K. Csontos Miklós (FKGP)
DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A T/1538-as számú törvényjavaslattal kapcsolatban az igazságügyi kamarák vonatkozásában több kérdés vetődött fel. Ezek kapcsán a megkeresők felvetették e kamara működésének még a szükségességét is, többen vitatták a csoportérdekek kiszolgálójává válását. Számos neves igazságügyi szakértő megkeresése is igazolni látszik ezt a véleményt. Szakmai körökben főleg azok részéről vetődött fel e törvényjavaslat létjogosultságának megkérdőjelezése, akik nagy mennyiségű cikket, könyvet, hazai és nemzetközi publikációt jelentettek meg. Sérelmezték, hogy ilyen törvényjavaslat előkészítéséről ők nem értesültek, nem vonták be őket a szakmai vitába, az előkészítésbe, és e kamarához hasonló modellt széles ismeretségi körben, a nyugati államokban nem találtak. Jellemző, hogy még az Igazságügyi Szakértői Intézet és irodák megkérdezett, állandó főfoglalkozású szakértői is csak megkeresésekből értesültek arról, hogy ilyen törvényjavaslat egyáltalán beterjesztést nyert az igazságügy-miniszter úr részéről.
A törvényjavaslat elfogadásának ugyanakkor veszélye az, hogy nem jelentéktelen igazságügyi szakértői rétegek egyfajta évtizedekig ható kontraszelekciónak tartják e kamara felállítását.
A felsőfokú szakképzettséggel rendelkező szakértők óradíja 400 forint volt, jelenleg 600 forint. Ez azt jelenti, hogy az önálló szellemi tevékenységet végző szakértőknek a költségek, a társadalombiztosítás levonása után, az adóbevallás után az adólevonás miatt nettó 40-60 forint marad vissza tiszta jövedelemként. Ennek hatására a korábbi elismert, jónevű szakértők úgymond kivonultak a hatósági szektorból. Az ügyészségek, a nyomozó hatóságok által kirendelt igazságügyi szakértők bevételeik többségét megszerzik a gyakorlatban óránként 3-6 ezer forint egységáron, így látható a két réteg közötti különbség és ennek kapcsán az ellenzés is. Mindez a tevékenység igazságügyi szakértők jogosítványa alatt történik. Ha a bíróságok és hatóságok színvonalas szolgáltatásokat igényelnek, akkor nem az igazságügyi szakértői kamarák létrehozásával kellene a lényegről a figyelmet elterelni, hanem a piacgazdaság figyelembevételével a szakértői szolgáltatásoknak az árához kellene arányosítani a szakértői díjakat. Ez a véleménye az igazságügyi szakértők többségének.
Egyébként a szakértőkről szóló, többször módosított 24/1971-es számú kormányrendelet megfelelő működési keretet ad a vállalati megbízásokra tevékenykedő szakértőknek, akiket ez a törvénytervezet nem érint. Mindezeken túl a szabad bizonyítási elvet is sérti a szakértői tevékenység ilyen formátumú monopolizálása. Eljárási törvényeink hatóságok számára megengedik az úgynevezett eseti szakértők kirendelését. Ha a törvénytervezet előkészítője kellő gonddal járt volna el, úgy előzetesen felértékelést is végzett volna e tekintetben, így megállapíthatók lennének a következő tények:
(19.10)
A magas képzettségű szakemberek nem jelentkeznek az esetek többségében igazságügyi szakértői jelölésre, a névjegyzékbe való vételre. Őket a hatóságok eseti igazságügyi szakértőként rendelik ki.
Elvétve használják a bíróságok és hatóságok az igazságügyi szakértői névjegyzéket. Általános az a gyakorlat, hogy személyes tapasztalataik vagy konzultációs tanács alapján azt a szakértőt rendelik ki, akinek a neve garancia arra, hogy a feladatot elvárható szinten képviselje. A törvényjavaslat gyakorlatilag megvalósíthatatlan elvárásokat fogalmaz meg. Az igazságügyi szakértőknek csak szűk rétege az, amely kizárólagosan ebből a tevékenységből tartja fenn magát. A döntő többség más szellemi tevékenységből él, és vélhetően annak megfelelő más létező vagy szervezés alatt álló hivatásrendi kamarához fog csatlakozni.
Az újabb divatok szerint elfutott kamarai modell porosz úton címkézi az államigazgatás-modellt, amely szemben áll az amerikai úttal, amely vitathatóvá teszi, hogy több kamara létesítésére jogosultság áll fenn. Érdekes kérdés lehet ezek számának a felső határa.
Nemkülönben figyelmet érdemel: az Alkotmánybíróság előtt van jelenleg a kamarai költségek, díjak ellenértékének értékelése, ez a döntés várható. Így konkrétan, a törvényjavaslat kapcsán is megkérdezem: hogyan érvényesül a Ptk. szolgáltatás és ellenszolgáltatás elve e törvény szövegében a gyakorlatban?
Amennyi kérdőjel a törvényjavaslat kapcsán szakmai berkekben napvilágot látott, mind intő példa arra, hogy szabad-e ilyen törvényjavaslatot egyáltalán beterjeszteni.
Alkotmányügyi bizottságunk is többször felhívta a beterjesztő figyelmét bizonyos hiányosságokra, amik indokolttá tették volna a törvényjavaslat visszakérését és átdolgozását.
A Független Kisgazdapárt nem tud azonosulni ezzel a törvényjavaslattal. Köszönöm szépen.