kifejezésre juttatja: tessék takarékoskodni!

A Magyar Televízió személyi juttatásainak 5 százalékára teszek egy más összefüggésben csökkentési javaslatot, a Magyar Rádiónál miután kevesebb az alap-előirányzat 2,5 százalékra.

Miután valamikor vezetője voltam egy intézménynek, elmondhatom, hogy ilyen százalékos csökkenés rossz szóval: kigazdálkodható. Ez nem érinti az intézmény működését! 2,5 százalék és 5 százalék éves tekintetben nem okozhat problémát! Ha viszont megnézzük, hogy ez a 2,5 százalék a TV-nél a másik oldalról, az Új Kézfogás Alapítványnál azt jelenti, hogy jóval nagyobb mértékben támogatni tudjuk, hogy az igen rossz gazdasági körülmények között élő határon túli magyarság vállalkozni tudjon tehát ez nem segély, tisztelt képviselőtársaim, ez nem ajándék; ez a vállalkozások támogatása, hogy talpra tudjanak állni, el tudjanak indulni , akkor megint azt kell mondania a Magyar Országgyűlésnek, ha mérlegeli a támogatandó célok körét, a szíve inkább afelé kell hogy hajoljon, hogy oda adjon; oda adjon, mert jól tudjuk, milyen a helyzet a határokon túl.

Említettem, hogy a Rádió költségvetésének 2,5 százalékos csökkentésére teszek javaslatot. Ezt a 91 millió forintot Ópusztaszer kapná: az Ópusztaszeri Emlékbizottság, amely igen nagy munkát végzett az elmúlt időszakban. Szabó Lajos Mátyás képviselőtársam egy rendkívül tanulságos kirándulást szervezett a képviselőknek Ópusztaszerre, ahol láthattuk az emlékparkot, a helyreállított Feszty-körképet.

Én nem szégyellem bevallani, képviselőtársaim, hogy fiatal koromnál fogva ezt most láthattam először én elérzékenyültem. Megrendítő látni Árpádot, és elgondolkozni a magyar történelmen; és utána látni azt a falumúzeumot, amely egy későbbi korszak emberét hozza látóközelségbe. Egészen biztos, hogy Ópusztaszer egy olyan hely, amelynek fenntartása, bővítése az összmagyarság érdeke.

Úgy gondolom, képviselőtársaim biztosan értesültek az Ópusztaszeri Emlékbizottság segélykérő felhívásából arról, hogy nagyon nagy bajban vannak; ez a nagyon nagy baj ezzel a 91 millió forinttal, nem azt mondom, hogy orvosolható, de azért jelentős gesztus Ópusztaszernek, Ópusztaszer fogalmának.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott, hogy 1996-ban 1100 éves évfordulót fogunk ünnepelni, és ennek méltó megünneplésére a kormányzat úgy készül, hogy az általa beterjesztett előirányzatokat csökkenteni akarja. Nemhogy növelné az amúgy is elégtelen összegeket, hanem azokból még el akar venni! Én tudnék olyan felszólalást most rögtönözni, amely megütné azokat az érzelmes hangokat, amelyeket el akarok kerülni, mert nem népszínmű a Magyar Országgyűlés, ahol pántlikásan kell magyarkodni, hanem higgadtan érvelni kell bizonyos dolgok mellett.

(14.10)

Tehát nem mondanám azt, mert nem igaz, hogy a kormány nemzetietlen jellege miatt történik ez. Hanem elképzelhető, hogy a legkönnyebb talán bizonyos ilyen helyekről plusz forrásokat találni akkor, amikor az Érdekegyeztető Tanáccsal sem sikerült megállapodni, amikor mindenhonnan, sok-sok képviselő igen komoly, indokolt módosító javaslatokat terjeszt elő, csak a forrást kell hozzájuk megtalálni. Egészen biztos vagyok benne, hogy a Pénzügyminisztériumnak megvan a szakértelme, hogy ennél jobb forrást találjon, hogy tudja mérlegelni: ezeknek az összegeknek a csökkentése ismételten nem azt jelenti, hogy a költségvetésnek néhány tíz millió forinttal több lesz más célokra, hanem kifelé megint az az üzenete, amit jó lenne elkerülni, vagyis az, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya, jelenlegi Országgyűlése hogyan és milyen módon gondol arra, hogy 1100 évet fogunk ünnepelni, az ittlétünk 1100 évét.

Egy napirend utáni felszólalásban elmondtam képviselőtársaimnak, hogy a szlovák államnyelvről szóló törvényjavaslat indoklása miket tartalmazott. Nekünk arra is kell gondolni, hogy ez a 1100 éves évforduló alkalom arra, hogy ismételten bemutassuk magunkat mert úgy látszik, egyesek nagyon nem akarják észrevenni , hogy 1100 éve itt vagyunk, itt élünk, és nemcsak Európa kultúráját gazdagítottuk, hanem a világ kultúráját is, és a magyar nép nem fasiszta nép, nem Hitler utolsó csatlósa volt és sorolhatnám ezeket a bélyegeket , hanem 1100 éve itt élő nép, a világ összes népére jellemzően jó és rossz tulajdonságokkal. Az a szándékunk nekem legalábbis , hogy az 1100 év évfordulója valóban alkalom legyen arra, hogy az elmúlt világháború és az azt követő időszak borzalmait amelyek a magyarság megítélését negatívan érintették immár feledtessük el végleg, és ez az ország mutassa meg, hogy mit jelent és mit ér.

Ezzel kapcsolatban módosító javaslataim egyrészt arra irányultak, hogy a Miniszterelnökségnek a kormányzati rendkívüli kiadásoknál levő előirányzatát a Magyar Televízió 2,5 százalékos költségvetési megkurtításával növeljük meg. Ez az 1100 éves megemlékezés nemcsak azt jelenti képviselőtársaim, hogy kiállítások, ünnepségsorozatok, fesztiválok, művészeti események lesznek, hanem ennek kapcsán végre bizonyos múzeumi rekonstrukciókat végre tudnak hajtani. Végre megtörténhetnek azok az épületfelújítások, amelyek már 50 éve esedékesek, de jól tudjuk, hogy a költségvetésnél a művelődést mindig meg lehetett kurtítani "ej, ráérünk arra még!" jelszóval. Most itt van az alkalom, az 1100 év, hogy azok az intézmények, amelyek e kiállításoknak, rendezvényeknek a helyszínei lesznek, megújuljanak, megfeleljenek mindazon követelményeknek, amelyeket ilyen épületekkel szemben támasztanak. Hisz képzeljük el, mit érezhet a látogató, amikor elmegy egy múzeumba, ha a falak repedezettek, mállanak, beázási nyomok vannak, hepehupás a parketta, és még sorolhatnám a dolgokat. Hát milyen kiállítást lehet ott rendezni, milyen vegyes lesz a fogadtatás?! Úgy gondolom tehát, hogy ez a költségvetési fejezet a televízió támogatásának megkurtításával megnövelhető és értelmes célra felhasználható.

A másik, a honfoglalással, az 1100 éves évfordulóval kapcsolatos fejezet a Művelődési Minisztérium fejezetében van. Utalva az előttem elhangzottakra, szintén arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák azt a fajta módosító javaslatot, amely ezt a fejezetcímet is megpróbálja egy pici összeggel nem nagy összeggel javítani. Igaz, hogy ahonnan elvesz, az érdeket sért. Mert elvesz az '56-os kutatástörténeti közalapítványtól nem ez a pontos neve, de az idő haladta miatt nem akarom pontosan felidézni , tehát elvesz onnan az 50 millió forintból 40 milliót. Tízet meghagy, és én azt hiszem, ebből lehet tudományos kutatásokat folytatni. Az '56-os kutatások még '97-ben is esedékesek, és azok lesznek '98-ban is. Állítom, hogy '97-ben támogatni fogom 50 millió forinttal a közalapítványt, de '96-ra nézve viszont, amikor a honfoglalás 1100 éves évfordulója van, inkább a honfoglalást támogassuk. Kérem képviselőtársaimat, ilyen szempontból mérlegeljék ezeket.

Egyetlenegy résszel, bizonyos kiegészítésekkel kívánnék még foglalkozni. A lakáskamatokról már elhangzottak nagyon értékes felszólalások. Azonban a kormánypárt reagálásából úgy tűnt, hogy igazából nincs fogadókészség rá. Vagy azért, mert nincs meg a szándék, vagy talán azért, mert nem olvasták el az Alkotmánybíróság határozatát. Miniszterelnök úr bejelentette valamelyik tévéadásban hallottam , hogy a kormányzatnak most már van alkotmányjogi szakértője, és bizonyos törvényjavaslatokat alkotmányjogi szakértővel megvizsgáltatnak, nehogy még egyszer az a csúfos bukás bekövetkezzen, aminek következtében a pénzügyminiszter úr kénytelen volt felajánlani a lemondását. Ezt nem fogadták el amiből sok minden következhet, de nem ide tartozik. Az Alkotmánybíróság elég részletesen kifejtette, hogy a törvény visszaható hatállyal megemelheti a lakáskamatokat halkan hozzáteszem: csökkentheti is , ha fennállnak azok a feltételek, amelyek egyébként az állampolgárok esetében a szerződés utólagos, bírói úton történő módosítására lehetőséget adnak. Az Alkotmánybíróság végigment különféle kritériumokon.

A végső konklúziója az volt ne haragudjanak képviselőtársaim, hogy erre a témára megint visszatérek, és jogászok számára kicsit hosszabban mondom a dolgokat , hogy nem állnak fenn azok a feltételek, amelyek lehetőséget adnának a korábbi szerződésekhez történő hozzányúlásra. Nem azt mondta az Alkotmánybíróság, hogy a 15 százalékról 25 százalékos kamatra történő felemelés sok, hanem azt mondta: a felek körülményei nem változtak meg oly mértékben, hogy ez indokot adna a szerződések utólagos módosítására. Ezért őszintén megvallom bár sok mindenen csodálkozik az ember , nagyon csodálkozom azon, hogy még mindig itt van előttünk az a paragrafus, amely 17 százalékra kívánja emelni ezeket a lakáskamatokat. Nemrég volt az Alkotmánybíróság döntése! Nem vitatom egyébként, hogy azóta bekövetkezhettek olyan körülmények, amelyek indokolják az utólagos módosítást. Csak akkor a tisztelt kormány mondja el, hogy melyek azok a körülmények! Két hét óta mi változott a magyar gazdaságban? Ötvenszázalékos lett az infláció? Nincsenek devizabetéteink? Összeomlott a költségvetés? Tehát lehet indokot találni, de indok nélkül beterjeszteni ezt elnézést kérek, ne haragudjanak , egyetlenegy dologra utal, bár lehet, hogy ez megint egy rossz ízű feltételezés: hogy valamiképpen az Alkotmánybíróság orra alá borsot kell törni, másrészt pedig a közvéleménnyel el kell hitetni azt a nem minősítem kijelentést, hogy az Alkotmánybíróság miatt nő az infláció, az Alkotmánybíróság miatt nőnek a többletterheink. Igen tisztelt képviselőtársaim, jól tudjuk, hogy ez valami elképesztően cinikus kijelentés, mert az Alkotmánybíróságnak semmi köze az inflációhoz, semmi köze a növekvő terhekhez.

(14.20)

Ez a kormány gazdaságpolitikájának eredménye, összefüggésben a világgazdaság politikájával. De ha a kormányzat az Alkotmánybíróságot kívánja bűnbaknak kikiáltani az elkövetett hiányosságokért, ebbe a folyamatba nagyon jól beilleszkedik a 17 százalékos emelési javaslat, mert az Alkotmánybíróság, ha eléje kerül ez az ügy, azt hiszem, egy dolgot fog csinálni. Utal a korábbi határozatában kifejtettekre és megállapítja ennek a jogszabályhelynek az alkotmányellenességét. Lehet, hogy a kormány úgy gondolja, a presztízse kibírja ezt is. Úgy gondolom, amikor egy törvényt vagy egy törvény meghatározott szakaszát az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánít, akkor nemcsak a kormány tekintélye szenved sérelmet, az Országgyűlés tekintélye is. A jogállamnak az a tekintélye, hogy azért többé-kevésbé feltételezhető és elvárható, hogy az Országgyűlés alkotmányos törvényeket alkot. És most, ebben a helyzetben, amikor itt van előttünk egy nagyon részletes indokolás, egy nagyon alapos megmagyarázása ennek az utólagos, a szerződésekbe törvénnyel való beavatkozási lehetőségnek, akkor azt mondani, hogy ezt figyelmen kívül hagyva mégis a kormány meg akarja szavaztatni az Országgyűléssel, akkor ez a nyílt szembenállás az alkotmánnyal, nyílt szembenállás az Alkotmánybírósággal, hogy az Alkotmánybíróság döntései, bár jogszabály szerint kötelezőek, egyébként mégsem kötelezőek, mert utólag mégiscsak előterjesztjük.

Igen tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm rendkívüli figyelmüket, rendkívüli türelmüket, hogy meghallgattak, és nagyon bízom benne, hogy ezek a szerény módosítgatási javaslatok, amelyek nem a kormányzati tartalék, nem a rendkívüli tartalék terhére, nem olyan forrásokra lettek megalapozva, amelyek politikai érdekeket sértenének, a költségvetés számára nem elbírhatatlanok, mert nem okoznak semmifajta plusz-mínusz többletkiadást, támogatásra méltóak, mert a határon túl élő magyarokról, a hazánkban élő kisebbségekről van szó, valamint azokról a hadiárvákról, akikről lehet, hogy egy kicsit érzelmesen, de ismervén őket, nagyon tisztességesen megpróbáltam szólni, hogy érzékeltessem önökkel, egyetlenegy paragrafus mögött micsoda emberi szenvedések vannak. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)