Sasvári Szilárd (Fidesz)

1995. november 28.

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Öt dologról szeretnék beszélni: a földhivatalokról, a magánerős építkezésekről; szeretném érinteni a lakáskamat kérdéskörét, az OTKA-t és a kulturális terület alapítványait. Azért vagyok kénytelen ilyenfajta hozzászólást tenni, mert a részletes vita mostani folyása erre enged lehetőséget. Azzal a bejelentéssel szeretném kezdeni, hogy nem támogatjuk azt a koalíciós módosító javaslatot, amely 600 millió forintot kíván elvonni a földhivataloktól. A földhivataloktól való elvonás azt jelentené, hogy nem sikerül befejezni azt a számítógépes programot, amely nélkül nem létezhet egy modern közhitelű intézmény. Ez a közhitelű intézmény pedig alapvető tulajdonosi jogokat érint. Egy tulajdonosi biztonságról van szó, amely csak akkor garantálható, ha a közigazgatásban szereplő 30 napos határidő legalább ennek a számítógépes rendszernek a segítségével megalapozható.

Azt gondolom, azért is érdemes ezt az összeget továbbra is a földhivatalokra fordítani, mert jelenleg az önkormányzatok önmaguk kénytelenek vagyonkatasztert készíteni. Erre nem lenne szükség, nem kellene ezt a tevékenységet kettős formában finanszírozni, ha a földhivatalok segítségével elkészülne a nemzeti kataszter. Jól tudom, hogy ennek a költségvetésen kívül európai uniós támogatásai is vannak 100 millió ECU vonatkozik erre , ettől függetlenül azonban nem tudok eltekinteni attól, hogy ez a 600 milliós támogatás szükséges ahhoz, hogy a földhivatalok felszámolhassák elmaradásukat.

Hadd emlékeztessek arra, amit már többször elmondtam ebben a Házban, hogy 173 ezer ügy van csak a budapesti kerületek földhivatalainál elintézetlenül a mai napig. Kormányzati szándék szerint jövő év októberét jelölték meg határidőnek, hogy ezeket a munkákat befejezhessék. Ha ez a pénz elvonásra kerül, akkor ennek a munkának a befejezése kerül veszélybe, ami még egyszer hangsúlyozom a tulajdonosi biztonságot érinti. Hadd tegyem hozzá azt is, hogy ha jól emlékszem, jelenleg Alkotmánybíróság előtt van egy olyan indítvány, amely a közigazgatásban a be nem tartott határidők szankciójára kérdez rá. Ez pedig azt jelenti, hogy talán az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően, bár ezt még nem ismerem, és nyilván akkor ismerem meg, ha nyilvánosságra hozzák lesz majd valamilyen fajta ajánlás arra nézvést, mi történik akkor, amikor a közigazgatás nem tartja be a 30 napos határidőket. Ez minden állampolgárt érint ebben az országban.

A magánerős építkezésekre térek rá. Azt gondolom, hogy itt a lakáskoncepció késése és meg nem valósulása és előttünk való ismeretlensége miatt szót kell emelnem, és azért is javasolt a Fidesz-Magyar Polgári Párt a költségvetés keretén belül több milliárdos költségvetési támogatást a magánerős építkezésekre, hogy ezen a területen végre valami elindulhasson egy költségvetési támogatás keretén belül.

Itt nyilvánvalóan összetett problémáról van szó. Az összetett probléma részeit alapvetően két típusúnak lehet tekinteni. Az egyik azt mondja én is ezt mondom , hogy a piaci jellegű lakásépítéseket is támogatni kell, hogy a lakáspiac mérete, minősége megváltozhasson, és nyilvánvaló szempontnak kell lennie egy lakáskoncepció kialakításában a szociális szempontú lakások építése rendszerének. Azt gondolom, az egyik esetben a szociális támogatásnál nyilvánvalóan erős szerepe kell legyen az önkormányzatoknak, és azoknak kellene megkapni a normatív támogatásoknak a megemelt mértékét, akik ilyen típusú programot indítanak. Nyilvánvaló, hogy ez egyfajta cél- vagy címzett program keretén belül történhetne meg.

A másiknál és most visszautalok a piaci jellegűre viszont azért kell ezzel foglalkoznia az államnak, mert itt tőkekoncentráció érhető el. Tudnivaló az, hogy az elmúlt időszakban az OTP amely foglalkozott lakásépítésekkel erről a területről visszahátrált. Az is tudnivaló, hogy biztosítóintézetek gondolkodnak abban, hogy különböző kedvezményes lakásszerződéseket kössenek, és olyan lakásépítésekbe is bekapcsolódjanak, ahol saját ügyfeleiknek később lakásokat tudnak felajánlani. Azt gondolom tehát, abban az esetben, ha ezeket a tervezeteket, ezeket a koncepciókat abból az irányból támogatjuk meg, ahol a megrendelő szerepel, akkor újra egyfajta élénkítése történhet meg ennek a területnek. A megrendelő oldaláról akkor történhet meg igazán plusz további igény, ha rendelkezésre áll egy alacsony kamatozású hitel, tehát mindenképp kedvezményesebb kamatozású hitelről van szó, mint ami jelenleg a piacon van.

(12.00)

Ha alacsony kamatozású a hitel, akkor azt gondolom, hogy az embereket, a megrendelőket, a polgárokat érdekeltté lehet abban tenni, hogy az építkezéseik folyamán számlát kérjenek. Érdekeltté lehet őket ebben tenni, és ennek segítségével az építőiparnak a jelenleg körülbelül 40 százalékos feketegazdaságban való részvételét is csökkenteni lehetne, illetve nemcsak csökkenteni, hanem talán megszüntetni is. Tehát annak, hogy a feketegazdaságból az építőipart kihozzuk, például egyik kormányzati eszköze lehet az alacsony kamatozású hitel.

A másik dolog, ami nyilvánvalóan kiegészítése kell legyen ennek a rendszernek: az ellenőrzési oldal. Az ellenőrzési oldal egyfelől az APEH-nél jelenik meg, másrészt pedig a vám- és pénzügyőrségnél. Itt két dologról van szó: egyik a hazai vállalkozók számlaadási kötelezettségét jelenti, a másik pedig és épp ezért javasoltuk a vám- és pénzügyőrség, valamint az APEH megerősítését , hogy az ellenőrzési rendszer szigorításán keresztül lehessen ezeket a pénzeket valamilyen fajta csatornázott útra terelni. A vám- és pénzügyőrséget pedig azért mondtam, mert az építőipari anyagok egy bizonyos része nyilvánvalóan külföldről behozott ipari termékeket jelent és nemcsak hazai termékeket.

Szeretném itt zárójelben tulajdonképpen inkább csak az egyetértésemet kifejezni, amire Pusztai Erzsébet tett utalást, a Házat-Hazát Alapítvány mozgalomra, amelyet, azt gondolom, támogatni érdemes, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatni fogja az ez irányú módosító indítványokat.

Még egy dolgot hadd mondjak az alacsony kamatozású hitelek szükségességéről. Ez pedig az, hogy ez egy olyan fajta megközelítési szempont és olyanfajta igényt tudnak kielégíteni, ahol az történik meg, hogy a polgárok, amikor az alacsony kamatozású hitelt törlesztik, akkor már nemcsak a kamatokat vagy a kamatok egy részét törlesztik, hanem ezzel együtt már a tőketartozásukból is le tudnak írni bizonyos összegeket. Mert hogyha ez nem történik meg, akkor a tőketartozás hatványozott kamatozása és a kamatok további pörgetése tulajdonképpen nagyon sok család eladósodásához vezet.

Itt, ennél a témánál kell kitérnem arra a lakáskamat-dologra, amire már itt többen utalást tettek az előző napokban is. Én napirend után a múlt héten beszéltem erről az Alkotmánybíróság döntése kapcsán. És itt szeretném képviselőtársaim figyelmét fölhívni, hogy lehet gazdasági érveket hangoztatni arra nézvést, hogy milyen problémákkal küzd a magyar gazdaság. De nem lehet gazdasági indokkal alkotmányosságot túllépni; nem lehet gazdasági indokokkal, a gazdasági helyzet, válsághelyzet fölvázolásával arra kényszeríteni, abban az irányban kritizálni az Alkotmánybíróságot, hogy ilyen típusú döntést hozott. Ez nem így van! Nem gazdasági megfontolásokból hozta meg az Alkotmánybíróság a döntését. El kell olvasni az Alkotmánybíróság döntését, amiben egyértelműen szerepel: azért kellett alkotmányellenesnek tekinteni az önök által meghozott lakáskamat-emelést, amit a pótköltségvetésben tettek meg, mert az érvényes szerződéseket érint. Érvényes szerződéseket, amelyeket alapvető alkotmányossági szabályok rendeznek, és amelyek nyilvánvalóan és elsősorban a magánszemélyek és az állam vagy a pénzintézet között köttettek meg. Hadd mondjak egy számot, hogy ez mit jelent, hány állampolgárt érint: körülbelül 410 000 olyan állampolgárt, akik annak idején egy kedvezményesebb konstrukció mellett döntöttek a '91-es változás során, és ez a kedvezményes konstrukció számukra például azt jelentette, hogy a fele tartozásukat elengedik, a felét pedig 15 százalékos kamattal törlesztik; és körülbelül 260 000 olyan embert érint, aki egy másfajta kedvezményes konstrukciót választott. Ezek az emberek és most már körülbelül 600-700 000 emberről beszélek vagy családról, ezt hozzá kell tennem , abban a hiszemben hozták meg az akkori döntéseiket, hogy ezen kedvezmények szerint fogják törleszteni a fönnmaradó hitelüket. Ebben a helyzetben éri őket többszörösen hátrányosan az a döntés, amit a pótköltségvetésben meghozott a tisztelt kormánytöbbség, és amelyet végül is hatályon kívül helyezett az Alkotmánybíróság.

Szívesen beszélnék még erről az ügyről, mert számomra rendkívül fontos az egész lakás és a hozzá kapcsolódó támogatási rendszer témája; de hadd folytassam más témákkal ezt az ügyet, hiszen további képviselőtársaimnak azért nem kívánom korlátozni a hozzászólási lehetőségét.

Tehát szeretnék rátérni arra a területre, amit itt már néhányan érintettek: az OTKA-val kapcsolatos ügyekre.

Örülök annak, hogy végül is a Szabad Demokraták Szövetségének hozzászólója is támogatásáról biztosította azt a hatpárti módosító indítványt, amely az OTKA-t érinti. Talán ebben szerepe volt de én itt nem akarok most küzdeni az érdemekért azoknak a napirend előtti hozzászólásoknak, amelyek ellenzéki oldalról hangoztak el. Mégpedig azért nem akarok most érdemekre hivatkozni ennek kapcsán bár tény, hogy ezek így történtek , mert fontosabbnak tartom, hogy hatpárti konszenzus jött létre abban az ügyben, hogy az OTKA támogatását, anyagi függetlenségét és szervezeti függetlenségét meg kell tartani. Ezért én köszönetet mondok a magam és a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében is azoknak a kormánypárti képviselőknek, akik lehetővé tették és az erejükhöz képest képviselni tudták ezt saját maguk köreiben, illetve a kormánnyal szemben is.

Ez azért fontos, mert szeretném azt kiemelni az egészből, hogy egy komoly egyeztetés zajlott le ebben az ügyben. Egy kitérőt hadd tegyek itt a komoly egyeztetés kapcsán és itt hadd utaljak a költségvetési törvény bevételi oldalán szereplő személyi jövedelemadóra is. Itt, ennél a pontnál kell megemlíteni azt, hogy van egy olyan MSZP-s és SZDSZ-es képviselők által benyújtott módosító indítvány, amely szerint a személyi jövedelemadóból egy százalékot szabad rendelkezésre kívánnak felhasználni, és szerepel egy olyan lista, hogy milyen körben tehetik ezt meg. Ezzel kapcsolatban nem az a probléma, hogy egy ilyen ötlet fölmerült hiszen ezt az egyszázalékos szabad rendelkezést mi magunk is felvetettük már , ezzel kapcsolatban az egyeztetés az, ami probléma. Én azt gondolom, ha valaki elolvassa ezt a módosító indítványt és abban szerepelnek, hogy ebben a szabad rendelkezésben a társadalmi szervezeteken kívül önkormányzati iskolák, az OTKA, a Nemzeti Kulturális Alap, az egyházak szerepelnek, azt gondolom, ez egy olyan kör, aminek kapcsán minimum meg kell jegyezni azt, vagy fel kell tenni azt a kérdést, hogy történt-e ebben az ügyben egyeztetés.

Én a tegnapi napon két telefonnal megkérdeztem a zsidó hitközség vezetőjét és a katolikus egyház képviselőjét, hogy volt-e ebben az ügyben egyeztetés az MSZP-s és SZDSZ-es, javaslatot tevő képviselők vagy képviselőcsoportok és az adott egyházak között. Nem volt, kérem szépen, ilyen egyeztetési tárgyalás. Nem volt ilyen. Azt gondolom, egy ilyen rendszernek a bevezetése csak egy korrekt, végiggondolt és végigtárgyalt konstrukció keretén belül hozható be ebbe a Házba. Én azt gondolom, hogy bár ezek az érintettek hallottak ilyenfajta konstrukcióról, semmiféle konkrét megállapodás ebben az ügyben nem történt.

Nem akarom ezt az ügyet folytatni, ezt inkább csak példaként hoztam fel, hiszen ez az szja-ról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódik, amit már befejeztünk, de muszáj volt azért megtennem, hogy egy példát hozzak föl, egy ellenpéldát hozzak föl egy olyan fajta együttműködésre, ami például az OTKA keretén belül megtörténhetett.

Tehát még egyszer mondom, hogy támogatni lehet az egy százalékot, de ebben a konstrukcióban, ebben a formában, egyeztetések hiánya miatt nem lehet igazán elfogadni. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez többek között egyébként a magyar parlament bizottsági rendszerét is érinti, hiszen a társadalmi szervezetek támogatásának elosztása érdekében jelenleg külön parlamenti bizottság működik, és egy új konstrukció, azt gondolom, mindenképp érinti a parlamenti összetételt is hiszen ha a funkciója megszűnik, akkor a bizottságnak is meg kell szűnnie. Tehát sokkal több dolgot kell felvetni ennek kapcsán, mintsem egy ilyen egyszerűbb módosítást betenni.

Végezetül rátérnék az alapítványi dolgokra. Itt a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében én magam három módosító indítványt tettem meg: az egyik a történelmi filmek készítésére, dokumentációjára vonatkozott, ahol 120 milliót javasoltam; a másik a Magyar Könyvalapítvány 100 milliós támogatása, a harmadik pedig a Szabadművelődési Alapítvány több százmilliós támogatása. Tettem ezt azért, mert azt gondolom, az a korrekt parlamenti eljárás, hogyha ezen alapítványok vagy ezen funkciókat ellátó szervezetek megvalósítják az alapító okiratban rögzített céljaikat és ezzel kapcsolatban, bár voltak különböző gazdasági problémák, de igazán az alapító célnak megfelelően jártak el , ezeket az alapítványokat továbbra is kell támogatni. Azért is, mert folyik egyfajta politikai tárgyalás arról, hogy ezek az alapítványok közalapítványi jelleggel működjenek. De azt gondolom, ha egy ilyen politikai tárgyalás előrehalad, és az egyik fél megkapja a garanciát például a kormány vagy a Művelődési Minisztérium megkapta azt a garanciát , hogy ezek az alapítványok vagy például a könyvalapítvány ilyen jelleggel fog működni, akkor a költségvetésnek meg kell adnia a költségvetés keretén belül, a parlamentnek meg a másik félnek kell megadnia a garanciát. És címzetten ezeknek az alapítványoknak oda kell adni ezt a pénzt. Például a Magyar Könyvalapítvány százmillió forintját a kulturális bizottság támogatni tudta, de a kulturális bizottság keretén belül sajnos nem közvetlenül a címzetthez van beírva ez a pénz, hanem a Művelődési Minisztérium egy másik címébe vagy alcímébe.

(12.10)

Ezt én azért tartom fontosnak, mert kétoldalú garanciákról van szó, egy politikai tárgyalás mindkét félnek az érdekeit kell hogy figyelembe vegye. És ha egyik oldalról a kormány megkapja a garanciát, hogy ilyen jelleggel fog működni az adott alapítvány, a másik oldalon meg kell adni a garanciát, hogy akkor meg is kapja ezt a pénzt az adott alapítvány. Arról nem is beszélve egyébként, hogy milyen politikai eljárással kényszerítették vagy késztették ezeket az alapítványokat, hogy ilyen irányban gondolkodjanak, de erről már beszéltem az általános vitában, ezt tehát nem akarom megismételni.

Én tehát zárásképpen csak azt az összegzést szeretném megtenni, hogy én magam most a tulajdonhoz jutás egyik formájáról, a lakásról beszéltem, és annak garantálásáról, ami a földhivatalokban jelentkezik, hiszen ott van közhitelű intézmény. A másik oldalról pedig a tudományos, a kulturális élet, az egyházak és a civil szféra függetlenségéről beszéltem, arra nézvést, hogy az illetéktelen állami beavatkozás lehetőségét kizárja. És ez lehetséges a költségvetés keretén belül is, de nyilvánvaló és elkerülhetetlen, hogy a politikai működésnek arról a részéről sem hiányozhat ez, ahol a kormányzás ténylegesen folyik: tehát a minisztériumokban sem.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)