Gráf József (MSZP)

1995. november 28.

GRÁF JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy technikai hiba folytán lecsúsztam a bizottsági vélemény ismertetéséről, ezért a hozzászólásomban pár mondatban érinteném majd. Az 1996. évi költségvetés sarokszáma a szakma előtt széles körben most már ismert, ez a 81,7 milliárd forint. És ugye az első kérdés azonnal adódhat ezt a számháborút Bogárdi úrral már az általános vitára bocsátáskor lefolytattuk , hogy ez elég vagy nem elég. Nyilvánvaló, a szakma megítélése egyértelműen az, hogy ez kevés; ebből stratégiai céljainkat, tehát a hatékony, modern, versenyképes, a jövedelemtermelést, a termelők számára tisztességes jövedelmet tartalmazó mezőgazdaság elérését ilyen támogatási keretekből ma nincs lehetőségünk megvalósítani. De nyilvánvaló az, hogy a stratégia nem egy évre szóló célkitűzés, és a túléléshez, valamint a jövő alapjainak a lerakásához, a mostani, az elmúlt időszakban erősen szétzilált termelési viszonyok rendezéséhez, úgy gondolom, talán elég lesz.

Ne felejtsük el, hogy 1992-ben a mezőgazdasági ágazat támogatási oldalról egy óriási vérveszteséget szenvedett el, éppen az exporttámogatások lecsípésével. És bizony azóta a szakminisztérium és itt beleértem az előző vezetést is azon fáradozik, hogy valahogy a '92-ben elvesztett támogatási összeget vissza tudja hozni.

Ne felejtsük el azt se, hogy 1994-ben a költségvetésben a mostaninak igaz, hogy névértéken egy kicsivel a felét meghaladó összeg volt betervezve. Már az új parlament és az új kormány a pótköltségvetés keretei között adott egy több mint 16 milliárdos kifutási lehetőséget arra, hogy egyáltalán az ágazat túlélje ezt az időszakot, és valamilyen bázist teremtsen a következő évek normálisabb termeléséhez.

Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy a tegnapi bizottsági ülésen hideg zuhanyként ért bennünket a PM képviselőjének a tájékoztatása. Mi ebben a költségvetésben végig úgy számoltunk, hogy mintegy 90-92 milliárd ez a támogatás igaziból, hiszen a MEA, a mezőgazdasági alapokból megmaradt maradványösszeg 6 milliárdja, valamint az exporttámogatásoknál a túlfutás számunkra teljesen logikusan az ágazatnál marad felhasználásra, mégpedig érintetlenül. Hiszen az exporttámogatás is egy objektív felhasználási túllépés, hiszen e mögött áru, árbevétel és az ország számára természetesen valutabevétel áll.

A tegnapi bizottsági ülésen tehát nagyon szomorúan vettük tudomásul, hogy a kormánynak más céljai vannak ezzel a visszamaradt, fel nem használt támogatással. És itt a támogatásnál is szeretném megjegyezni, hogy nem valamiféle mulasztás, vagy a nem szükséges igénybevétel miatt marad itt a fejlesztési maradvány, hanem azért, mert egyszerűen év közepén lettek meghirdetve a pályázatok, és a természetes átfutás, a különböző dokumentumok beszerzése, a saját erő, a hitelek előteremtése azt eredményezte, hogy egyszerűen technikailag volt lehetetlen a felhasználást végrehajtani. Tehát itt szükség van erre a pénzre; mi természetesnek gondoltuk, hogy ezt a következő évben fel tudjuk használni. Ezért hangsúlyozom még egyszer, hogy rendkívül szomorúan ért bennünket ez a tegnapi bejelentés. És arra is kérnénk a kormányt egyhangúlag, a mezőgazdasági bizottság minden tagja, pártállásra és nézetekre való tekintet nélkül , gondolja végig még egyszer ezt az intézkedést; ez számunkra elfogadhatatlan.

Ugye, első megközelítésben ez úgy hangzott el és nyilván az első megközelítések túlontúl szubjektívak, és nem akarunk mi a társadalom más érdekcsoportjaival szembenállóként feltűnni, s még egyszer elnézést érte, hogy egy kicsit erősebb a kifejezés , hogy az Érdekegyeztető Tanácsban ne az ágazat bőrére próbáljanak kérdéseket megoldani. Mi az ágazatban dolgozni szoktunk, nem nagyon érünk rá tüntetni, nem nagyon érünk rá a parlament elé vonulni; mert vetni kell, betakarítani kell, és ennek az időrendi sorrendjét mi nagyon jól ismerjük. De elvárjuk a kormányzattól, vegye figyelembe azt, hogy mi termelünk, dolgozunk, a hárommilliárdos exporttámogatást szeretnénk elérni; és mi inkább a munkánkkal szeretnénk bizonyítani. És az a politikai tőke, ami az elmúlt egy évben én úgy fogalmaznék a kormányzat iránt felhalmozódott vagy létrejött az ágazatban egy kicsit megnyugodott az ágazat , most ez látszik egy kicsit veszélyben.

Az exporttámogatás témájával kapcsolatban mert itt előttem már szóltak róla egy alapvető szakmai hiba van, és kénytelen vagyok szakmai kérdéssel foglalkozni. Akik úgy vélik, hogy sok az exporttámogatás összege, azok valamit alapvetően félreértenek az ágazat egészét illetően. Az exporttámogatás ugyanis nem azért van ami néha a felszínen megjelenik , hogy a kereskedők gazdagodjanak. Az exporttámogatás egész másért van. Az exporttámogatás azért van, hogy egy megfelelő árualapot állítson elő, ami a saját szükségleten kívül van, valamint egy versenyképes árukészletet a nyugati piacon, illetve majd mindjárt szólok egy pár mondatot róla az új keleti piacokon is. Ez a versenyképes áru pedig azt jelenti, hogy olyan árukkal kell versenyezniük a magyar termékeknek, amelyek hozzánk képest igencsak felüldotáltak. És ha visszavesszük az exporttámogatást, egész konkrétan, termékegységekre lebontva: mondjuk, a sertéshúsnál a felére, a baromfihúsnál a felére mint ahogy néhány elképzelés ezt itt tartalmazza , akkor bizony az új keleti nagypiacok, az orosz, a kínai, valamint a szerb piac, ami most nyílik meg előttünk, bizony az agyontámogatott és kevesebbe kerülő más termékeket fogja megvenni.

Tehát nagyon csínján bánjunk az exporttámogatással, mert ha beszűkülünk, ez az ország kicsi ahhoz, hogy saját magunkat lássuk el mezőgazdasági termeléssel. A mostani létszám fele sem fog megélni a saját ellátásból. Nekünk exportra van szükségünk, és én nagyon kérem a szakma nevében, hogy óvatosabban bánjanak ezzel a nagy exporttámogatással. És ilyen elképesztő dolgok most elnézést, a vidék-Budapest ellentétet nem akarom szítani , hogy Budapest tömegközlekedését a mezőgazdasági exporttámogatásból elvett keretből próbáljuk megoldani, hát ez valamilyen fatális, elképzelhetetlen dolog számomra. (Taps.)

Még egyszer mondom, nincs semmiféle rossz szándék bennem, vagy mesterséges szembeállítás ebben a kérdésben. Lehet, hogy valakinek kellemetlen volt, amit mondtam...

A harmadik az exporttámogatásnál: én egyetértek azzal és biztos, hogy át kell rendezni ennek a struktúráját , hogy több jusson a termelőhöz. Teljesen jogos igény, egyetértek vele. Azzal is, hogy szakmailag nagyobb beleszólás kell a szakminisztérium számára, mert igazán ő őrzi ennek minden csínját, gondját és problémáját, és nagyobb mozgásteret kell adni.

De azt azért a kereskedők és az exportőrök védelmében szeretném elmondani, hogy sok más hatás mellett, mondjuk abban, hogy 850 forint helyett a búza ára 1400-1600 forintig kúszott fel, hogy a kukorica ára 900-ról 1500-ig ment fel az elmúlt évhez viszonyítva, az, hogy a sertés ára a 70 forintról a 200 forintot közelítette meg az elmúlt évben illetve bocsánat: az idei évben, hiszen már a jövő évi költségvetésről beszélünk , az exporttámogatásnak is szerepe van. És vegyük tudomásul: ha konkrétan, fejezetileg vagy célirányosan a kereskedőnél jelenik meg, ennek a szívóhatását mindenképp érzik a termelők is.

(11.00)

Lehet ezen javítani és kell is, és teljes mértékben igazuk van azoknak, akik kritizálják a jelenlegi exporttámogatási rendszert, de még egyszer mondom felejtsük el és ne is foglalkozzunk azzal, hogy önmagában az exporttámogatás összege nagy. Még egyszer mondom, olyan versenyben állunk és olyan új piacokat kell megszereznünk, hogy ha erről lemaradunk, akkor a magyar mezőgazdaság húszéves hátrányba fog kerülni. Tehát itt nagyon kérem azt, hogy más fejezetekbe ne próbáljanak meg ebből átcsoportosítani.

A bizottság végül úgy gondolja és nekem is személyes véleményem , hogy nem elég a költségvetésért állandóan a Pénzügyminisztériumot szapulni és szidni, mert valamilyen területen kényszerpályán vagyunk. (Zaj, közbeszólás a KDNP soraiból: Inkább dicsérni?) Óriási a szakminisztériumok felelőssége és nagyon szeretném ezt aláhúzni, ráadásul azért is, mert egy kellemes hatás is ért az elmúlt napokban. Lehet, hogy még mindenki nem, de én már láttam azt a tervezetet, amit az FM a következő évre támogatásként ezen a 81,7 milliárdon belül megtervezett. Nem reklámot szeretnék neki csinálni, de úgy érzem, hogy az utóbbi évek egyik legjobban előkészített és legjobban megfogott támogatási rendszere lesz. Néhány részkérdésen természetesen lehet vitatkozni ez nagyon fontos, és alakítani kell rajta , de néhány olyan akut problémára, mint a kedvezőtlen térségek problémájának a kezelése, megoldása és a leszakadás megállítása, vagy a szövetkezetek esetében a szövetkezeti üzletrész mozgatásának, kivásárlásának lehetőségére, valamint gazdasági megerősödésükre a szövetkezeteknél esetleg az osztatlan alap létrehozására igen komolyan lép.

A másik pedig, hogy indul az integráció felé, és én itt most tényleg minden pejoratív értelem nélkül hogy kik dolgoztak rajta és hogyan mondom önmagában az integrációt mint elvet; a kistermelők védelmét igyekszik ez a szabályozás a következő időszakban elősegíteni.

Tehát összegezésül azt szeretném elmondani, hogy a mezőgazdasági szakma természetesen elégedetlen a számára lehetséges főösszeggel, de meg kell próbálni a szakminisztériummal együtt dolgozva a lehető legcélszerűbb és legjobb felhasználást megtalálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)