Kónya Imre (MDF)
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság július 30-a óta sorozatban semmisítette meg a megszorító gazdaságpolitika jegyében meghozott rendelkezéseket. Ezeknek az alkotmánybírósági döntéseknek a célja az volt, hogy a kormányzati politikát az alkotmányos keretek közé kényszerítse, de kétségtelen, hogy az Alkotmánybíróság e döntéseivel számos olyan megszorító intézkedést megakadályozott, amelyet a koalíció a lakossággal szemben megtenni szándékozott. Ezért e döntések egyfelől a közvélemény nagy részének egyetértésével találkoztak, másfelől a kormánypártok ellenkezését váltották ki. Az Alkotmánybíróság e döntései nyomán sokak számára vált világossá, hogy az alkotmányosság, a jogállamiság nem valamiféle elvont érték, hanem a legfontosabb eszköz, amely megvédi az embereket még az általuk választott hatalom túlkapásaival szemben is. Ezért az Alkotmánybíróság e döntései nemcsak a testületnek, hanem magának a jogállamnak is erősítették a társadalmi elfogadottságát, hitelességét, támogatottságát és tekintélyét.
Ugyanakkor látni kell, hogy az a kitartó támadás, amelyet a kormány és a két kormányzó párt július 30-a óta folytat az Alkotmánybíróság ellen, folyamatosan gyengíti a jogállami kereteket és súlyosan veszélyezteti az ország stabilitását. A szerzett jogok, mindenekelőtt a családok támogatására vonatkozó szerzett jogok sokkszerű megvonását megakadályozó július 30-ai alkotmánybírósági döntést követően a pénzügyminiszter megvádolta az Alkotmánybíróságot, hogy az túllépte hatáskörét, mert gazdaságpolitikai kérdésekbe avatkozott. Ezt az állítást Kis János, az SZDSZ főideológusa a Népszabadságban másfél kolumnás tanulmányban támasztotta alá, és hogy a szociális jogok jövőbeni megvonása során a koalíciót az Alkotmánybíróság ne korlátozza, olyan eljárást ajánlott, amely mellett a kormány végső soron figyelmen kívül hagyhatná az Alkotmánybíróság döntését, azaz átléphetné a jogállami kereteket.
Legutóbb pedig, amikor a kedvezményes lakáshitel-kamatok 12 százalékról 25 százalékra történő emelését akadályozta meg az Alkotmánybíróság, a pénzügyminiszter bejelentette lemondását, mint emlékszünk rá, aminek indokaként megismételte korábbi vádjait, miszerint az Alkotmánybíróság "gazdaságpolitizál", maradása feltételeként pedig azt szabta meg, hogy a kormány, illetve a parlament úgymond, szerezze vissza szuverenitását a gazdaságpolitika irányításában. Másképpen fogalmazva: a kétharmados kormánytöbbség regulázza meg az Alkotmánybíróságot.
Ilyen előzmények után több mint aggasztó, hogy a miniszterelnök nem fogadta el Bokros Lajos lemondását és az MSZP kongresszusa látványos rokonszenvtüntetéssel felsorakozott a pénzügyminiszter mögött. Az "I Love Lajos" jelmondatos trikóval súlyosított érzelemnyilvánítás nem csupán a kongresszus és a társadalom értékítélete közötti szakadékról tanúskodik, hanem egyben az Alkotmánybíróságnak küldött baljós üzenet. Azt jelenti: a nagyobbik kormányzó párt kész arra, hogy a pénzügyminiszter feltételeinek eleget téve megregulázza az Alkotmánybíróságot, és ezzel elérje, hogy a testület a jövőben kevésbé szigorúan értelmezze az alkotmányossági követelményeket.
Ez két úton képzelhető el, illetve szívesebben mondom: kísérelhető meg. Vagy az Alkotmánybíróság hatáskörére, tagjainak, elnökének megválasztására vonatkozó szabályok megváltoztatásával, vagy az ezzel való fenyegetéssel. Mindkét módszerhez szükség van a kétharmados többségre, a koalíciós partner támogatására. A Kis János-féle elvi alapvetésen túlmenően egyes újabb megnyilvánulások is arra mutatnak, hogy az SZDSZ, legalábbis a fenyegetés és nyomásgyakorlás szintjén, hajlandó szerepet vállalni e méltatlan játszmában.
Hack Péter, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke az elmúlt héten felvetette, hogy nem az Alkotmánybíróságnak magának, hanem az Országgyűlés kétharmados többségének kellene a testület elnökét megválasztania. Dornbach Alajos, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke pedig, akit személyes felelősség terhel azért, hogy az Alkotmánybíróság hiányzó két tagjára immár egy esztendeje nem tud a jelölőbizottság konszenzusos jelöltet állítani, éppen erre a döntésképtelenségre hivatkozással változtatna az alkotmánybírák konszenzusos jelölésén, és a bírák kiválasztását kizárólag a kétharmados többség tetszésére bízná, módosítva a hatályos alkotmányt, és megszakítva ezzel egy 1989 óta töretlen gyakorlatot.
A két SZDSZ-es politikus által felvetett alkotmánymódosítások... (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) Elnézést kérek, egy fél percet kérnék még.