Lendvai Ildikó (MSZP)
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök asszony. Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló Bogárdi Zoltán képviselő úr rokonszenves elkötelezettséggel szólt a magyar vidék, a magyar falu problémáiról. Én látszólag a magyar főváros egy költségvetési gondjára szeretném fölhívni a figyelmet. Miért mondom, hogy látszólag? Mert úgy érzem és erről igyekszem meg is győzni önöket , hogy a fővárosnak ez a gondja, ennek a gondnak a megoldása országos ügy, az egész ország közérdeke. A Budapest Közlekedési Vállalat, rövidebb nevén a BKV költségvetési támogatását megőrizni akaró módosító javaslatok támogatására szeretném tudniillik önöket kérni. Természetesen az sem volna szégyen, ha közülünk egy képviselő saját választókörzete, saját városa érdekében kérne szót, hiszen azért alapszik részben a területi elven a magyar képviseleti rendszer, hogy ezek az érdekek is hangot kapjanak a tisztelt Házban. Ez sem volna tehát szégyen, én azonban úgy érzem, ebben az esetben többről van szó. Az meg még inkább nem volna szégyen, ha közülünk valaki minden ötödik magyar állampolgár hiszen a budapesti lakosok az ország ötödét jelentik valamilyen részérdekét kívánná képviselni. Ez sem volna tehát szégyen, de ebben az esetben is úgy érzem, hogy többről van szó.
Közérdeknek gondolom tudniillik egy ország fővárosa tömegközlekedésének működőképességét, e működőképesség megőrzését még a nehéz körülmények között is. Közérdeknek tételezte fel ezt a feladatot az utóbbi évek minden, a Magyar Országgyűlés által elfogadott költségvetése.
Mi is a BKV költségvetési támogatásának előtörténete? Ez a tétel akkor került be az ország költségvetésébe, amikor a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó hányada csökkent, és így a Magyar Országgyűlés belátta, a tömegközlekedés feladata az ottmaradó hányadból a fővárosban nem megoldható. Úgy gondolom, ebben a meggyőződésben cselekedett a magyar kormány és a magyar Pénzügyminisztérium is, amikor garanciát vállalva a Budapesti Közlekedési Vállalat fejlesztését szolgáló nemzetközi hitelek fölvételére, nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy ezt a költségvetési támogatást a továbbiakban is állni tudja.
Most azonban szemben a korábbi évekkel az előttünk álló költségvetési javaslatból kimaradt ez a sor, különböző pártállású képviselők módosító javaslata e sor visszaállítására, a BKV költségvetési támogatásának megőrzésére tett tehát javaslatot.
Természetesen joggal mondható, hogy a stabilizációs program közepette a fővárosnak és a fővárosi tömegközlekedést igénybe vevőknek is feladata, hogy egy kicsit összehúzzák magukat, hogy a korábbiaknál szűkösebb forrásokból éljenek. Ez joggal mondható, és én nagyon támogatok is egy olyan típusú költségvetési támogatást a BKV számára, amelyben a Fővárosi Önkormányzat garanciákat vállal a szükséges reformok elvégzésére. Ezt a bizonyos megszorítást azonban a főváros tömegközlekedést igénybe vevő lakói önként vagy nem önként, de már kénytelenek voltak elszenvedni. A ma délelőtt folyamán elhangzott egyik hozzászólásban ha jól emlékszem, Pokorni Zoltán képviselőtársam hozzászólásában még 35 forintos BKV-jegy szerepelt. Szeretném mindnyájunkat emlékeztetni arra, hogy a 35 forintnál már kényszerűségből följebb emelkedett a tömegközlekedést igénybe vevők jegyének ára.
Szeretném arra is emlékeztetni mindnyájunkat, hogy máris megtörténtek a járatcsökkentések, a járatszűkítések, vagyis a megszorításoknak a fővárosi tömegközlekedés, amennyire lehetett, már áldozatául esett. Van azonban ezeknek a megszorításoknak egy határa, ami alatt már nem lehet valódi tömegközlekedésnek nevezni, amit egy város utcáin látunk. Mégis miért gondolom, hogy ezzel a fővárosi üggyel terhelnem kell önöket? Miért mondtam azt, hogy nemcsak budapesti ügyről, hanem valóban országos ügyről van szó?
Először is mindnyájan tudjuk mégis emlékeztetném magunkat arra , hogy egy főváros közlekedési eszközein, buszain és villamosain messze nemcsak budapestiek, hanem vidékiek és külföldiek is utaznak. Csupán a tréfa vagy a lazább hangvétel kedvéért mondom, hogy mi, országgyűlési képviselők, amikor a képviselői igazolványunkkal szállunk fel a 2-es villamosra vagy a metróra, a Parlament felé tartva, mindnyájan a BKV vendégei vagyunk, az ország akármelyik szögletéből jöttünk is ide. Olyat pedig már hallottam és bocsánatos bűnnek is tartom , ha valaki szorult helyzetében vendégségbe virágot nem visz, azt már azonban nehezebben tudom elképzelni, hogy elmenvén a vendégségbe, és ott az asztalon egy vázában virágcsokrot látva valaki, egy vendég, azt még el is veszi, el is viszi magával.
Mi most valami ilyenre készülünk, és erre nem ad elég megnyugtató magyarázatot a költségvetés nehéz helyzete. Módosító javaslataink tudniillik mindenütt megjegyezték és megjelölték ennek a javaslatnak a másik lábát, átcsoportosításra tettek tehát javaslatot, nyilván több-kevesebb sikerrel. Ennek köszönhetjük, hogy a javaslatok egy részét nemcsak az önkormányzati bizottság, hanem a költségvetési bizottság amely erre pedig különös gonddal szokott ügyelni hasonlóképpen támogatta.
Azon túlmenően azonban, hogy a fővárosi tömegközlekedést nem csak fővárosiak használják, van még egy ennél is jelentősebb érv arra nézve, hogy ez az ügy az egész ország ügye. Az ország fővárosának közlekedése, közlekedési infrastruktúrájának megfelelő fejlettsége tudniillik feltétele az ország gazdasága és az ország idegenforgalma megfelelő fejlődésének is. Ez pedig mindenkinek érdeke Magyarországon, lakjon akármilyen kis faluban, itt a fővárosban vagy más városban.
Éppen e felismerés az a felismerés tudniillik, hogy egy nagyváros tömegközlekedése országos ügy vezet oda sok európai országban, hogy külön bevezettek például tömegközlekedési normatívákat, például nagyvárosi normatívákat, éppen ezen többletfeladatok elismerésére és költségvetési dotálására.
Ennek ellenére nem tartom jogtalannak azt az érvet, ami esetleg úgy szólalna meg, hogy más nagyvárosban is tartanak fenn önkormányzatok tömegközlekedést, és mi lesz az ő költségvetési támogatásukkal. Éppen ezért örültem nagyon, és külön köszönetet mondok Demeter Ervin MDF-es képviselőtársamnak, aki egy kapcsolódó módosító indítvánnyal ezt a csorbát is kiköszörülte. Ő tudniillik az eredetileg Budapestnek javasolt 2,3 milliárdos BKV-támogatást úgy javasolja módosítandónak, hogy azon utasszám vagy másfajta normák arányában osztozzanak mindazok a városok, ahol önkormányzati fenntartású tömegközlekedés működik.
Nemcsak azért köszönöm meg ezt a bizonyos kapcsolódó módosító indítványt, mert ésszerű, és talán egy lehetséges és jogos ellenérzést kiolt kedves képviselőtársaimban, hanem azért is, mert ez példája annak, hogy remélhetőleg el tudjuk kerülni azt a csapdát, amire utalás a délelőtti vitában is elhangzott, miszerint a pártálláshoz való tartozás határozza meg, hogy egy-egy módosító indítványról hogy vélekedünk. Azt hiszem, hogy az eredeti módosító indítvány, illetve a Demeter Ervin kapcsolódója által még egy kicsit javított változata példát nyújt arra, hogy egy kormányzati indítékú módosító javaslatot hogyan lehet okos ellenzéki ötlettel jobbá és mindnyájunk számára elfogadhatóvá tenni.
Épp ezért, kedves képviselőtársaim, arra kérem önöket üljenek ennek a teremnek bármely részén , hogy az ilyen módon közös akarattal kimunkált módosítójavaslat-csomagot szíveskedjenek majd szavazataikkal támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps.)