Varga Mihály (Fidesz)

1995. november 28.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hack Péter korábbi hozzászólását azzal kezdte, hogy a költségvetési törvény megalkotását egy olyan ajándékozáshoz hasonlította, mint amikor karácsony előtt összeül a család és eldöntik, hogy a pénzéből ki mire fog költeni, milyen ajándékra. Azt hiszem, ez az analógia több szempontból sem szerencsés. Egyrészt azt hiszem, hogy ez a folyamat, amikor a kormány elkészíti törvényjavaslatát, majd az Országgyűlés megalkotja magát a törvényt, nem egy ajándékozási folyamat. Itt nem arról van szó, tisztelt Ház, hogy egy középkori földesúrhoz hasonlóan valamilyen kegyúri jogokat gyakorolunk akkor, amikor kijelöljük azt, hogy a következő esztendőben a társadalom melyik csoportja, területe fog a közös kasszából, az államháztartásból különböző támogatással részesülni.

Azt hiszem, ennél sokkal többről, egészen másról van szó. Ebben a folyamatban választott képviselőin keresztül a társadalom azokról a szempontokról dönt, amelyekre a közös tehervállalás kapcsán a következő esztendőben valóban különböző célokra, elképzelésekre, intézményfinanszírozásra, oktatásra, szociális kiadásokra és így tovább az államhoz beérkező bevételekből fog különböző jövedelmeket fordítani, kiadásként.

Azt hiszem, ez teljesen különbözik attól, amikor egy család egy ajándékozásról dönt. Itt nem ajándékozásról van szó, itt arról van szó, hogy a kormányzati felelősségvállalással és az Országgyűlés felelősségén keresztül döntünk arról, hogy a következő évben a gazdaság, a társadalom milyen célok, milyen célcsoportok alapján kap ebből a kasszából különböző kiadásokra támogatást. Ez teljesen más, teljesen eltér attól, mint amiről Hack Péter beszélt.

Ezért nem lehet elmosni, nem lehet összemosni a kormányzati felelősséget az Országgyűlés felelősségével. Hiszen míg egy család próbál valamilyen kompromisszumra jutni és közösen eldönteni azt, hogy a jövedelmükből mire fordítanak majd különböző összegeket, addig az Országgyűlésben elsősorban a kormánypárti képviselőknek kell vállalniuk a felelősséget azért, ami alapján egy költségvetési törvényjavaslatot meg fognak majd szavazni. Hiszen a kormány állítja össze a fő összegeket, a kormány dönti el azt, hogy melyek lesznek azok a gazdasági célok, társadalmi célok, amelyekre különböző nagyságrendben ezek az összegek kiutalásra kerülnek. Ehhez mi, az ellenzék a véleményünket, a jó szándékunkat, a segítőkészségünket tudjuk hozzáadni, azt, hogy javaslatainkkal megpróbáljuk ezt a költségvetést a lehető legkevesebb kárral, legkevesebb kockázattal járó törvénnyé formálni.

Ezért úgy vélem, hogy a felelősség összemosása egyáltalán nem szerencsés. Nem szerencsés akkor, amikor jó néhány hete megkezdve ezt a költségvetési vitát, ebben a szakaszban egy újabb kormányzati módosító csomag érkezett az asztalunkra, és nekünk, ellenzéki képviselőknek erről a módosító csomagról akkor kell kifejteni a véleményünket, amikor már elkészítettük a saját javaslatainkat, megtettük az indítványainkat, próbáltunk a korábban beterjesztett számokhoz, összegekhez képest valamilyen alternatívát felmutatni, az Országgyűlés asztalára letenni.

Azt hiszem, ebben a helyzetben kell nekünk ahhoz a kormányzati módosító csomaghoz viszonyulni, amely időközben hozzánk beérkezett. Nem hiszem, hogy ennek a kormányzati módosító csomagnak pusztán az lenne a célja, hogy a megkezdődött érdekegyeztető tanácsi tárgyalásokra valamilyen javaslattal álljon elő a kormány. Ez a módosító csomag ugyanis, amelyet két MSZP-s képviselőtársunk neve jegyez, többről szól, mint arról, hogy a közalkalmazotti bérekre jut-e valamilyen kompenzáció vagy sem.

Azt hiszem, a módosító csomag néhány szempontból helyes megoldásokra talált akkor, amikor azt a bérfeszültséget, ami az országban jelentkezett, valamilyen módon enyhíteni kívánja. Ez a kormányzati cél szerintünk helyes és támogatandó.

Más kérdés viszont az, hogy azok az elvonások, azok a forrásátcsoportosítások, amelyeknél a kormány ennek a bérfeszültségnek az enyhítését kívánja valaminek a rovására megoldani, azok vajon valóban jók-e, azokat lehet-e támogatni vagy sem.

Nos, tisztelt Ház, mi úgy véljük, hogy ezek a célok, azok az átcsoportosítások, amelyek ebben a módosító csomagban megtörténtek, bizony jó néhány olyan területen okoznak kárt, amelyekre a tartós gazdasági növekedés érdekében mindenképpen szükség lenne. Így nem tudjuk elfogadni azt, hogy a kormány olyan beruházásoktól von el forrásokat, amelyek ebben az általunk sokat kárhoztatott és bírált költségvetési törvényjavaslatban is helyes célokra kívántak kiadási tételeket biztosítani. Hiszen szerintünk akkor, amikor mindenképpen szüksége van az országnak az exportvolumen növelésére, amikor arra van szükségünk, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya miatt növeljük az ország exportképességét, növeljük azoknak a vállalkozásoknak, vállalkozóknak a számát, akik exportálni tudnak a magyar gazdaságból, akkor nem lehet helyes az az irány, hogy a kormány csökkenti az export garanciavállalásra szánt összegeket.

Ez szerintünk roppant kellemetlen és káros következményekkel jár. Az az egymilliárdos elvonás, amit a kormány ezen a területen eszközölt, koránt sincs arányban azzal a kárral, amelyet a garanciavállalás miatt a kormány okozni fog véleményünk szerint 1996-ban.

Jó lenne, ha a kormány felülvizsgálná ezt a módosítási elképzelését. Nem hisszük, hogy forrásátcsoportosításokra ez a legjobb megoldás. Mint ahogy nem hisszük azt sem, hogy például a Környezetvédelmi Minisztérium fejezetben a fejlesztési, vállalkozási célok, cél-előirányzatok csökkentése lenne a megoldás, hiszen ezek is olyan célokat jelölnek meg, amelyek szerintünk hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gazdaság a tartós növekedés állapotába kerüljön.

Két nagy vesztes minisztériuma van ennek a kormányzati módosító csomagnak. Az egyik az IKM, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a másik pedig a Földművelésügyi Minisztérium. Mind a két minisztérium rosszul járt ezzel a módosító csomaggal. Az a három elvonás, ami az IKM-t érinti, szintén olyan gazdaságfejlesztési céloktól von el összegeket, amelyekre szükségünk volna. Itt az idegenforgalomról, a turisztikáról, a különböző vállalkozásfejlesztési céltámogatásokról van szó; és ezek az összegek nagyon fognak hiányozni 1996-ban.

Mint ahogy a Földművelésügyi Minisztériumtól elvont összegek sem a tárcának fájnak igazán, hiszen a tárcán keresztül érintik a mezőgazdaságnak azokat a területeit, azokat az intézményeit, amelyek a biztonságos és korrekt működés alapjait teremthetik meg. Így az a pénz, amit most a földhivatali intézmény korszerűsítésétől, fönntartásától vonunk el, szerintünk a már lassan kialakuló regisztrációs rendszer, nyilvántartási rendszer kárára fog válni, mint ahogy a minisztérium alá bevont mezőgazdasági alapból elvont összeg is szintén azokat a termelőket sújtja, akik a mezőgazdaságból élnek, ott dolgoznak.

Minden fenntartásunk ellenére van néhány pozitív eleme ennek a módosító csomagnak, amelyekről érdemes szólni. A kormány ugyanis, bár a Fidesz módosító indítványait nem támogatta, ennek ellenére módosító csomagunkból néhány javaslat elvét átvette, azokat saját módosító csomagjába beépítve támogatja.

A Fidesz parlamenti frakciója egy 39,9 milliárdos módosító csomagot nyújtott be, tehát közel 40 milliárdos volt az az elképzelés, amelyet mi módosításként ezen a törvényjavaslaton változtatni szerettünk volna. Hadd jegyezzem meg azt is zárójelben, hogy ez a módosító csomag egyensúlyban volt, tehát mi csak olyan tételekre tettünk javaslatot, amelyeknek megvolt az ellentételezése. Ezért a mi módosító csomagunk a hiány nagyságát nem növelte volna. De ez mondom nem került támogatásra.

(15.30)

Hadd emeljek ki ebből a módosítócsomagból olyanokat, amelyeknek az elvét a kormány elfogadta, azokat a saját változatába beépítette. Az egyik az ominózus, háztartási tüzelőolajjal fűtők kompenzációjának a kérdése. Ez év tavaszán került sor arra a módosításra, amelynek során azt a korábban sokat bírált és kárhoztatott rendszert amely a hto-utalványok rendszerét jelentette megszüntette a kormány. Ezt a Fidesz is támogatta, és támogatta valamennyi parlamenti párt. Az elképzelés helyes volt, hiszen a visszaélések, a magas adminisztrációs költségek, a feketegazdaság erre a területre való betörése szükségessé tette, hogy az utalványrendszert a kormány felülvizsgálja és megszüntesse. A baj azonban az volt, hogy tavasszal még senki nem gondolt igazán előre fél évvel, hogy majd valamikor tél is lesz, és azok, akik akkor hto-val fűtöttek, vélhetően fél év múlva is háztartási tüzelőolajjal kívánják a fűtésüket megoldani.

Az utalványrendszer megszűnésével egyidőben a tüzelőolaj ára elérte a gázolaj árát, ezért azok a visszaélések, amelyek korábban a tűzelőolaj motorolajként való felhasználására irányultak, megszűntek, viszont az árkülönbözetre semmiféle olyan elképzelés nem született, amely a kompenzációt valamilyen módon megoldotta volna. Ezért azok, akik '95 őszén, telén tüzelőolajjal fűtöttek, meglepetéssel tapasztalták, hogy a költségeik duplájára nőttek, sőt több mint kétszeresére nőttek, ennek ellenére az a kompenzációs rendszer, amelyet a kormány ígért, semmilyen módon nem működik, semmilyen módon nem került megvalósításra.

Volt egy kompenzációs elképzelés, való igaz, tisztelt Ház. Ez a kompenzációs rendszer azonban éppen amiatt volt rossz, mert egyrészt csak egy töredékét tudta kompenzálni annak a veszteségnek, amit a tüzelőolajjal fűtők szenvedtek el az utalványrendszer megszüntetése miatt. Másrészt pedig azokat érte el paradox módon, akik nem is tüzelőolajjal fűtöttek. Ennek példájára hadd említsem néhány polgármesternek a hozzánk beérkezett levelét, akik a tüzelőolaj-anomáliára már korábban felhívták a kormány figyelmét. Egy Veszprém megyei példát hadd említsek. Pápa város polgármestere több más polgármesterrel együtt jelezte felénk, hogy milyen anomáliák származnak abból, ahogy a kormány ezt a kompenzációt meg kívánja oldani. Sajnos, az a helyzet állt elő, hogy a kormány kompenzációs javaslata csökkenő arányban kompenzálta azokat a városokat, településeket, ahol magasabb volt a kompenzálást kérő lakosok száma.

Egy példát hadd említsek, tisztelt Ház. Veszprém városában 597 kérelmezőre közel 17 millió forint volt a kompenzáció, Ajkán 100 kérelmezőre 10 millió forint, Várpalotán 300 kérelmezőre 8,3 millió forint, Tapolcán 400 kérelmezőre 5,4 millió forint, Pápán 800 kérelmezőre volt közel 10 millió forintos kompenzáció. Vagyis, ha kiszámoljuk, hogy az egy főre eső kompenzáció milyen volt, akkor azt látjuk, hogy amíg Ajkán 100 kérelmezőre fejenként körülbelül 100 ezer forintnyi támogatás jutott, vagy mondjuk Veszprémben az 597 kérelmezőre 28 ezer fölötti támogatás jutott, addig Pápa városában 800 kérelmezőre 12 ezer forintos fejenkénti kompenzáció esett. Vagy egy másik példa: Tapolcán a 400 kérelmezőre 13 500 forintos kompenzáció. Nyilvánvaló, tisztelt Ház, hogy a kompenzációs rendszer, amit a kormány kidolgozott, rossz volt. Ez így nyilvánvalóan előhozta azokat a problémákat, feszültségeket, amelyeket az önkormányzatok folyamatosan jeleztek a kormánynak, de amelyeket a kormány addig, amíg az ellenzéki képviselők itt a Házban napirend előtti hozzászólásokban, azonnali kérdésekben, interpellációkban nem jeleztek nem vette komolyan. Sajnos annál a törvényjavaslatnál is amely az 1996-os év gazdálkodását szabályozná, amikor benyújtásra került meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a tüzelőolajjal fűtők kompenzációjára egyetlenegy fillért nem szán a kormány 1996-ban. Nyilvánvaló volt, hogy ez a helyzet nem tartható fönn, hiszen azok többsége, akik '95-ben tüzelőolajjal fűtenek, vélhetően 1996-ban is azzal fognak fűteni. Bár ígéretes az a gázprogram, ami az országban jó néhány települést '95-ben is elért, és egyre több lesz azoknak a lakásoknak a száma, ahol gázzal fűtenek, ennek ellenére még ma is több mint 200 ezer család fűt tüzelőolajjal. E családok többsége nem tudja azt a költséget most előteremteni, amivel a fűtőolajjal való fűtés kiváltása gázra, szénre vagy másra megtörténhetne. Nem beszélve arról, hogy erről a fűtési módról csak akkor érdemes áttérni egy másikra, ha az korszerűbb, olcsóbb, kényelmesebb és így tovább.

Így tehát, tisztelt Ház, a Fidesznek kellett benyújtani egy módosító javaslatot, hogy 1996-ban a tüzelőolajjal fűtőket a kormány kompenzálja. Meg is tettük ezt a javaslatunkat, mintegy 5,5 milliárd forint értékben kívántuk kompenzálni azokat, akik tüzelőolajjal fűtenek, és örömmel tapasztaltuk, hogy többhetes késéssel, de a kormány elfogadta ezt a javaslatunkat, és most a kormány beterjesztett egy 7 milliárdos kompenzációs javaslatot a tüzelőolajjal fűtők számára. Helyes, tisztelt Ház, örülünk neki, hogy a kormány rugalmasan kezelte ezt a kérdést, és valóban sikerült átcsoportosítania különböző forrásokból erre a területre egy jelentősebb összeget. A baj mindenesetre az, tisztelt Ház, hogy elolvasva ezt a javaslatot, újra csak azt tapasztaljuk, hogy a pénz, a kompenzáció felhasználása a mai napig és jövőre sem lesz biztosított. Ugyanis e javaslat alapján az önkormányzatok azokat is támogathatják, akik nem tüzelőolajjal fűtenek. Márpedig, tisztelt Ház, ha mi ezt a pénzt valóban arra szántuk, hogy az ezzel fűtő családokat valamilyen módon segítsük és kompenzáljuk, akkor szerintünk ezt nem szociális segélyként kellene az önkormányzatoknak felhasználni, hanem valóban arra a célra kellene fordítani, amire szánjuk. Ezt a veszélyt sajnos ez a javaslat nem szűri ki, és nagy a valószínűsége annak, hogy jó néhány olyan önkormányzat, ahol az idén, 1995-ben is a felhasználás megkötése nélkül megkapott pénzt szociális segélyként költötték el, azt '96-ban is arra fogják elkölteni.

Tisztelt Ház! Számunkra mindenesetre örvendetes, hogy erre a kompenzációra legalább egy összeg el van különítve. Hogy a kompenzáció elve rossz, azon talán még majd lehet módosítani, a Fidesz azonban ezt a módosító indítványát visszavonja, és támogatni fogja a kormány ez irányú elképzelését.

A következő módosító rész: a feketegazdaság elleni harccal, küzdelemmel kapcsolatban benyújtott módosító javaslatok. Néha olyan érzése van az embernek, mint korábban például az alkoholizmus elleni harc esetében, amely már-már szlogenné vált a magyar társadalomban. És sokan mondták azt is, a harc az alkoholizmus ellen folyik, de sok a sebesült és ezért olyan rossz ennek a harcnak az intenzitása, eredménye.

Mi manapság azt tapasztaljuk a feketegazdaság elleni harcban is, mintha sok volna a sebesült és kevesebb az eredmény. A kormány felállított egy bizottságot a kormánytagokból, amely a feketegazdaság elleni harc koordinálásával van megbízva. Ennek a belügyminiszter úr lett a vezetője, ez a testület közel fél éve működik, és igen-igen kevés eredményt tapasztaltunk még e bizottság működése kapcsán. A Fidesz a módosító csomagjában beadott egy olyan indítványt, amely azt irányozta elő, hogy az állami bevételek behajtásával megbízott szervezetek például az APEH vagy a VPOP kapjon plusztámogatást annak érdekében, hogy az állam bevételei bővüljenek és a feketegazdaság részarányát csökkenteni tudjuk.

Nos, tisztelt Ház, '95-öt megelőzően, '94 decemberében a kormány nem támogatta, emlékszem rá, hogy akkor jó néhány kormánypárti képviselő utasította vissza a Fidesz javaslatát, majd '95 tavaszán, hogy, hogy nem a pótköltségvetésben ezt az indítványt viszontláttuk, akkor már mint kormány-előterjesztést. Az idén, '95 végén szintén megtettük ezt a javaslatunkat. A kormány ezeket a javaslatokat újra elutasította. Ugyanakkor most mit látunk a kormányzati módosító csomagban, ami most érkezett be? Hogy a kormány a feketegazdaság visszaszorításából közel 20 milliárd forintos bevételi többletet remél ahhoz képest, mint amit tervezett. És hogy reméli ezt? Úgy, tisztelt Ház, hogy ugyanakkor nem erősíti meg azokat az intézményeket, amelyek ennek a pénznek a behajtásával vannak megbízva. Valahogy féllábas a javaslat, nem látjuk megalapozottságát annak, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel korábban 20 milliárddal kevesebbet tervezett a kormány, most, néhány héttel később 20 milliárddal többet remél majd '96-ban beszedni.

Ugyanez a helyzet, némileg más módon a családi pótlékra tett javaslatunknál. A kormánycsomagban most a 85 milliárdos összeghez képest egy 4 milliárdos növekedés van. Ez már közel eléri azt a javaslatot, amelyet a Fidesz tett meg egy 5,3 milliárdos növelés érdekében. Miről van szó, tisztelt Ház? Különböző koncepciók, elképzelések vannak a családi pótlék rendszerének átalakításánál. A kormány azt a megoldást képviseli, hogy fel kell adni az alanyi jogosultság elvét, és a rászorultsági elvet kell bevezetni a családi pótlék rendszerében. Mi, az ellenzék pártjai ezt a javaslatot nem tartjuk megalapozottnak. Nem tartjuk megalapozottnak, mert amikor az aktív népesség száma csökken, akkor, amikor az aktív dolgozók aránya csökken a társadalomban, nem lehet cél egy kormány számára, nem lehet elfogadni olyan társadalompolitikai célt, amely nem segíti, nem kedvezményezi azokat, akik gyermeket és gyermeknevelést vállalnak. Véleményünk szerint ezért két út lehetséges: vagy fönntartani a mostani családipótlék-rendszert, vagy pedig, ha már a kormány mindenképpen azon töri a fejét, hogy ezt a rendszert módosítsa, mindenképpen szeretne ettől valamilyen költségvetési megtakarítást remélni, akkor olyan módon kellene a rendszeren változtatni, hogy fönn kell tartani az alanyi jogosultságot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy erre az alkotmánybírósági döntés is részben utal. Másrészt pedig az alanyi jogosultságot valóban össze kell kötni valamilyen módon a jövedelmek nagyságával. Hiszen ne csukjuk be a szemünket, tisztelt Ház, valóban, a családi pótlék ilyen összege különböző mértékben segíti azokat, akik alacsonyabb, és más módon azokat, akik magasabb jövedelmi kategóriába esnek.

(15.40)

Ezért a Fidesz egy olyan javaslatot tett, amelyről Kövér László képviselőtársam majd bővebben fog beszélni, hogy az alanyi jogosultságot tartsa fönn a kormány a családi pótlék rendszerében, de a családi pótlékot válassza szét egy alapösszegre és egy kiegészítő összegre. Az alapösszeg lenne az az összeg, amelyet minden családnak, ahol gyermeket nevelnek, meg kell kapnia, és a kiegészítő összeg lenne az a másik része ennek a családi pótléknak, amelyet az egy főre eső jövedelem nagyságával fordítottan arányosan, kisebb mértékben kapnának meg a családok. Ezzel szerintünk megmaradna a káposzta is, és a kecske is jóllakna: egy olyan rendszer felé lehetne elmozdítani a mostani családi pótlék rendszerét, amely valóban figyelembe veszi a családok közötti jövedelemkülönbségeket. Ez a rendszer egyébként nem ismeretlen Európában. Olaszországban egy tizenegy sávos jövedelmi kategóriában lévő családipótlék-rendszer van, és valóban más-más módon támogatják azokat, akik különböző jövedelmi kategóriákba esnek bele.

Örülünk annak is, hogy a kormány elfogadta az államkötvények és a kincstárjegyek reklám- és nyomdaköltségének csökkentését. Úgy ítéltük meg, hogy ez a költség, amelyet a kormány '96-ra megjelölt, rendkívüli módon felültervezett: hogy ezekre a költségekre a kormány '96-ban 1,8 milliárdot fordítson, az véleményünk szerint túlzás. Túlzás akkor, amikor más területeken 10 és 100 millió forintos kiadásokat csökkent a kormány a megtakarítások érdekében. Úgy vélem, hogy a reklámpiac támogatását nem ebből a pénzből kell megoldani, és örvendetes, hogy a kormány a módosító csomagjában ezt csökkentette.

Van két olyan módosító indítványunk is, amelyet a kormány először nem támogatott, aztán támogatott, majd meggondolta magát és megint nem támogatta. Ez a két módosító indítványunk az Illyés Alapítvány 60 millió forintos támogatása és a külföldön élő magyarok ellátását segítő alapítvány mintegy 50 millió forinttal való támogatása. Németh Zsolt képviselőtársunk nyújtotta be ezt az indítványát, és a kormány sajnos a bizottsági üléseken nem támogatta ezt a javaslatot. Bár az összeg szerény és nincs arányban azzal, amit ez a cél megérdemelne támogatásként, úgy ítéltük meg, hogy nem kifejezetten célszerű, nem egészen érthető a kormány magatartása ebből a szempontból. Ezért örömmel fogadtuk azt, amikor két MSZP-s képviselőtársunk, beadva a kormány csomagját, támogatta ezt a két indítványunkat. Igaz, hogy a külföldön élő magyarok ellátását segítő alapítványt nem 50 millióval, csak 30 millió plusszal támogatta, de végül is azt hiszem, nem az összeg nagysága a fontos, hanem a szándék, a jó szándék, hiszen mind a két alapítvány olyan embereket segít, akik nem önszántukból kerültek határainkon túlra, akiknek a gyógykezelése vagy ellátása bizony sok esetben nem megoldott határainkon kívül.

Ezek után meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a bizottsági ülések második szakaszában a kormány előterjesztője a korábbi álláspontját visszavonta, és ezeket a szerény célokat nem támogatta. Indoklásul azt kaptuk, hogy ez a két összeg, a közel 100 millió forint már nem fér bele abba a 30 milliárdos módosító csomagba, amit a kormány benyújtott. Nos, tisztelt Ház, úgy vélem, ha már ez a szerény összeg nem fér bele ebbe a csomagba, ha már valóban ez a 100 millió forint hiányzik a költségvetés több mint 2000 milliárdos kiadási összegéből, akkor célszerű lenne nem ezt a két területet sújtani azaz nem ezt az egy területet sújtani, hiszen itt valóban határainkon túli honfitársainkról van szó , hanem ezt a 100 millió forintot teríteni kellett volna különböző kiadási tételek között, és kisebb összegű csökkentést valóban ez a két terület is el tudott volna viselni. Úgy érzem, ez nincs arányban azokkal a számokkal, amelyeket a módosító indítványok vitája során tárgyaltunk.

Emlékeztetek például egy módosító indítványra, amelyet a Fidesz és a Szabad Demokraták Szövetsége is benyújtott, amely a Miniszterelnöki Hivatal üdülőjének a kiadását csökkentette volna mintegy 230 millió forinttal. Ha ezt a 230 millió forintot ami üdülő támogatását van hivatott szolgálni hasonlítjuk össze az Illyés Alapítvány és a külföldön élő magyarok ellátását segítő alapítvány 100 millió forintjával, azt hiszem, itt valami nagyon el van rontva.

Befejezésül, tisztelt Ház, két indítványunkról beszélnék. Ez a két indítvány a magánerős lakásépítkezésekre és a sport területére vonatkozik. Kezdem a magánerős lakásépítkezésekkel. Ez az összeg sajnos az utóbbi nem másfél, hanem három évben , reálértékét tekintve kis mértékben, de egyre inkább csökkent. Többször hallottuk azt az állítást, miszerint a magánerős lakásépítkezések támogatásának csökkenése részben azért következik be, mert az emberek ezt egyre kisebb mértékben veszik igénybe. Azt hiszem, tisztelt Ház, hogy nem egészen erről van szó. Emlékezzünk vissza, hogy az elmúlt másfél év során milyen módon változtak meg a lakásépítkezések támogatására szánt kormányzati összegek és a felhasználás céljai, keretei. Emlékezzünk rá, hogy Békesi László pénzügyminisztersége idején a kormány szinte egyetlenegy valóban komoly döntése a lakásépítkezések területén pont az volt, hogy a szociálpolitikai kedvezményeket megemelve, azokat kibővítve lehetővé tette a gyermekes vagy többgyermekes családok számára, hogy egy lakásépítkezési hullám induljon el az országban. Ennek meg is lett az eredménye, mert '94 őszétől kezdődően a lakásépítkezésekben egy érezhető növekedés történt. Ez a kedvező tendencia sajnos '95 márciusa óta újra megfordulni látszik. Bár magasabb a lakásépítkezések száma, mint a megelőző esztendőben, mégis ez a tendencia csökkenést mutat újra, hiszen a szociálpolitikai kedvezmény olyan szűkítése történt időközben a márciusi, stabilizációsnak nevezett csomag révén , amely ennek a kedvezménynek a felhasználását szűkítette. Azt hiszem, ez az eljárás, ez az elv nem elfogadható. Nemcsak azért nem elfogadható, tisztelt Ház, mert az alkotmányunk félig-meddig utal rá, hogy valóban az emberhez méltó körülményekbe beletartozik az is, hogy mindenki valamilyen lakásban vagy épületben lakjon. nemcsak amiatt fontos ez a cél, tisztelt Ház, mert egy alapvető komfortérzete a társadalomnak az, ha van reális esélye lakáshoz jutni, vagy ha van lehetősége vagy joga valamilyen fedél alatt a fejét lehajtani.

(15.50)

Utalnék arra a közgazdász-társadalomban folyó vitára, amely közel öt-tíz éve folyik, és amely arra utal, hogy Nyugat-Európában, a fejlett társadalmakban két olyan kitörési pont van a gazdasági növekedést illetően, amelyeket összehasonlítva egymással a különböző fejlődésben lévő országokat bizonyos mértékben minden ország mutat. Ez a két terület a gépkocsigyártás és a magánerős lakásépítkezések területe.

Nem véletlen, tisztelt Ház, hogy ez a két terület az, amelyekre lehet valamilyen kitörési pontokat építeni a gazdaságban. Hiszen a gépkocsigyártás a maga beszállítói hálózatán, kereskedelmén, ellátórendszerén keresztül valóban a gazdaság széles részét tudja mobilizálni. De ugyanez a helyzet a lakásépítkezések kapcsán is, hiszen a lakásépítkezés nem pusztán azt jelenti, hogy X.Y. vagy egy vállalkozó építőanyagot vásárol és azt egy építkezésen felhasználja, hanem az szállítást, ipari fejlesztést, kereskedelmet stb. is jelent.

Úgy hiszem, legalább a magánerős lakásépítkezések támogatási reálértékének a megőrzése mindenképpen fontos cél lenne. Ezért a Fidesz egy olyan módosító indítványt nyújtott be, amely a magánerős lakásépítkezéseket mintegy 4 milliárd forinttal támogatná. Szeretnénk többel is támogatni, de a mi módosító javaslatunkban ennyire volt mód.

Más a helyzet a sporttal, tisztelt Ház. A sport olyan terület, amelyről sokat beszélünk. E Házban is több alkalommal volt már példa különböző frakciókban ülő képviselők részéről arra, hogy a sport ügye mellett kiálljanak, elmondják a véleményüket a sport kapcsán és azt támogatásukról biztosítsák. Úgy hiszem, az az 5 milliárd forintnyi összeg, amely ebben a költségvetésben sportcélokra van elkülönítve, nem teszi lehetővé azt, hogy a sport kapcsán valamilyen kitörési pontról, fenntartásról, perspektíváról beszéljünk, ez az összeg ugyanis nem elég arra, hogy azok az egyesületek, kisegyesületek, amelyek utánpótlás-neveléssel, diáksporttal, létesítményfenntartással, rendezvények szervezésével foglalkoznak, 1996-ban is életképesek maradjanak. Ugyanis az az 5,2 milliárd forint, amelyet a kormány sportcélokra kíván fordítani, nem pusztán sportfeladatok finanszírozását szolgálja. Ennek az összegnek egy jó része intézményfenntartásra megy, másik része az OTSH berkein belül kerül felhasználásra: dologi kiadásokra, bérekre, tb-járulékokra kerül kifizetésre.

Úgy ítéltük meg, ha a sport céljaira valamilyen többletpénzt kívánunk fordítani, akkor azt nem intézmény vagy valamilyen apparátus fenntartására kell költeni, hanem azt azoknak az egyesületeknek kell odaadni, amelyek valóban ténylegesen az ország számtalan településén ilyen munkával foglalkoznak. Ezért a Fidesz által beadott, mintegy másfél milliárdos módosító csomag olyan módon kerülne felhasználásra, amely valóban célokat, rendezvényeket támogatna, és nem valamilyen álelosztási rendszeren keresztül valamilyen álfeladat vagy álapparátus fenntartására kerülne felhasználásra.

Mintegy két évvel ezelőtt már volt egy nagy gesztusa az akkori kormánynak, amikor ezeket a kis egyesületeket igyekezett kedvezőbb helyzetbe hozni. Akkor egy olyan rendezésre került sor amit nevezhetünk a sportegyesületek konszolidációjának , amely ha rövid távon is, de életesélyt adott a különböző kis egyesületeknek. Azonban a két év bebizonyította, hogy megfelelő gazdasági és társadalmi környezet nélkül ezek az egyesületek nem tudnak tartósan fennmaradni. Tehát mindenképpen szükség van sporttörvényre, amely kimondja azt, hogy melyek azok az alapfunkciók, feladatok, amelyeket állami csatornákon keresztül finanszírozni kell. De addig is szükség van arra, hogy segítsük azokat az egyesületeket, amelyekben tényleges munka folyik. Mindannyian tudjuk, hogy a pénzek optimális felhasználása általában annál inkább biztosított, minél kisebb szervezetek használják fel azokat.

Tehát úgy ítélem meg, hogy a mi javaslatunk, ez a másfél milliárdos csomag kedvező célokra kerül majd felhasználásra, ezért kérem majd, hogy a Deutsch Tamás és Orbán Viktor nevével beadott módosító csomagunkat amely a sport céljaira kívánja a másfél milliárdot fordítani támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)