Toller László (MSZP)
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! December 4-e van, Borbála napja. Egy szakma, egy iparág dolgozói ma országszerte megemlékeznek a bányászok védőszentjének napjáról. Talán nem mindenki tudja, hogy Szent Borbála tisztelete az európai bányászkodás közös kultúrkincse évszázadok óta. A legenda szerint a IV. évszázad elején Dioscuros, a gazdag és befolyásos kényúr, egyetlen, csodálatos szépségű leányát, Borbálát bezáratta egy toronyba, mert az apja akarata ellenére felvette a keresztény hitet; és ez sem volt elég: féktelen haragjában megölte gyermekét. De büntetése nem maradt el, villám sújtott le rá és elpusztította.A Szent Borbála-kultusz a XI. századtól terjedt. Őt imádták a hirtelen halál által fenyegetettek, az ő képét őrizték a nagy hadihajók puskaporoshordó-raktárainak bejárata felett. S bár élete nem volt kapcsolatos a bányászkodással, Szent Borbála tisztelete rohamosan terjedt nyugatról keletre, jelent meg a Kárpát-medencében, előbb Selmecbányán, Körmöcbányán, majd Besztercebányán, és a XIX. században a szénbányászat következtében gyorsan fejlődő új iparvidékeken és Magyarországon.
A bányászat kezdettől fogva veszélyes foglalkozás volt. Az omlások miatti hirtelen halál, súlyos sérülés gyakran előfordult, majd a XVII. századtól kezdve a lőporral végzett robbantások a szénbányászatban és a sújtólégrobbanások további szerencsétlenségek, nem ritkán élve eltemettetések forrásai lettek. Az ember hite abban, hogy mint a bányászhimnusz is mondja végóráján kegyelmet és feloldozást nyer, összekapcsolta Szent Borbála alakját az éppen ellentétes, sötét erők leküzdésével, váratlan vészekkel járó, veszélyes bányászfoglalkozással.
A bányász munkája küzdelmes, nehéz és vészjósló volt a letűnt évszázadokban, de veszélyes maradt a mai modern biztosító- és gépi berendezések korában is. Mégis vállalták, és vállalják ma is sokan: szembenézni a veszélyekkel, az elemi erőkkel, fittyet hányva a tudatnak, hogy a fejek fölött több száz méter, milliárd tonna súlyú kőzet, a váratlan és alattomos veszélyek gáz, omlás, porrobbanás, az ércek nehézfémeinek belélegzése, szilikózis. Mert ott az ember évezredes vágya, az ismeretlen meghódítása, és ott a szükségszerűség parancsa: felszínre kell hozni az értékes ásványi anyagokat, és meg kell élni, eltartani a családot, gyerekeket.
Talán nincs még oly vesztese a rendszerváltásnak, a gazdasági racionalitás sürgető kényszerűségének, mint amilyen éppen a bátor, a munkájából is fakadóan rendkívül összetartó, áldozatkész és valóban nagy áldozatokat hozó bányászság. A rossz geológiai körülmények, a magas önköltség, a zuhanó világpiaci árak megtizedelték soraikat. Az egykor kiemelt, az ipari átlag hétszeresét is elérő átlagbér mára devalválódott. Az elmúlt időszak intézkedései jórészt csak megállították a további ellehetetlenülést, helyzetük komolyabb javítására sajnos nincs mód. Mégis ők azok, akik fegyelmezett munkával, következetes és erős érdekvédelemmel, tisztességes alkuk sorával és nem megalapozatlan bérkövetelőzéssel, zsarolással, demagógiával és sztrájkfenyegetőzésekkel próbálnak egyoldalú előnyöket szerezni maguknak, mások rovására.
(15.40)
Ma, Borbála napján, köszöntsük őket a bányászhimnusz kezdő soraival: Szerencse fel!
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)