Hack Péter (SZDSZ)

1995. november 28.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az igazságszolgáltatást érintő módosító indítványokról szeretnék szólni, de mielőtt ezt megteszem, néhány általánosabb megjegyzést is teszek. Amennyiben a 15 perces felszólaláson belül tudok maradni, a tisztelt Ház engedelmével röviden talán reagálnék arra a felszólalásra, amit az előbb hallottunk Sepsey Tamás képviselő úrtól. A véletlen hozta úgy, hogy utána szólalok fel, nem nagyon kívántam ebben a témában megszólalni, de ha az idő megengedi, néhány gondolattal szeretnék reagálni az általa elmondottakra.Általános megjegyzésem: ahogy követjük a költségvetési vitát, ennek az előző több tucat órás időtartamát és most ma reggel óta már jó ideje folyó vitát, azt látjuk, hogy mi, kormánypárti képviselők abba a helyzetbe kerülünk, amelybe így karácsony előtt nagyon-nagyon sok család kerül. Nyilván sokan a saját képviselőtársaim közül is megtették azt az elmúlt napokban, hogy családjukkal leültek és megpróbálták összeállítani azt a listát, hogy kit mivel szeretnének megajándékozni. Ez a lista rendszeresen elég hosszúra sikeredik, és bőkezű ajándékok listáját tartalmazza. Ezzel a listával rendszeresen nemcsak nekünk, több millió családnak Magyarországon egybe kell vetni azt a tényt, hogy mennyi forrás áll rendelkezésünkre az ajándékozásra. És rendszeresen legalábbis én ezzel szoktam szembesülni nem áll összhangban a rendelkezésre álló forrás és a megajándékozandók köre, mindig jóval több a jogos ajándékozási igény, mint az erre a célra rendelkezésre álló pénz.

Szeretném nagyon nyomatékosan hangsúlyozni, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim kedvéért is, hogy az Országháznak ezen az oldalán, a kormánypárti oldalon is érzékeljük azt, hogy rendkívül sok jogos igény van, amit jó lenne kielégíteni. Szinte azt mondhatom, sokkal több az általunk jogosnak tartott igény, mint az általunk nem jogosnak tartott igény. A benyújtott módosító indítványok döntő többsége valóban jogos igényeket fogalmaz meg. A mai napon nagyon sok ilyet hallottunk a közoktatástól a felsőoktatáson keresztül a fogyatékos emberek szervezeteit érintő költségvetési támogatástól a hadiárvák támogatásáig, és sorolhatnám, valószínűleg több órát venne igénybe a jogos követelések felsorolása; a rendőrség, a honvédség és más testületek fizetésemelése, a nyugdíjak emelése és így tovább és így tovább.

A probléma, amivel szembesülnünk kell: a sok jogos követelés listáját valahogy kurtítanunk kell, mert egyszerűen nem áll elegendő forrás rendelkezésre. Azt kérem a tisztelt ellenzéktől és azoktól, akik követik a vitát, fogadják el azt, hogy a kormánypárti képviselők sem azért szavaznak úgy, ahogy szavaznak, mert nem mérik fel helyesen a követelések jogosságát, hanem azért, mert esetleg más szempontokat követnek, mint az ellenzéki képviselők. Képzeljük el azt a helyzetet, ha az összes megajándékozni szándékozott ismerősünket, rokonunkat összegyűjtenénk és velük vitatnánk meg, hogy ki milyen ajándékot kap, kinek az ajándéka lehet kisebb, mint amit eredetileg terveztünk és kinek kell nagyobb ajándékot kapni, mint amit eredetileg terveztünk. Ha valaki otthon így meg tudja oldani, minden konfliktus nélkül az ajándékozást, az irigylésre méltó helyzetben van. Mi valószínűleg nem fogjuk tudni úgy megoldani a költségvetést, hogy akárcsak a költségvetésből részesülők többsége is elégedett legyen. Nyilván ezért is fontos a mostani vitában mindig tisztázni azt, hogy amikor valakinek adni kívánunk többlettámogatást, azt kitől vesszük el, milyen forrást rendelünk ezeknek a többlettámogatásoknak a fedezeteként.

Ezért szeretném ismételten felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az igazságszolgáltatásban hivatásszerűen tevékenykedők érdekképviseletei egy olyan indítványt juttattak el az Országgyűléshez amelyet Toller képviselőtársammal együtt benyújtottunk , amely indítvány azt is tartalmazza, hogy milyen forrásból lehet az általuk jogosnak tartott igényeket kielégíteni. Ezért szeretném a vitát követők figyelmébe és különösen az érdekképviseletek figyelmébe ajánlani, hogy vannak olyan érdekképviseletek, amelyek képesek arra, hogy a probléma egészével nézzenek szembe, ne csak az egyik felével, amely felével szembenézni jogos.

Jogos az a követelés, hogy egyik vagy másik hivatáság, egyik vagy másik érdekképviselet területén dolgozók nem kapnak elegendő támogatást a költségvetéstől, de úgy érzem, ezen jogos követelést csak úgy igazán korrekt elterjeszteni, ha megmondjuk azt is mint ahogy tették a bírák, ügyészek, illetőleg ezeken a területeken dolgozó bírósági, ügyészségi dolgozók érdekképviseletei , ha megjelölik azt is, hogy szerintük milyen forrásból, kiknek a terhére lehet az ő helyzetüket rendezni.

Tisztelt Ház! Az általános vitában már alkalmam volt érvelni e mellett az indítvány mellett, ezt nem szeretném megismételni. Szeretném közölni a tisztelt Házzal, hogy az indítványainkat mind az alkotmányügyi bizottságban támogatta a bizottság valamennyi tagja, tehát egyhangú támogatást kapott, illetőleg a költségvetési bizottságban is többségi támogatást kapott ez az indítvány.

(14.30)

Az indítványunk egy nehézségre mutat rá, arra, hogy miközben a bírák és ügyészek tekintetében a kilencvenes állapotokhoz képest az elmúlt ciklusban, az előző kormány idején nagyon kedvező változások jöttek létre, s megállt egy folyamatos elidegenedés a pályától. Például kevesen tudják, 1990-ben a Fővárosi Főügyészségre meghirdetett állásokra senki nem jelentkezett, mert annyira kedvezőtlennek tűnt ez a pálya. Azóta mind a bírói, mind az ügyészi állásoknál túljelentkezés van. Ugyanakkor az a tapasztalat az elmúlt évben például a Központi Kerületi Bíróságról 16 képzett bíró ment el , hogy miután a kedvező indulás lehetőségeit igénybe veszik a pályakezdők, 3-4-5 éves szakmai gyakorlat után elhagyják a pályát.

Az általunk előterjesztett javaslat e helyzetnek az orvoslását szolgálta, és megjelölte a fedezetét is. Sajnálom, hogy az előterjesztő képviselői a bizottsági ülésen nem támogatták ezt az indítványt. Ez az indítvány az itt elhangzott igényekhez képest viszonylag kevés költségvetési átcsoportosítást jelentett volna, és a fedezetét is megjelöltük.

Az is sajnálatos volt, hogy nemcsak hogy nem tudták támogatni, igazán az indokát sem tudták megadni annak, hogy miért nem támogatják.

Ehhez képest örömteli, hogy a legutóbbi bizottsági ülésen a kormány képviselője támogatta Soós Győzőnek és Keller Lászlónak ebben a körben benyújtott indítványát, amely megjegyzem, ha jól számoltuk, illetőleg hitelesek azok az információk, amiket a kormány képviselői rendelkezésünkre bocsátottak, háromszoros költségvetési terhet jelent.

Kettős a probléma a Soós és Keller képviselők indítványával.

Az egyik probléma az, hogy technikailag nincs végigvive. A felvezető szövegben szerepel, hogy a bírák és ügyészek tiszteletdíját kívánják rendezni. Szóbeli tájékoztatást kaptunk arról, hogy ezt oly módon kívánják megtenni, hogy a bírói, ügyészi pótlékot is 35 százalékra emelik fel, de erre vonatkozó indítvány nincs előttünk. Tehát ezúton szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, azt, hogy ilyen célja van a bírók, ügyészek vonatkozásában csak sajtónyilatkozatokból, illetve áttételes szóbeli nyilatkozatokból lehetett tudni, a benyújtott költségvetésben nincs benne, és ez olyan zavarokat is előidézett, hogy például a mi bizottságunk ülésén tegnap a Pénzügyminisztérium képviselője úgy tudta, hogy ez a 35 százalékos pótlékemelés január elsejétől fog bekövetkezni, az Igazságügyi Minisztérium képviselője május elsejére tippelt, én remélem, hogy a következő napokban tisztázódik, hogy a kettő közül melyik, mert nem közömbös, és be tudja nyújtani a kormány vagy elő tudjuk készíteni, a bizottságunk kész arra, hogy benyújtsuk azt a bírósági szervezeti törvényt módosító, illetőleg a bírók, ügyészek jogállását szabályozó törvényt módosító rendelkezést is, ami a jogszabályi alapjait is megteremti ennek az ígéretnek, mert egyelőre csak a költségvetésbe kerülne be egy olyan pont, amely a 6. §-ban megjegyzi, hogy a bírák és az ügyészek javadalmazását is szolgálná az a 15 milliárdos alap, ami a Miniszterelnökségnél jelenik meg.

Indítványom keretében szeretnék még röviden utalni arra, hogy a kormány indokolás nélkül elutasítja az általam kifejtettekkel szemben az ügyészek, bírák lakásalapjának létrehozását. Én szeretném ismét hangsúlyozni, hogy ez elenyésző költségvetési tétel, összesen hatvanmilliós tételt jelent, miközben alapvető problémákat tudna megoldani a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség vonatkozásában és például lehetővé tenné, hogy vidékről magasan képzett bírák, ügyészek Budapestre jöjjenek dolgozni. Ez az alap nem oldja meg a lakáshelyzetet, csak segít hozzájárulni, visszatérítendő támogatás. Sajnálatos, hogy egyszerűen az indokát sem tudta adni a kormány képviselője, hogy miért nem támogatja. Forrásként olyanokat jelöltünk meg, amit korábban a kormány elfogadhatónak tartott. Én úgy érzem, hogy ezt méltányos lenne még egyszer végiggondolni.

Szeretném hangsúlyozni, ha a Ház többsége elfogadja a Soós-Keller-féle javaslatot, amely a pótlék 35 százalékos emelését javasolja, ezt én is támogatni fogom, ez többet ad, mint a mi javaslatunk, ennek megfelelően többe is kerül. De szeretném felhívni a kormányzat figyelmét, hogy azt a problémát, amire a mi javaslatunk rámutatott, hogy a 4-5-6 éve bíróként, ügyészként dolgozó magasan képzett szakemberek elvándorolnak a pályáról, nem oldja meg. Akkor a jövő évben vissza kell térni a bírói, ügyészi bértábla széthúzására. Ezt az alkotmányügyi bizottságban egyhangúlag támogatták a képviselők és érzékelték a problémát.

Még egy témát említek, szintén az igazságszolgáltatást érinti.

A parlament jövő héten fogja megvitatni az igazságügyi szakértői kamarákról szóló javaslatot, kivételes eljárásban. Bizottságunk már tárgyalta ezt a javaslatot.

A kormány előterjesztésében annál a törvénynél olyan javaslat szerepel, amely jogilag indokolhatatlan különbséget tesz a mintegy négyezer igazságügyi szakértő és a mintegy kétszáz szervezeti formában köztisztviselőként dolgozó igazságügyi szakértő között. Mindenkinek kötelező lenne a szakértői kamarai tagság, kivéve a hivatásszerűen működő szakértőket. Ez jogilag indokolhatatlan, a kormány nem is jogi érvekkel próbálta ezt védeni, hanem azzal, hogy tarthatatlan a szakértők helyzete, a szakértői fizetések gyakorlatilag az igazságszolgáltatás szakmai színvonalát veszélyeztető módon alacsonyak, többdiplomás, több nyelvet beszélő szakértők hagyják ott a pályát.

Ezért én beterjesztettem egy javaslatot, amely a szakértők tiszteletdíját kívánja rendezni, közelíteni a bírói tiszteletdíjakhoz. Én kérem, hogy a kormány ezt támogassa. Forrásként egy számomra indokolhatatlan címet jelöltem meg: a Miniszterelnökségben a rendkívüli kiadásokra jelölt hárommilliárdos tételt százmilliós tétel, amit én javasolok jelöltem meg forrásként. Ez a hárommilliárdos tétel a bizottság ülésén a kormány által védhetetlenül volt indokolva. Azt állították, hogy ez katasztrófákra és más ehhez hasonló célokra szolgál. Nyilvánvaló, hogy ezeket a célokat ilyen hárommilliárdos tartalék nélkül is lehet fedezni, ha erre szükség van, hiszen a költségvetés általános tartaléka erre lehetőséget nyújt és egyébként elemi csapás vagy katasztrófa esetén akár a hiány növelésének terhére is joga van a kormánynak beavatkozni.

Tisztelt Ház! Sajnos a magam által szabott negyedórás idő, amely a többi felszólalni kívánó képviselő miatt történt, nem teszi lehetővé, hogy Sepsey képviselő úrral itt a plénumon vitába szálljak, de úgy gondolom, hogy az az érvelés, amit a képviselő úr a lakáskamatokkal kapcsolatban elmondott, az bizonyos szakmai vitára okot adna, de szeretném jelezni, azzal együtt, hogy én nem értek egyet szakmailag azzal az érveléssel, amit a képviselő úr és más kormánypárti képviselők is az Alkotmánybíróság ítéletét idézve kifejtettek, ezzel együtt is a szabaddemokraták sem a gazdasági bizottságban, sem a plénumon nem támogatják a 17 százalékos emelést. Hozzá kell tennem, hogy képviselő úr elmulasztotta kifejteni azt, hogy az Alkotmánybíróság döntése következtében nem 15 százalék a kedvezményes kamat, hanem 12 százalék, ezért úgy érzem, hogy a jogtudományban a robbanásszerű változás kifejezése egy újonnan megjelenített fogalom, ami a civiljogi vitákban nem szokott feltétel lenni, de ezt a vitát majd valahol máshol, nyugodtabb körülmények között lefolytathatjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

(14.40)