Demeter Ervin (MDF)
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt elkötelezett Képviselőtársaim! Hiszen nagyon elkötelezettnek kell lenni, hogy valaki a költségvetési vita sokadik órájában, esetleg éjszakába nyúló bizottsági ülés után is itt a költségvetésről próbálja meggyőzni egymást.Az 1996. évi költségvetés részletes vitájában az önkormányzatok működését és gazdálkodását érintő két kérdéscsoportra szeretném tisztelettel felhívni a figyelmüket:
Az egyik ilyen a tűzoltóság és az önkormányzati tűzoltóság, annak egy fontos szelete: a beígért bérfejlesztés, valamint a területkiegyenlítő rendszer, illetve az abban bekövetkező változás és az ehhez beadott módosító javaslataim.
A tűzoltóság és az önkormányzati tűzoltóság is 15 százalékos bérfejlesztésre kapott ígéretet, ami eleve jóval alacsonyabb a kívánatosnál. A valóság sajnos ennél is rosszabb, hiszen ha megvizsgáljuk a számokat a beterjesztett költségvetési javaslatban, ezeket a bérfejlesztéseket, bárhogy számolunk, nem találjuk meg.
A főváros adataival szeretném példaként bemutatni, hogy hogyan hiányzik ez az összeg. A főváros adatai a következők:
A Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság 1996. évi működéséhez nyújtott állami támogatás mértéke 1 495 963 000 forint, amely magában foglalja állítólag az állomány 15 százalékos bérfejlesztését és annak vonzatait.
A tárgyévi állami támogatás mértéke a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokságnál 1 443 959 000 forint, amelyhez képest a növekmény hozzávetőlegesen 52 millió forint, amely a 15 százalékos bérfejlesztés és vonzataihoz szükséges 150 millió forintnak nem egész egyharmad részét sem teszi ki.
A beígért összeget tovább keresve vessünk egy pillantást a Belügyminisztérium fejezetére. A Belügyminisztérium Tűz- és Polgárvédelmi Parancsnokság gazdasági igazgatóságát tartalmazó részénél a következőket látjuk. 17.6. alcímen az önkormányzati tűzoltóságok költségvetési támogatása 1996. évre 7 milliárd 88 millió forint. A Tűz- és Polgári Védelem Országos Parancsnokság javaslatában szereplő adatok alapján az önkormányzati tűzoltóságok 1995. évi támogatásának összege 6 milliárd 989 millió forint.
Ugyanezen anyag '96. évre mindösszesen 6 milliárd 283 millió forint állami támogatást javasol.
A Tűz- és Polgári Védelmi Parancsnokság javaslata bérfejlesztést nem tartalmaz. A javaslat szöveges része szerint ezt az összeget kell növelni a bérfejlesztéssel, 15 százalékkal és járulékaival, amelynek mértéke az önkormányzati tűzoltóságok tekintetében összesen 805 millió forint.
A kormányzati javaslatot összehasonlítva az Országos Parancsnokság 1995. évi adataival megállapíthatjuk, hogy az önkormányzati tűzoltóságok esetében az 1996. évi előirányzat-növekmény 99 millió forint, amely nem nyújt fedezetet a tervezett és ígért bérfejlesztéshez. Az ehhez szükséges összeg, amelyik hiányként jelentkezik, 706 millió forint.
A kormányjavaslat adatai alapján az állami és az önkormányzati tűzoltóságok 1995. évi működéséhez 8 milliárd 886 millió forint költségvetési támogatás áll rendelkezésre, amely már becsült értékben nem tartalmazza a polgári védelmi főigazgatóság előirányzatát.
Ugyanez az anyag az állami és önkormányzati tűzoltóságok 1996. évi támogatását 10 milliárd 79 millió forintban határozza meg.
A két összeg közti különbség, amely 1 milliárd 194 millió forint, amelyből az önkormányzati tűzoltóságra jutó növekmény 99 millió forint, nem fedezi a 15 százalékos bérfejlesztést és járulékainak még a 20 százalékát sem.
(16.10)
Talán túl nehéz volt követni ezt a bonyolult számsort, azonban ha ezt végigkövetjük, egyszerű rájönni az igazságra: a beígért bérfejlesztés nem található sehol. Ez tehát a számsor egyszerű következtetése.
Természetesen lenne megoldás. Amennyiben a bérfejlesztést ezen irányszámok alapján kellene végrehajtani, az csak a dologi kiadások mintegy 50 százalékos csökkentése árán lenne megvalósítható de kinek lehet ez az érdeke? A dologi automatizmusok több évre visszamenő elmaradása miatt a tűzoltási és a mentési tevékenységet végző önkormányzati tűzoltóságok már ez évben is működőképességük határán teljesítik feladataikat. A dologi kiadásaik további csökkentésével már 1996 első negyedévében olyan mértékű gondjaik jelentkeznek, amelyek szükségszerűen működésképtelenséghez és ezáltal az ország tűzvédelmének veszélybe kerüléséhez vezetnek.
A javaslat az állami tűzoltóság működéséhez 1 milliárd 95 millió forint előirányzat-növekményt biztosít, ezzel az állami támogatás mértéke mindössze 2 milliárd 99,1 millió forint, amely a tűzoltást és a kárelhárítást végző önkormányzatokra jutó támogatásnak 42,2 százalékát teszi ki. Ez az arány még akkor is figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy beruházások, valamint a működési területen kívülre történő kivonulások költségei is ebben az összegben szerepelnek. Az ilyen feltételek között a most kialakult, illetve a törvénytervezetben gyakorlatilag rögzített irányítási és finanszírozási rendszer rövid idő alatt bebizonyítaná a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok működésképtelenségét és ezáltal a centrális irányításra való visszalépés szükségszerűségét. Lehet-e ez a kormány célja? Lehet-e az a cél, hogy a beígért bérfejlesztést abszolút bonyolult számsorok mögé rejtve mégsem adják meg? Lehet-e az a cél, hogy ismét tüntetésre, ne adj' isten, sztrájkra kényszerítse a kormányzati rövidlátás a tűzoltókat? Mert ha a dolgok ilyen irányba haladnak tovább, akkor az ország egészének így a tűzoltóknak sem lesz más eszközük érdekeik érvényesítésére. Ezekkel a módszerekkel nem lehet újra társadalmi békét és nyugalmat teremteni az országban, sokáig nem lehet álpárbeszédekkel, álígéretekkel becsapni az embereket.
Azt hiszem, itt a legjobb alkalom, a költségvetés vitájakor, azonban félek attól, hogy miként tavaly, most sem hallgatják meg az ellenzék érveit, azokat akadékoskodásnak minősítve söprik le az asztalról, hogy néhány hónap múlva mégis igazolja azokat az élet mint történt ez a tavalyi évben is.
Kérem a kormányzatot, hogy csakúgy, mint ebben a konkrét esetben, általánosságban is figyeljen oda a jobbító szándékú javaslatokra, és ne tüzeljen csípőből mindarra, ami nem egyezik meg az ő fiskális elveivel.
Az ellenzéki oldalon ülő felelős politikusoknak is az a célja, hogy az ország végre megnyugodjon, a helyzet újra stabilizálódjon, és a társadalom nyomasztó helyzete javuljon. A kormány minden erre irányuló javaslatában mi partnerek voltunk és leszünk. Látunk megoldást, amire a fejezet végösszegének kialakítása után lehetőség lesz visszatérni.
Ennek megfelelően én egy technikai módosító javaslatot adtam be az önkormányzati tűzoltósági rész úgymond elmaradására, hogy a kormányzatnak lehetősége legyen a kérdés megvizsgálására, és egy kapcsolódó módosító javaslattal a részletes vita következő szakaszában való rendezésére.
A másik módosító javaslatom a területkiegyenlítő rendszer működéséhez kapcsolódik. Magyarországon kialakult a személyi jövedelemadó jelentős részének újraelosztását képező rendszer után egy 30 százalékos helyben maradó személyijövedelemadó-rendszer és a nagyobbik részből egy területi kiegyenlítést célzó mechanizmus. Ez a települési politika, ha úgy tetszik, az Antall-Boross-kormány településpolitikája a különbségek kiegyenlítésének fő eszközeként a cél- és címzett támogatási rendszert alkalmazta, ugyanakkor működtetett egy rászorultsági mechanizmust az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára. Ennek a modellnek az alapvető célja az volt, hogy az önkormányzati alapfeladatokat lehetőség szerint azonos szintre hozza, helyben ösztönözzön megoldásra olyan formában, hogy a központi költségvetés a helyben meglévő anyagi forrásokhoz és cselekvési szándékhoz nyújt rásegítést, mintegy ösztönözve ezzel a helybeli erőket. Tapasztalataink szerint ennek a településpolitikának a leépítését a szabaddemokrata-szocialista kormány megkezdte. A cél- és címzett támogatások összegének megindult az elsorvasztása: az előző évi mintegy 2 százalékos növekedést, ez évben már egyetlen százalékos növekedés jellemzi zárójelben meg kívánom jegyezni: a 30 százalékos infláció mellett.
De a szabaddemokrata-szocialista kormány már a cél- és címzett támogatási törvény módosításakor is megnehezítette az önkormányzatok helyzetét, mert szűkítette a célok körét, és csökkentette a támogatások mértékét. Megszűnt az alanyi jog intézménye is, ami egy fontos garanciális elemként működött, és a hosszú távú tervezés, a biztos, stabil jövő eszközeként szolgált. Az 1996. évi költségvetésből a kormányzat kivette a cél- és címzett támogatási rendszernek azt a részét, amelyik az egyik legalapvetőbb önkormányzati feladathoz kapcsolódik: az ivóvízminőség-javítással kapcsolatos fejlesztési összegeket, ezáltal az erre beadott pályázatok tekintve, hogy a költségvetésben nem szerepel érvényüket vesztik. Ezzel a nézetünkkel nem vagyunk egyedül. Az Állami Számvevőszék is amely véleményezte a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetését állásfoglalásában a II. kötet 50. oldalán kifogásolja és megemlíti, hogy az ivóvízminőség-javítással kapcsolatos fejlesztés kimaradt a támogatandó célok köréből annak ellenére, hogy erre törvényi kötelezettség áll fenn.
De megszüntetni szándékozott a kormányzat előterjesztése az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatását is bár, mint tapasztalom, képviselőtársaim ebben segítségére vannak azoknak az erőknek, akik ezt helytelenítik. Ezért erre nem is kívánok különösebb időt fordítani, hisz érzem és látom azt a szándékot mind kormányzati, mind ellenzéki oldalról, ami azt célozza, hogy megmaradjon az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levő önkormányzatok támogatása. Ezt kellő garanciának látom arra, hogy a költségvetés végszavazásakor a parlament a kormány eredeti előterjesztésétől eltérően mégis megtartsa ezt a rendszert.
Mit ad vetődik fel a kérdés az említett településpolitika helyett a kormányzat? Létrehoz egy területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatást 5 milliárd forintos összeggel, amelynek pontos célja, a felhasználás módja és rendje egyelőre ismeretlen. Nem ismerjük, hogy milyen saját erőkkel, milyen saját kezdeményezőkészséggel és képességekkel kell rendelkezni az igénybevevőknek, mik azok az ebből adódó garanciális elemek, amelyek ennek az összegnek a felhasználását megfelelően biztosítják. Az Állami Számvevőszék előbb hivatkozott jelentése is megemlíti, hogy a költségvetésben szerepelő 5 milliárd forintos összegnek és szabályozásnak az a hiányossága, hogy a területi fejlesztési célú támogatás pályázati feltételeit a törvényjavaslat nem rögzíti.
(16.20)
Ezt tartalmazza az Állami Számvevőszék jelentése és megítélésem szerint teljesen jogos kifogása, hiszen ebben a helyzetben nem lehet számon tartani, hogy ki, milyen szempontok alapján kapja meg ezeket az összegeket. De nem működik, és nem került létrehozásra még az a területfejlesztési tanács sem, amely hivatott lesz ezeknek az összegeknek az elosztására. Ezért e sok bizonytalansági tényező láttán a magam részéről ezt az újnak szánt modellt nem látom működtethetőnek 1996-ban.
Úgy ítélem meg, hogy ennek a rendszernek a működtetését több képviselő hasonlóképpen látja, mert létezik mind olyan kormánypárti képviselőkből szocialista és szabaddemokrata képviselőkből egyaránt verbuválódott csapat, amely módosító javaslatot készített, mind pedig ellenzéki oldalon, szinte a teljes ellenzéki oldalt átfogó csoport, amelynek javaslata ennek a felhasználási módnak a kiiktatását és ennek az összegnek a más módú felhasználását javasolja. Ezért én reménykedem abban, hogy ez a szándék, amely ezekben a módosító javaslatokban megfogalmazódott, lehetőséget teremt arra, és azt mutatja, hogy képviselőtársaim erről a kérdésről érdemben kívánnak gondolkodni, és keresik azt a módot, hogy amíg nem áll fel ez a rendszer és 1996-ban szinte garantáltan nem áll fel más megoldással kerüljön elosztásra ez az összeg.
Ehhez az elosztási módhoz készítettem egy javaslatot kapcsolódó módosító javaslatot adtam le az imént , amelynek az a lényege, hogy elveiben és gyakorlatában megőrzi azt a települési politikát, amelyik a cél- és címzett támogatási rendszeren keresztül próbálja a területi különbségeket kiegyenlíteni. Ennek a javaslatnak van egy olyan eleme, amelyik az Állami Számvevőszék által és általunk is kifogásolt hiányosságát igyekszik pótolni a költségvetésnek, és a címzett és céltámogatási rendszer elemeinek a sorrendjébe beemeli, illetve visszateszi hisz az ez évi költségvetésben szerepel a községek egészséges ivóvízellátásának megvalósítását, így az ivóvízbázis fejlesztését, az ivóvízhálózat építését és az ivóvízkezelési eljárásokat.
Ezzel a javaslattal az a szándékunk, hogy azon a kevés településen bár ezt mindig relatív megítélni: az Állami Számvevőszék 158 ilyen települést sorolt fel ezek az ivóvízminőség javításához kapcsolódó fejlesztések minél előbb legyenek meg, ezért javaslatomban ezt második helyre tettem a fejlesztési sorrendben.
Úgy látom, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatokat illetően számíthatok képviselőtársaim támogatására, ebben közös vélemény alakult ki, s ezért tisztelettel azt kérném, hogy a másik fontos, a területi kiegyenlítést célzó elemet: a cél- és címzett támogatási rendszer működtetését támogassák. Támogassák az ez irányú javaslataimat, mert ezek fejlesztési célú pénzek, tehát sokkal egészségesebb és szerencsésebb, ha a fejlesztési szférában maradnak, mint hogyha így látszólag felszabaduló összeget a működési nehézségek miatt esetlegesen a csatározásokban működési feladatokra vonjanak el.
Végezetül engedjék meg, hogy hozzászólásomat az előbbi kétperceshez kapcsolódva fejezzem be, az ominózus háztartási tüzelőolaj kérdésköréről szólva. Amennyiben a parlament többségének hisz a kormányzatnak nem ez volt a szándéka, bár már talán támogatja az a véleménye, hogy az önkormányzatokon keresztül egy hétmilliárdos keret alkalmazásával kell megoldani a kompenzációt, és ez a háztartási tüzelőolajjal fűtők kompenzációját szolgálja, akkor ehhez megfelelő garanciális elemeket kell tenni. Ha az a szándék, hogy kapjanak 7 milliárd forintot az önkormányzatok felhasználási kötöttség nélkül, én a magam részéről azt is tudom támogatni, de akkor ennek nem ez az eszköze. Nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy megoldom ezzel a 7 milliárddal a háztartási tüzelőolajjal fűtők kompenzálását, ugyanakkor nem teszem mellé azt a felhasználási kötöttséget, amit a költségvetési törvény ennek megfelelő fejezete tartalmaz.
Megítélésem szerint nem egy bűnös és elítélendő dolog, ha a központi költségvetésből felhasználási kötöttséggel kapnak az önkormányzatok pénzeket, különösen akkor, ha ez feladathoz kapcsolódik, és különösen akkor, ha a kormányzatnak érdeke és kötelessége ennek a problémakörnek, a háztartási tüzelőolajjal fűtők problémájának a rendezése. Ezért a javaslatnak azt az elemét nem támogatom a magam részéről és úgy értettem, Varga Mihály képviselőtársam is ezt a részét vitatja , amelyik a felhasználási kötöttséget próbálja megszüntetni. Ezért tisztelettel azt kérem mindenkitől, hogy támogassa a 7 milliárdot, de tegye mellé azt a garanciális elemet, hogy ez erre a célra kerül felhasználásra mert ha nem, akkor nem értük el a kitűzött célt. Köszönöm a figyelmüket.