Varga Lajos (MSZP)

1995. december 3.

VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap folyamán is többféle értékelést kaptunk annak kapcsán, hogy egy törvénycsomag átalakításra kerül, amely alapvetően a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos. Úgy gondolom, leszögezhetjük, hogy adót fizetni általában senki nem szeret, így természetesen sem a munkaadók, sem a munkavállalók, és itt alapvetően adójellegű fizetésekről esik szó a törvénymódosítás kapcsán. Ugyanakkor viszont természetes az, hogy ha már be kell fizetni ezeket az összegeket, akkor ezek felhasználása a leghatékonyabb formában történjen. Úgy gondolom, ebből a szempontból, bár egyet kell értenem Mádi képviselőtársammal abban, hogy egyfajta centralizáció megjelenik, de ez a centralizáció talán éppen azt szolgálja, hogy ezek az egyébként szétaprózott és különböző fennhatóság alatt lévő alapok pénzeszközei adott esetben összpontosítva, együtt kezelve sokkal nagyobb és hatékonyabb felhasználást tegyenek lehetővé, mint amit egyébként külön-külön lehetne belőlük adott esetben finanszírozni.

Úgy gondolom, nem mondok újat azzal Mádi képviselőtársamnak sem, hogy a korábbi években is előfordult olyan eset, amikor egyik alapból már egy fillért sem tudtak biztosítani bizonyos feladatokra, ugyanakkor a másik alapnál pedig ott volt, a pénzt átvitték a következő évre, és egyszerűen nem lehetett hozzányúlni. Ha ezt a követelményt nézem, akkor ebből a szempontból feltétlenül támogatandónak tartom azt, hogy létrejöhessen egyfajta összevonás, és természetesnek tartom azt is, hogy egy önkormányzati jellegű elbírálás, irányítás rendszerében azok jussanak meghatározó szerephez az elosztás tekintetében, akik vagy gazdálkodó szervezetek esetében amelyek befizetik ezeket az összegeket.

Rátérve a részletkérdésekre, úgy gondolom, hogy a korábbi alapok tekintetében a feladatok és a finanszírozható terület érdemben nem változott meg oly mértékben, hogy arra most azt kellene mondani, hogy az alapján, mert összevonásra került, akkor most az egész nem alkalmas további működtetésre.

Én elsősorban a Szakmunkásképzési Alappal kapcsolatos dolgokat néztem át. Úgy látom, hogy a leírt anyag a törvényjavaslat tulajdonképpen zömében a korábbi törvény szövegét veszi át, és lehetőséget ad arra amire egyébként a korábbi törvény is lehetőséget adott , hogy a Szakmunkásképzési Alap önállóan is élhessen az új alap keretében, és a jövőben is finanszírozni lehessen innen mindazokat a célokat, amelyek a szakmunkásképzésben lényegesek. Gondolok itt elsősorban az iskoláknak átadott pénzeszközökre, a gyakorlati képzéssel kapcsolatos feladatok innen való finanszírozására, és természetesen arra is, ha mindezekben a gazdálkodó szervezet nem tudja a saját befizetési kötelezettségét teljesíteni, akkor természetesen adó jelleggel az év végén az egyenleg mértékének megfelelően be kell fizetni a különbözetet. Tehát ennél a témánál egyértelműen úgy látom, hogy ez végeredményben fenntartja azt a lehetőséget, amelyet a szakképzési hozzájárulás céljául korábban kitűztek.

Ugyanakkor viszont egy másik területen is az összevont alap tekintetében feltétlenül fontosnak tartom azt, hogy a rehabilitációs hozzájárulás, amely elsősorban a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásával van összefüggésben, szintén megmaradt az új törvénytervezetben, és tulajdonképpen megerősíti azt a célt, hogy azok a munkáltatók, akik csökkent munkaképességű dolgozókat alkalmaznak, azok az ilyen befizetéstől gyakorlatilag mentesülhetnek, vagy annak arányában, amilyen mértékben ilyen munkavállalókat alkalmaznak, csökkenhet a befizetés aránya.

Ez egy nagyon lényeges dolog, mert az elmúlt időben tulajdonképpen pontosan ezek a munkavállalók váltak a legkiszolgáltatottabbakká, hiszen adott esetben egy-egy cégnél a termelés hatékonysága érdekében egyszerűen ezektől az emberektől váltak meg, és azzal, hogy most megerősítjük, az a cél, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását meg kell oldani, és erre van egy ilyen lehetőség, ez az én megítélésem szerint végeredményben feltétlenül hasznos.

Még egy dolgot szeretnék kiemelni, ami a munka törvénykönyvének a módosításával van összefüggésben, ez pedig a rendbírságra vonatkozó fejezet. Úgy gondolom, ez a pont feltétlenül azt a célt szolgálja a törvények módosításában, hogy lehetőség legyen arra, hogy azokat a munkáltatókat, akik kihasználva az emberek kiszolgáltatott helyzetét bejelentés nélkül foglalkoztatnak embereket, rá lehessen szorítani arra, hogy bejelentve, tisztességes munkakörülményeket biztosítva, és nem utolsósorban természetesen utánuk adózva is a jövőben a megfelelő keretek között lehessen a munkavállalók "fehér" munkafolyamatok között tehát nem a feketegazdaságban történő foglalkoztatását megvalósítani, pontosabban elősegíteni, mert természetesen én is tisztában vagyok vele, hogy egy törvényi passzus nem oldja meg azt a gondot, hogy rengeteg embert foglalkoztatnak ma feketén, kiszolgáltatva mind balesetvédelmi, mind pedig fizetésbeli hátrányoknak ezeket az embereket.

(16.40)

Összesítve befejezésül azt szeretném elmondani, hogy örülök annak, miszerint az előttem kialakult kétpercesekből álló vitában a végére csak kialakult egy olyan eredmény ha ezt annak lehet nevezni , hogy mind a két oldalról a teljes elutasítás, ami egyébként kint a pódiumról elhangzott, itt, a kétpercesek vitája közben mintha egy kicsit csökkent volna. Úgy látom tehát, hogy az ellenzéki oldalról sem a teljes elutasítás hangján, hanem elsősorban már a jobbítás szándékával szóltak hozzá a kétpercesekben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)