Keleti György (MSZP)
KELETI GYÖRGY honvédelmi miniszter: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót.A kormány a programjában foglaltaknak tesz eleget akkor, amikor az Országgyűlés elé terjeszti a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról, valamint a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvényjavaslatokat. E törvények több mint százezer hivatásos személy szolgálati viszonyával összefüggő jogait és kötelezettségeit határozzák meg, családtagjaikkal együtt mintegy 500 ezer honfitársunk egzisztenciáját, életkörülményeit, illetve a haza szolgálatát állampolgári kötelezettségként ellátó fiatalok esetében szolgálatteljesítésük feltételeit befolyásolják.
A kormány tisztában van azzal, hogy a katonák, a rendőrök, a határőrök, a polgárvédelem, a tűzoltóság, a büntetés-végrehajtás, a vám- és pénzügyőrség, valamint a polgári titkosszolgálatok hivatásos állományú tagjainak élet- és szolgálati körülményei rendkívül kedvezőtlenek. A jogbizonytalanság, a kiszolgáltatottság, a szolgálati terhek folyamatos növekedése és a szolgálati feltételek romlása, valamint az illetmények reálértékének évek óta tartó csökkenése következtében ma már a szolgálat ellátása kerül veszélybe. Ezért a kormány eltökélt szándéka: megállítja az élet- és szolgálati körülmények romlásának folyamatát, és hivatalba lépését követő elemi tájékozódás után azonnal megkezdte a törvénytervezetek kidolgozását. Ennek a közel tizenkét hónapos fáradságos és feszített ütemű munkának eredményéről határozhat az elkövetkező napokban az Országgyűlés.
A fegyveres szolgálat sajátossága, hogy az egyén az állam közhatalmi feladatainak teljesítésében közvetlenül vesz részt, ezért jogviszonya közvetlenül az állammal jön létre. A szolgálatteljesítés jogcímének különbözősége azonban különböző állománykategóriák kialakulását teszi szükségessé. Az egyes állománykategóriákba tartozó személyeknek az államhoz fűződő viszonya, az e viszony keretében őket megillető jogok, illetőleg a rájuk háruló kötelezettségek is különbözőek. Ezért a jogaikat és kötelezettségeiket egy törvény keretében nem lehetett összefogni.
Mint ismeretes, a fegyveres szervek közül a honvédség és a határőrség hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő sorozott és tartalékos állománnyal is rendelkezik. A hadkötelesek szolgálati viszonya az államigazgatási szervek egyoldalú határozataival jön létre, illetve szűnik meg, és a szolgálati viszony tartalmát képező jogokat és kötelezettségeket is egyoldalú döntéssel állapítják meg az erre feljogosított elöljárók. A szolgálati viszony jogcíme nem a szolgálatteljesítésre irányuló önkéntes elhatározás, hanem a törvényben megállapított állampolgári kötelezettség. Ezért a hadkötelesek szolgálati jogviszonya a jogrendszer szerkezetében az államigazgatási jogviszonyok közé tartozik, így a szabályozás módszereit és a jogviszony tartalmát illetően is el kell választani a fegyveres szervek más állománykategóriájába tartozó személyi állományának jogviszonyától.
Ettől merőben különbözik a hivatásos állományú személyek szolgálati viszonya. Az ő esetükben a jogviszony önkéntes jelentkezéssel, szabad elhatározásukból jön létre és ugyanígy meg is szüntethető. A szolgálati viszony tartalmát képező jogok megszerzésében, illetőleg a kötelezettségek keletkezésében és módosulásában a szigorú alá-fölérendeltség ellenére a személyes döntéseknek jelentős szerepük van. Ezért a jogviszony szabályozása jellegét tekintve közelebb esik a munka világában meghatározó jogszabályokhoz.
A szolgálati viszonyban álló, de a fegyveres erők vagy a rendvédelmi szervek felsőoktatási intézményeiben oktató vagy ott tanulmányokat folytató tényleges állományú személyek jogállása az általánostól eltérő, sajátos vonásokat is tartalmaz. E sajátosságokat az idézi elő, hogy hallgatókra, illetőleg oktatókra a jogállásuk alapjait meghatározó szolgálati törvények mellett a felsőoktatási törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell. A hallgatói és oktatói viszony fennállása alatti sajátos jogokat és kötelezettségeket illetően a szolgálati törvényektől való, a sajátosságokra visszavezethető eltérő szabályokat állapítja meg a harmadikként előterjesztett törvényjavaslat.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy a törvényjavaslatok közül először a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslatról szóljak.
A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya szolgálati viszonyára jelenleg több, különböző szintű jogszabály tartalmaz előírásokat. A fegyveres erők és a korábbi elnevezés szerint a fegyveres testületek hivatásos állománya szolgálati viszonyának alapvető szabályait az 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet, míg az egyes jogokra és kötelezettségekre vonatkozó, továbbá a vám- és pénzügyőrség, valamint a tűzoltóság hivatásos állományának szolgálati viszonyát érintő részletes szabályokat alacsonyabb szintű jogszabályok és belső rendelkezések állapítják meg. E szabályozási mód ellentétben áll az alkotmány és a jogalkotási törvény szabályozási követelményeivel. A jogi szabályozás emellett elmarad a demokratikus jogállam jogfejlődésétől, különösen pedig a munkavégzésre irányuló jogszabályok törvényi szabályozása rendszerétől.
A munka törvénykönyvének 1992-ben történt elfogadása után törvényben szabályozták a köztisztviselők majd a közalkalmazottak jogállását, az elmúlt évben pedig az ügyészi szolgálati jogviszonyt. Így a közszolgálatra vonatkozó jogi szabályozás csak a fegyveres szervek állománya tekintetében nem újult meg.
A hatályos szolgálati jog magán viseli azokat a jegyeket, amelyeket a megalkotás idején érvényben lévő katonai szövetségi rendszer és a pártállami berendezkedésből fakadó politikai igények kívántak meg. Kiolvasható belőle az a jogalkotói szándék, amely a fegyveres szervekből való kiáramlást elsősorban adminisztratív eszközökkel kívánta megakadályozni. Ez hátrányos megkülönböztetést, kiszolgáltatottságot okozott a hivatásos állomány számára.
Az előző kormány többéves kodifikációs munka eredményeként 1994 elején benyújtotta az Országgyűlésnek a katonák jogállásáról szóló, valamint a rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról és társadalombiztosításáról szóló törvényjavaslatokat. Megvitatásukra azonban nem került sor, mert az előző kormány azokat visszavonta.
A kormányprogram nem írja elő, hogy e két törvényjavaslatban szabályozott viszonyokat egy átfogó törvényjavaslatba kell foglalni. Ezt azonban nem is zárja ki. Az egységes szabályozást indokolja a szolgálati viszony és az ezen belüli több viszonyrendszer azonossága, az azonos tartalmú törvényi rendelkezések ismétlődésének megakadályozása, a szabályok jobb áttekinthetősége, kezelhetősége, a fegyveres szervek közötti átjárhatóság feltételrendszerének kialakítása, a fegyveres szervek közötti rivalizálás kiküszöbölése, valamint a törvényalkotás időtakarékosabb volta. Mindezek mellett fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az egyes fegyveres szervekre vonatkozó alapvető szabályok egymással összhangban legyenek. Ez megkönnyíti a civil ellenőrzés hatékonyságát is. Ezekre tekintettel alakult ki az az elhatározás, hogy a fegyveres szervek hivatásos állománya szolgálati viszonyát közös törvényben kell szabályozni.
A huszonhét fejezetből álló javaslat első része a valamennyi fegyveres szerv hivatásos állományára vonatkozó általános szabályokat, második része pedig a különös szabályokat tartalmazza.
(8.10)
A különös részen belül a javaslat egy fejezetbe foglalja a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó fegyveres szervekre vonatkozó szabályokat, amelyek között közös rendelkezések is szerepelnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál olyan törvényalkotói szándékot kellett érvényesíteni, amely egységesíti a hivatásos állomány tagjainak mint egyenruhás állampolgároknak a nyugat-európai normáknak megfelelő jogait és kötelezettségeit. Ez pedig egyúttal igazodást jelent a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz történő csatlakozás jogharmonizációs törekvéseihez.
A fegyveres szervek egyrésze szervezeti átalakítás előtt áll, mint például a Magyar Honvédség esetében most folyik a haderőreform, e változások érintik a hivatásos állomány tagjait is. Számukra nem közömbös, hogy ennek kapcsán és a jövőben bekövetkező hasonló változások nyomán hogyan alakul sorsuk, egzisztenciális helyzetük, ugyanis a törvény elfogadása a szervezeti átalakulás személyi feltételrendszerének biztosítékaként is felfogható.
A törvényi szabályozás kiemelt célja, hogy kifejezésre kerüljön a társadalmi megbecsülés e speciális állami szolgálat teljesítéséért. Ennek keretében ezért, a nagyobb áldozatvállalás ellenében, más munkavállalókhoz képest, a nemzetgazdaság teherbíró képességének függvényében, kedvezőbb életfeltételeket kell biztosítani a hivatásos állomány számára. Ezért, valamint a családtagokra is kiterjedő fokozottabb elvárosok miatt is indokolt, hogy egyes kedvezmények a családtagokat is megillessék.
A javaslat különleges közszolgálati jogviszonyként definiálja a szolgálati viszonyt, amelynek keretében a hivatásos állomány tagja szigorú függelmi rendben az élete és testi épsége kockáztatásával teljesíti kötelezettségeit. A veszélyvállalás ilyen mértéke a szolgálati viszony különösségének egyik meghatározó ismérve.
A szolgálatteljesítés nyomatékos feltétele, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálat érdekében meghatározott jogi korlátokat is köteles eltűrni. Az alkotmányos jogokat azonban kizárólag a szolgálati feladatokhoz illeszkedő mértékben, a fegyveres szervre is tekintettel, differenciáltan lehet korlátozni. E körben, csakúgy mint a javaslat más szabályainál, a törekvés arra irányult, hogy a Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, valamint az emberi jogok és a szabadságok védelméről szóló egyezményben vállalt nemzetközi kötelezettségeket sértő vagy veszélyeztető rendelkezést a tervezet ne tartalmazzon.
A fegyveres szerveknél az egyesülési törvény alapján már hosszabb-rövidebb ideje érdekképviseleti szervek működnek. Az ilyen szervek létrehozásának feltételeit, jogosítványait, tevékenységük korlátait, a velük való együttműködésben a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró feladatait a javaslat magában foglalja.
A javaslat a szolgálati viszony létesítése különös feltételei között meghatározott fegyveres szervek hivatásos állománya esetében tartalmazza a közeli hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést és hozzájárulást ennek ellenőrzéséhez.
A kinevezési okmány módosítása jelentősen kihat a szolgálati viszonyra és elsősorban a hivatásos állomány tagjának érdekeire. A javaslat ezért általánosan az érintett személy beleegyezését kívánja meg a módosításhoz, például magasabb vagy alacsonyabb beosztásba helyezéshez vagy külföldre vezényléshez.
A szolgálati viszony megszűnésének lehetőségeit a javaslat szélesíti. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényhez hasonlóan a szolgálati viszony megszüntethető közös megegyezéssel is és megszűnik a törvény erejénél fogva a törvényben meghatározott esetekben, például országgyűlési képviselőnek történő megválasztás esetén. Emellett intézményesíti a hivatásos állomány tagjainak végleges átadását egyik fegyveres szervtől a másikhoz.
A közszolgálatot teljesítőktől elfogulatlan, politikamentes feladatteljesítést vár el a társadalom. A javaslat ezt azzal kívánja elérni, hogy egyes tevékenységek bejelentését, illetve engedélyezését írja elő, másokat pedig megtilt.
A bejelentés alapján az állományilletékes parancsnoknak módjában áll megítélni, hogy a tevékenység lehetővé teszi-e a befolyástól mentes feladatellátást, illetőleg nem méltatlan-e a hivatásos állomány tagjaihoz. Ha ezt megállapítja, a tevékenységet nem engedélyezi, illetve a folytatását megtiltja. Ennek eredménytelensége esetén a szolgálati viszony a törvény rendelkezése alapján megszűnik.
A javaslat általánosan is kiterjeszti a bírósági út igénybevételét a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogvitákban. A bírósági felülvizsgálat kiterjesztése összhangban van jogharmonizációs törekvéseinkkel és a már említett nemzetközi egyezményeknek a belső jogunkba történő adaptálásával.
A hivatásos állomány számára kiszámítható, a pályázati rendszeren alapuló előremeneteli lehetőséget kell biztosítani. Aki az objektív módon mérhető feltételeknek megfelel, a követelményeket teljesíti, annak számára az előrehaladást mind a rendfokozatban, mind a beosztásban biztosítani kell. A javaslat ennek feltételeit teremti meg.
A szolgálati viszony átfogó szabályozásának igényét kielégítve, a törvényjavaslat magában foglalja a határozott időre létesített szolgálati viszonyra, valamint a sajátos társadalombiztosításra vonatkozó szabályokat is.
Az illetményrendszer része a szolgálati jogviszonynak, ezért annak alapelemeit a törvényjavaslat valamennyi fegyveres szervezet hivatásos állományú tagja számára azonosan állapítja meg. A javaslat szerinti illetményrendszer merőben új, kidolgozását a következő körülmények indokolták. Az állami alkalmazottak két nagy csoportja a köztisztviselők és a közalkalmazottak már évek óta egységes és törvény által megállapított illetményrendszerrel rendelkezik. Ezzel szemben a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek tagjainak illetményrendszerét az 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet felhatalmazása alapján az illetékes miniszter határozza meg. Ez az állapot egyrészt ma már nem elégíti ki a demokratikus jogállam követelményeit, másrészt az egyes fegyveres szervek közötti jelentős különbözőségek és aránytalanságok kialakulását eredményezte.
Az előterjesztők szándéka elsősorban arra irányult, hogy a fegyveres szervek tagjai a többi állami alkalmazottéhoz hasonló módon felépülő egységes illetményrendszer alapján tegyenek szert jövedelmükre.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak helyzete ugyanakkor alapvetően különbözik más állami alkalmazottakétól. Ezek a különbségek közismertek, mégis a teljesség igénye nélkül néhányra utalni kívánok.
A fegyveres szervek tagjai élethivatásként folytatják foglalkozásukat, és az államnak érdekében áll, hogy az aktív pályafutásuk során ne hagyják el a testületüket. Ezért számukra korrekt és kiszámítható, anyagilag is vonzó előmeneteli lehetőséget kell teremteni, amely legalább a többi állami alkalmazotthoz képest előnyösebb lehetőséget biztosít számukra.
A hivatásszerű szolgálatteljesítés a többi állami alkalmazottnál szigorúbb szabályok szerinti munkavégzést követel meg, s a szolgálati beosztással együttjáró személyes felelősség rendszerint lényegesen meghaladja az állami feladatteljesítéssel általában együttjáró felelősség mértékét. Emiatt a szolgálat teljesítésével összefüggő szabályok amelyeket a szolgálati jogviszony tartalmaz az átlagosnál nagyobb terhet rónak a személyi állományra. Az eredményért való felelősség pedig mind a szolgálati tevékenység intenzitásában, mind a szolgálati helyen töltött időben, mind a szolgálat ellátásának fizikai és lelki terhelésében, a szolgálati fegyelem vállalása pedig polgári jogainak tartós korlátozásában is megnyilvánul.
A szolgálat teljesítése különösen az állomány döntő többségét kitevő katonák, határőrök és rendőrök esetében gyakran jár együtt a családtól való hosszabb-rövidebb távolléttel, ami a család egzisztenciális körülményei, illetőleg a harmonikus családi együttélés és ezen keresztül az élet minősége tekintetében érzékelhető hátrányokat okoz.
(8.20)
Ezt csak fokozza, hogy a személyi állomány nagyobbik része a szolgálat 35-37 éves időtartama alatt elsősorban a katonák esetében többször is kénytelen lakóhelyet változtatni és az új szolgálati helyen, a költözéssel együtt járó anyagi terhek kényszerű vállalásán túl, maga és családja gyakran kerül az előzőektől rosszabb körülmények közé. Mindezekre tekintettel indokolt, hogy részben az egész életen át vállalt személyes szolgálatteljesítés többletterheinek, részben pedig a családtagok kedvezőtlenebb életesélyének ellentételezéseként a hivatásos állományú személy életszínvonala érzékelhetően, legalább 30 százalékos mértékben meghaladja a szolgálati beosztásuk szerint hasonló kondíciókkal rendelkező állami tisztviselők illetményét.
Végül az új illetményrendszer bevezetését kényszerűen szükségessé teszi a jelenlegi torz struktúrája. Ez a torzulás az elmúlt 24 évben folyamatosan alakult ki, alapjaiban még a rendszerváltás előtti bürokratikus uralmi hierarchia visszatükröződését jelenti. Emiatt a hierarchia alacsonyabb szintjén elhelyezkedő, de nagyon jelentős szolgálati terheket viselő személyi állomány beosztási illetménye jelentősen, mintegy 7-12 ezer forinttal alacsonyabb, viszont a hierarchia felső szintjén helyet foglaló hivatásosok beosztási illetménye közel azonos, a legmagasabb hierarchikus szinten lévőké pedig körülbelül ugyanilyen mértékben magasabb az azonos kondíciókkal rendelkező köztisztviselők alapilletményénél. E torzulás kiküszöbölése a hatályos illetményrendszer keretei között lehetetlen, az illetményszínvonal emelésére fordított költségvetési támogatás változatlan szabályok szerinti felhasználása csak a rendszer ellentmondásait konzerválja.
Tisztelt Országgyűlés! Az új illetményrendszer kidolgozásához a köztisztviselői illetményrendszer változatlan formában nem volt felhasználható. Ezért az illetményrendszer kidolgozásánál két megoldás kínálkozott: vagy mélyebben tagoljuk az illetményrendszer hierarchiáját és ezen keresztül fejezzük ki a különböző szinten elhelyezkedő vezetői pozíciókkal együtt járó többletkötelezettségeket, vagy pedig vezetői pótlékot rendelünk az alacsonyabb hierarchikus szinten elhelyezkedő vezetők illetménye mellé. A lineáris és törzskari szervezetek kombinált alkalmazása miatt azonban ez utóbbi megoldást elvetettük, mert ezzel nem tudtuk volna kifejezni az alacsonyabb vezetői szinten lévő parancsnok és a magasabb szervezeti szinten törzskari beosztást betöltő, de kvalifikált követelményeket kielégíteni képes tisztek közötti különbséget.
Ugyancsak a mélyebben hierarchizált illetményrendszer mellett szólt az, hogy a parancsnoki pótlékot bonyolulttá és áttekinthetetlenné tette volna egy újonnan meghatározott illetményrendszer.
Mindezekre tekintettel az előterjesztők a hierarchizált illetményrendszer mellett döntöttek azzal, hogy annak felépítésében a köztisztviselői illetményrendszer alapját és építkezésének módját kell követni, illetőleg a hivatásos állományú személyek előmeneteli lehetőségét a köztisztviselői előmeneteli lehetőségeken belül kell hierarchikusan is megteremteni. Így a hivatásos illetményrendszer beosztást kifejező illetményelemének az azonosítható beosztások esetén ami kezdő tiszt, parancsnokság, illetőleg minisztériumi osztályvezető, csoportfőnök, főosztályvezető, valamint vezérkari főnök, helyettes államtitkár, honvédség parancsnoka és államtitkár közel azonosnak kell lennie a köztisztviselővel, a többi beosztást pedig a hierarchia felépítésének belső szabályai szerint az összehasonlítható beosztások között kell elhelyezni.
A hivatásos szolgálat bevezetőben vázolt sajátosságai miatt az illetménykülönbségeket a rendfokozati illetmény fejezheti ki, amely a hivatásos pálya nehézségeinek a teljes pályafutás ideje alatti ellentételezésére szolgál.
A köztisztviselői és hivatásos illetményrendszer közötti hasonlóságot az alábbiak igazolják. Az egyes illetményelemek összegének megállapítása a köztisztviselői illetményalap figyelembevételével történne. A hivatásosok a beosztásukkal járó feladatok ellátásáért beosztási illetményre lennének jogosultak, amely a felsőfokú végzettségű köztisztviselők alapilletményéhez igazodna. A hivatásos állományúak a köztisztviselőkhöz hasonló elvek szerint részesülnének illetménykiegészítésben. A hivatásos állományúak a beosztási illetményben ki nem fejezhető többlet-igénybevételekért, az átlagtól eltérő körülmények elviseléséért a köztisztviselőkhöz hasonlóan kaphatnának illetménypótlékot. Tekintettel azonban arra, hogy a fegyveres szervek feladatai sokrétűek, a pótlékrendszer is differenciáltabb kell hogy legyen.
A nem rendszeres pénzbeni juttatások mértéke és jogosultsági szabályai döntő többségükben teljesen megegyeznek a köztisztviselők hasonló jellegű juttatásaival. Így például az alábbi juttatások azonosak lennének: külön juttatás vagyis a tizenharmadik havi illetmény , a végkielégítés, melynek felső határa tizenkét havi illetmény lenne, a jutalom, a különféle díjazások, az étkezési hozzájárulás, a szolgálati kiküldést teljesítők részére folyósított költségtérítés és más hasonlók.
Az új illetményrendszer teljes körű bevezetése számításaink szerint a jelenlegi illetményszínvonalat alapul véve a Magyar Honvédségnél és a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó fegyveres szerveknél tisztek esetében 33-34 százalékos, tiszthelyettesek esetében 21-22 százalékos, a teljes hivatásos állományt figyelembe véve átlagosan maximum 29-30 százalékos illetményszínvonal-emelkedést eredményezhetne. A büntetés-végrehajtási testületnél a növekedés aránya eltérő, tisztek esetében 25 százalék, tiszthelyetteseknél 37,5 százalék, vagyis átlagosan 31,7 százalék lenne.
Az illetménynövekedés szórása nagy. A honvédség és a határőrség, valamint a rendőrség legalacsonyabb rendfokozatú és beosztású tisztjeinél a növekedés aránya 60 százalékos, a tiszthelyetteseknél pedig 50 százalék fölé emelkedne, a magas rangú és magas beosztású tiszteknél és ugyanezen kategóriájú tiszthelyetteseknél 4-19 százalék, illetőleg hozzávetőlegesen 13-15 százalék a növekedés aránya. A büntetés-végrehajtási testületnél ez az arány alacsonyabb rangú tisztek esetében 62-69 százalék, a magasabb rangú tisztek esetében pedig 6,7-14 százalék közötti érték.
Ezzel az illetményrendszer belső ellentmondásai megszűnnének, a harmonikus beosztási előmenetelhez egy harmonikus illetményrendszerbeli előremenetel párosulna.
A hivatásos illetményrendszer és a köztisztviselői illetményrendszer közötti különbség a rendfokozati illetmények hatására a reprezentatív felmérések alapján elvégzett próbabesorolások tanúsága szerint 30 százalékos pozitív eltérést mutat a hivatásos szolgálatot teljesítők javára. Azonban az eltérés pontos mértéke csak a hivatásos szolgálatot teljesítő személyi állomány teljes körű besorolása után mutatható ki, ami természetszerűleg csak akkor következik be, ha a törvényt az Országgyűlés elfogadja.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint a katonai szolgálatot teljesítő állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettségből eredő feladataikat fegyverrel vagy fegyver nélkül teljesíthetik. A honvédelmi kötelezettség alapvető szabályait a honvédelmi törvény tartalmazza. A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslat a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő sor-, tartalékos és póttartalékos katonák szolgálati viszonya részletes törvényi rendelkezéseit állapítja meg. Tartalmában gyakorlatilag a hadkötelezett bevonulásától a leszereléséig terjedő időszak alatti szolgálatteljesítéssel kapcsolatos jelentős viszonyokat szabályozza. A tényleges állomány ezen kategóriái jelenleg a szolgálat teljesítését törvényi szintű jogi garanciák nélkül gyakorolják. Ma már azonban alkotmányos igény, hogy az e jogviszonyt meghatározó alapvető szabályokat a hadköteles katonák tekintetében is a miniszteri szintű a túlnyomórészt nem nyilvános szolgálati szabályzatokat felváltva törvény foglalja magába.
(8.30)
Alapvető érdek az és ezt e törvényjavaslat érvényesíti , hogy az állampolgárokat megillető emberi és szabadságjogok gyakorlása csak a katonai szolgálat sajátosságai által feltétlenül megkövetelt mértékben korlátozható, akkor, ha a korlátozás elkerülhetetlenül és kényszerű okból áll fenn. Ezen alapelv következetes végigvitelével a javaslat megvalósítja a katonai szolgálat teljesítéséhez fűződő közérdek és az alkotmányosan védendő, kollektíven gyakorolható és egyéni jogok összehangoltságát. Mindez a nyugat-európai országokban általánosan elfogadott szemléletet tükrözi, amely szerint a hadköteles katona is egyenruhás állampolgár.
A javaslat a hatályos szabályokhoz képest jelentősen kiterjeszti, illetőleg pontosítja a szolgálatát teljesítő hadköteles jogait. Erre szeretnék néhány példát felhozni.
A szolgálatteljesítési idő meghatározása mellett garanciális szabályokat tartalmaz a szabadidőre nézve, és megjelenik a többlet-igénybevétel kompenzálásának kötelezettsége.
Újként szabályozza a javaslat azt, hogy a kiképzési idő leteltét követően, általában a takarodóig, a hadköteles katonát alanyi jogként illeti meg a kimaradás, oly módon azonban, hogy a kiképzés és a különböző szolgálatok ellátása, továbbá a fegyveres erőknél a honvédelmi törvényben meghatározott feladatai végrehajtása sérelmet ne szenvedjen. A hadköteles katona a laktanyát polgári ruhában elhagyhatja, illetőleg oda polgári ruhában térhet vissza.
A jogállamiság igényeinek megfelelően kerül szabályozásra az alkotmányos panaszjog gyakorlásának lehetősége is. A törvényben szabályozott módon lehetősége van a katonának arra, hogy jogsérelme esetén bírósághoz forduljon.
Újszerű vonása a javaslatnak az érdekvédelmi és érdekérvényesítési tevékenység megjelenítése, amelynek érvényesülése érdekében az elöljárót törvényi együttműködési kötelezettség terheli. Feltétlenül figyelmet érdemel azonban, hogy a jogok biztosítása nem veszélyeztetheti a katona, illetőleg a fegyveres erők alkotmányos és törvényes feladatainak teljesítését. Ennek érdekében a javaslat szabályozza az alapvető kötelezettségeket; így többek között a fegyveres erők törvényes feladatai teljesítésében való közreműködést, illetőleg az erre való felkészülésre vonatkozó kötelezettségeket. Szabályozza a parancs teljesítésének kötelezettségét e törvényben oly módon, ami egy végleges megoldást jelent. Szabályozza az egyenruha viselését szolgálat teljesítése alatt, meghatározza a katonai és az ezzel összefüggő egyéb feladatok ellátását, továbbá a katonai rend és fegyelem megtartásának alapvető követelményeit.
A javaslat tartalmazza a hadköteles katona szolgálatteljesítésének részletes szabályait is. E rész fejezetei meghatározzák a szolgálati viszonyok kezdetét, megszűnését, a szolgálatteljesítés helyét, a hadköteles katonák képzését, áthelyezésük vezénylését, a rendfokozatban előléptetését, továbbá a tartalékos tiszt- és tiszthelyettesképzés és a hadköteles katona ellátási rendjének szabályait.
Mivel a hadköteles katonák a katonai szolgálatuk alatt alkotmányos kötelezettségüket teljesítik, erre figyelemmel szolgálati idejük alatt törvényi szinten szabályozott különböző ellátásokra jogosultak. Ennek keretében a hadköteles katona részére biztosítani kell a megfelelő elhelyezést, természetbeni ellátást és juttatást, ruházati ellátmányt, egészségügyi ellátást.
A javaslat új alapra helyezi a hadköteles katonák illetményrendszerét; bevezetése a jelenlegihez viszonyítva nominálértékben közel egyharmaddal megemeli a pénzbeli járandóságukat.
A javaslat szerint differenciáltan és az illetményemelésnél nagyobb mértékben lehetővé válik a különböző pótlékok felemelése is.
A törvényjavaslat elfogadása esetén az egyik legfontosabb alkotmányos kötelezettség teljesítésének részletes szabályozásával jelentős lépést teszünk a fegyveres erők és a társadalom egymásrautaltságának és kapcsolatának törvényi megjelenítésében.
Tisztelt Országgyűlés! A tényleges állományú katonák jogállására vonatkozó törvényi szabályozás nem lenne teljes a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvényjavaslat elfogadása nélkül. A beterjesztett javaslat egyrészről ezen igényeknek kíván megfelelni azáltal, hogy a fegyveres erőkkel ösztöndíjszerződést kötött, tényleges állományú hallgatók státusát rendezi.
A javasolt szabályozás másik kiindulópontja a felsőoktatásról szóló 1993. évi törvény, amelyben az Országgyűlés biztosította hazánk egyetemei és főiskolái számára az intézményi önállóságot. Ezzel egyidejűleg azonban elismerésre került a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézményekre vonatkozó miniszteri közvetlen felügyeleti jog és az eltérő szabályozás lehetősége.
A javaslat a felsőoktatási törvény felhatalmazó rendelkezése által meghatározott körben tartalmaz szabályokat, néhány kivételtől eltekintve, egységesen kezelve a katonai és rendvédelmi felsőoktatást.
A katonai felsőoktatás átalakításának főirányai már országgyűlési határozatokban megfogalmazásra kerültek. Ilyenek: a honvédség hosszú távú fejlesztéséről szóló határozat szerinti cél, a katonai felsőoktatási intézmények tevékenységének felsőoktatási szemléletű továbbfejlesztése és a polgári felsőoktatási intézményekkel való átjárhatóság biztosítása. Továbbá a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozat pedig azt tűzte ki célul, hogy a felsőoktatási intézményeket végzett hallgatókat alkalmazó szervezetek kapcsolatának erősítését meg kell teremteni.
A javaslat értelmében a katonai és a rendvédelmi felsőoktatási intézmények a jövőben is az állami felsőoktatási rendszer részeként képezik a fegyveres szervek, a honvédelmi és rendvédelmi tevékenységgel érintett egyéb szervek szakember-utánpótlását, valamint lehetővé válik egyes szakokon a civil felsőoktatási tevékenység is. Mindez jelentős változást hoz az intézmények életében a jelenlegi képzési rendszer eredményeinek felhasználásával.
A javaslat vezetőkre és oktatókra vonatkozó része összeegyezteti az alapvetően közalkalmazotti jellegű, oktatói jogállású elemeket a fegyveres szervek hivatásos állományára vonatkozó szabályozókkal. A fennálló gyakorlatnak megfelelően törvényi szinten is lehetővé válik az intézmények oktatói és vezető munkaköreinek és beosztásainak szakmailag alkalmas, hivatásos szolgálati viszonyban álló személyekkel történő betöltése. Általánosan alkalmazandóvá válik a pályáztatási rendszer, illetőleg a munkakör, beosztás elnyerése után az oktatói és vezetői feladatokat a polgári felsőoktatási intézményekhez hasonlóan kell ellátni.
A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények sajátos oktatói feladataira tekintettel, a javaslat az oktatásban résztvevők egyes politikai jellegű jogainak gyakorlását korlátozza. A javaslat az intézmények hallgatóira is sajátos szabályokat állapít meg, tekintettel arra, hogy a hivatásos, a tényleges katonai állományba tartozó, az ösztöndíjas és a civil hallgatók együtt tanulnak, indokolt tehát a rájuk vonatkozó rendelkezéseket jogviszonyaikhoz igazodó módon megállapítani. A különbségek döntően a képzés gyakorlati szakaszában jelentkeznek, az elméleti foglalkozások során státusuk közel azonos. A különbségtétel másik célja az, hogy a hallgatók jogainak gyakorlása, jogviszonyuknak megfelelően, a lehető legkisebb mértékben kerüljön korlátozásra.
A felsőoktatási törvényben kapott felhatalmazásnak megfelelően a polgári felsőoktatástól némileg eltérő módon kerül szabályozásra a hallgatói ösztöndíjak és tandíjak rendszere. A képzés elsődleges céljának megfelelően a fegyveres szervekhez tartozó hallgatókra kedvezőbb szabályok vonatkoznak. E rendelkezések mellett a javaslat módosítani kívánja a honvédelmi törvény egyes rendelkezéseit a katonai felsőoktatásra vonatkozó jogszabályok illeszkedése érdekében is.
Az új szabályozás, hatálybalépése esetén, jelentős mértékben segítheti az érintett felsőoktatási intézmények 1998-ra tervezett akkreditációjának sikerét.
(8.40)
Célunk az, hogy a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények a jövőben is szakmai ismeretekkel kiegészített, értelmiségi képzést valósítsanak meg az intézményi nyitottság biztosítása mellett, a szakmai utánpótlás igényeinek teljesítése érdekében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat támogatni szíveskedjenek. (Taps.)