Selmeczi Gabriella (Fidesz)
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Fidesz-Magyar Polgári Párt több módosító indítványt adott be a költségvetés népjóléti fejezetéhez, ezekről szeretnék önöknek egypár szót szólni és a figyelmükbe ajánlani. Emellett rendkívül örülök, hogy pénzügyminiszter úr megérkezett, hiszen a napokban olvashattam egy újságban a miniszterelnök úr nyilatkozatában, hogy rendkívüli szociális érzékenységgel rendelkezik, ezért nagyon sajnálná, ha elhagyná a kormányt. Én most erre a bizonyos rendkívüli szociális érzékenységre szeretnék apellálni, ha már a szakmai érveinket sokszor nem fogadja meg.Több módosító indítványt adtunk be ahogy ezt már mondtam. Az egyik a sorban az a bizonyos bölcsődei normatíva, amit a Fidesz minden évben a költségvetéshez és a pótköltségvetéshez is be szokott adni. Másfél évvel ezelőtt egyszer már majdnem elfogadta a bölcsődei normatívát a tisztelt Ház, az akkori, tehát az előző parlament kormánypárti képviselői támogatták, de az akkor még ellenzékben lévő MSZP-s képviselők java része nem szavazta meg, ezért pár szavazaton múlott és nem csúszott át a bölcsődei normatíva támogatása.
Azóta is minden költségvetés készítésénél vita, hogy vajon szükség van-e a bölcsődékre, és ha szükség van, akkor milyen módon óvjuk meg ezt a hálózatot. A szociális és egészségügyi bizottság ülésén többször elhangzik az is, hogy ez a bizonyos bölcsődei hálózat ami sajnos, olvad, tehát hónapról hónapra, évről évre kevesebb bölcsőde van érték Magyarországon.
Amikor külföldről, méghozzá Nyugat-Európából jönnek hozzánk szociálpolitikusok, akkor mindig igen elismerően nyilatkoznak lehet, hogy most már múlt időben kell ezt mondanom: nyilatkoztak a magyarországi bölcsődei hálózatról.
Ezen kívül az elmúlt egy-másfél évben igen drasztikus változások következtek be Magyarországon a gazdasági és társadalmi életben. Mire gondolok itt? Először is drasztikusan csökkent az életszínvonal. Azt már régóta tudjuk, hogy a gyermek, a gyermekek a szegénység oki tényezőjévé váltak. Tehát tudjuk, hogy sokkal nagyobb esélye van annak a családnak az elszegényedésre, amelyben gyerekek jönnek a világra, és minél több gyermek van a családban, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a család elszegényedik és esetleg a létminimum határára csúszik.
Azután ne felejtsük el, hogy tavaly év végén, az adótörvények tárgyalásánál a gyermekek után járó adókedvezményt megszüntette a parlament. Mi ezt akkor is elleneztük, hevesen tiltakoztunk, azt mondtuk, hogy ez egy nagyon rossz döntés. Lehet, hogy rövid távon a költségvetésnek pár milliárd forint megtakarítást jelent, azonban hosszabb távon, akár egy-két év távlatában is azokat a bizonyos hatásokat fogja generálni, amelyekről Kövér László képviselőtársaim is beszélt az előbb.
Tehát egy nagyon rossz dolognak tartjuk, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény megszűnt, és ha már megszűnt, akkor párhuzamosan azok a rendszerek, amelyek preferálni, elismerni tudják a gyermekvállalást, miért nem kerülnek megerősítésre, sőt: miért kerülnek ezek még leépítésre?
Mindezeknek a körülményeknek a hatására, melyeket az előbb felsoroltam, sajnos, egyre több azoknak az anyukáknak a száma, akik kénytelenek a gyermeket bölcsődébe adni. Nem azért adják bölcsődébe, mert éppen jobb dolguk is lehetne vagy kényelmesebben tudnak emiatt élni, hanem egyszerűen el kell menniük dolgozni, munkát kell vállalniuk minél előbb, mert egy keresetből, az édesapa keresetéből nem tudnak megélni, és most már egyre kevésbé számíthatnak a nagyszülők támogatására is. Azt minden család tudja: idáig általában jellemző volt az, hogy a nagypapa vagy a nagymama beszállt a családi költségvetésbe, akár úgy, hogy az unokát napközben ebéddel ellátta, akár úgy, hogy néha bevásárolt az unoka részére most már ez a forrás is megszűnt. Tehát egyre több olyan anyuka van, aki bölcsődébe szeretné adni a kis csemetét, elmegy a bölcsődébe, és mivel találkozik?
Az egyik az, hogy már nincs bölcsőde, nem találja a helyén. A jobbik esetben talál egy olyan intézményt, az óvodát, ahol létrehoznak egy úgynevezett óvodai minicsoportot, amely ellen viszont erőteljes szakmai kifogások vannak. Tehát ez a bizonyos óvodai minicsoport nem pótolja a bölcsődét. Ez az egyik variáció, amivel találkozik.
A másik, hogy hozzájárulást kell fizetnie. Tehát azt mondják neki, hogyha bölcsődébe akarja adni a gyereket, akkor sajnos, az önkormányzat által alapított, működtetett bölcsődébe bizony havonta kemény ezer forintokat kell fizetni. Annak az anyukának, aki pontosan azért adja be a gyermekét a bölcsődébe, mert el kell mennie dolgozni, és fizetést kell hazahoznia a családi költségvetésbe, igazából nem megoldás, ha viszont kemény ezer forintokat kell fizetni a bölcsődei ellátásért. Az önkormányzatok részéről pedig az tapasztalható, hogy mivel nincs bölcsődei normatíva, ezért ők erre való hivatkozással zárják be a bölcsődéket vagy vezetik be ezt az előbb említett hozzájárulási díjat. Megjegyzem, hogy az ő szempontjuk is érthető, az ő érveik is érthetőek, hiszen az önkormányzatok költségvetése is szűkül, ők is megszorító intézkedésekre vannak rákényszerítve. Sajnos, mondhatják azt, hogy "tisztelt szülő, mivel én az állami költségvetésből nem kapok normatívát, azaz nem kapok finanszírozást ennek a bölcsődének a fenntartására, ezért vagy bezárom, vagy pedig valamilyen úton-módon szíveskedjék fizetni a szülő ezért."
Talán némi megoldást jelenthet, valamennyire enyhíthet ezeken a problémákon az a bizonyos alap, amire pályázni lehet. Tehát van ebben a vastag költségvetési módosítóindítvány-csomagban olyan javaslat is, amely azt mondja, hogy a költségvetésben létrehoznak egy alapot és erre lehessen pályázni, de véleményem szerint sokkal egyszerűbb, sokkal áttekinthetőbb, sokkal korrektebb megoldás az, ha normatívával próbáljuk ezt a bizonyos bölcsődei hálózatot megóvni.
Egyrészről financiális szempontja van tehát ennek a bizonyos normatívának, másrészről viszont morálisan is elismeri azt, hogy bölcsődére márpedig szükség van. Röviden ezekkel az érvekkel szerettem volna képviselőtársaim figyelmébe ajánlani ezt a bizonyos módosító indítványunkat.
Szeretném még felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra a módosító javaslatra, amely 100 millió forint összeget kíván adni a védőnői szolgálat részére. A szociális és egészségügyi bizottság többsége támogatta ezt a javaslatot, elismerve azt, hogy szükség van a védőnői hálózat fejlesztésére, szinten tartására. Az is elhangzott, hogy természetesen ez az összeg nagyon kevés, de mintegy gesztusként értékelhető, tehát ez a javaslat támogatást kapott a szociális és egészségügyi bizottságban. Én számítok az önök érzékenységére és támogató szavazataira is.
Benyújtottam egy olyan módosító indítványt, amely tulajdonképpen pluszforrások bevonását nem igényli, hanem úgynevezett fejezeten belüli átcsoportosításról lenne szó: az Országos Mentőszolgálatról van szó. Itt, a Népjóléti Minisztérium fejezeténél az Országos Mentőszolgálat "egyéb beruházások" soránál 700 millió forintot elvontak és ez átkerült egy másik sorba, a fejezeti kezelésű előirányzatokhoz, az egyéb beruházások címszó alá.
(16.50)
Miután erre a 700 millió forintra kidolgozott beruházási program, kidolgozott költségvetés van, amelyet tudomásom szerint, az Országos Mentőszolgálat tájékoztatása szerint elfogadtak az illetékes szervek, ezért számunkra érthetetlen és nem igazán megmagyarázható az, hogy miként csúszott ki ez a bizonyos 700 millió forint az Országos Mentőszolgálat egyéb beruházásai sorból.
Úgyhogy kérem, mivel ez pluszforrás bevonását nem igényli, a parlamentnek tulajdonképpen csak egy technikai jellegű szavazását igényli, ellenben az Országos Mentőszolgálatnál nagy megnyugvásra találna, ha ez a 700 millió forint a helyére kerülne, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot is. Köszönöm szépen, elnök úr. Ennyi lett volna a hozzászólásom. (Taps.)