Héthy Lajos

1995. december 3.

DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszter asszony az általános vitában elhangzottakra részben reagált, ma azonban számos új hozzászólás hangzott el amelyeket köszönök , ezekre szeretnék reagálni.Amikor Mádi képviselő urat hallgattam akinek egyébként a szakmai felkészültségét nagyon tisztelem, és számos vonatkozásban, azt hiszem, hasonlóan látjuk a dolgokat , az első reakcióm az volt, hogy itt úgy kellene reagálni, ahogyan egy nyugati parlamenti demokráciában a munkaügyi miniszter vagy államtitkár reagál egy olyan hozzászólásra, amelyiknek a célja a foglalkoztatáspolitika megsemmisítőnek szánt vagy vélt bírálata. Nyugaton ilyenkor a munkaügyi miniszterek fel szokták sorolni azokat a kiváló eredményeket, amelyeket a foglalkoztatáspolitikában elértek. Nyugaton egy szentséges mutató van: a munkanélküliségi ráta. Úgyhogy én most szépen felsorolhatnám azt, hogy amikor ez a kormány hivatalba lépett '94 nyarán, a munkanélküliségi ráta 11 százalék volt, ami 550 ezer munkanélkülit jelent; ma a munkanélküliségi ráta 10 százalék, ez 480 ezer munkanélkülit jelent. Tehát 1 százalékos csökkenés történt, amire minden nyugat-európai vagy észak-amerikai kormány kihúzná magát. Ehhez még azt is hozzátehetném, hogy a 10 százalék az OECD-átlag körül van, aminél olyan országoknak rosszabbak a mutatói, mint Spanyolország, Olaszország, Dánia, Írország, Finnország és sorolhatnám tovább.

Én a tisztelt Házat, Mádi képviselő urat is tisztelem annyira, hogy ne így reagáljak; adok annyit a saját szakmai becsületünkre is, hogy ne ezt tegyem. Tudatában vagyok annak, hogy ez a mutató ugyan kedvezően alakul, de súlyos problémák vannak mögötte a munkahelyek számának csökkenése -; tudatában vagyok annak, hogy a kormánynak korlátozottak a lehetőségei a munkanélküliség elleni küzdelemben, és a javuló mutatók nem mindig vagy nem csupán a mi sikereinket tükrözik. És annak is tudatában vagyok, hogy pont azon a területen, amelyről ma beszélünk tehát a foglalkoztatáspolitika finanszírozása területén , szintén súlyos gondok vannak, hiszen egyáltalán nem kielégítő a rendelkezésünkre álló pénzforrások felhasználásának hatékonysága.

(16.50)

Azt hiszem, hogy a mai témánkhoz is erről az oldalról kell közelíteni. Amikor hozzá közelítünk, és a vitatott kérdések felmerülnek, akkor szeretném felhívni ismételten a figyelmet arra, amire már több képviselő úr felhívta a figyelmet, hogy az Országgyűlés előtt két javaslatról van szó: egy törvénymódosítási javaslatról és egy országgyűlési határozati javaslatról. A két dolog szervesen összefügg egymással, de éppen ezért a következő esetében nem is kívánok külön expozét mondani.

Az elmúlt időszak során szakmai vitákban, a szociális partnerekkel való egyeztetésekben felmerültek mindazok a dilemmák, amelyekre Mádi képviselő úr, Győriványi képviselő úr és mások is rámutattak. Színtiszta igazság, hogy a Munkaerőpiaci Alap tehát egy egységes alap gondolata pénzügyi indíttatású, államháztartási indíttatású volt. Attól, hogy valami államháztartási indíttatású vagy pénzügyi indíttatású, ugyanakkor nem feltétlenül "ördögtől való".

Miről is van szó? Van öt olyan alap, amelyek történelmileg igen változó helyzetben jöttek létre: a Szakképzési Alap meg még az elődje valamikor a '80-as években, közöttük a legutolsó, a Bérgarancia Alap '94-ben. Menet közben megjelent és tömegessé vált a munkanélküliség és így tovább. Teljesen normális dolog az, hogy ha van öt olyan alap, ami lényegében két funkciót finanszíroz a foglalkoztatás elősegítését, illetve a munkanélküliek ellátását , akkor egy idő múlva a kormány rápillantson ezekre, és megnézze, hogy ez a történelmileg, spontán módon kialakult felosztottság jó-e vagy sem.

Nekünk egyébként az a meggyőződésünk, hogy az egységes Munkaerőpiaci Alappal javítható az anyagi eszközeink felhasználásának a rugalmassága, tehát hatékonysága. Ezáltal áttekinthetőbbé, a nyilvánosság előtt is világosabbá, ellenőrizhetőbbé válik a pénzeszközök kezelése, és a döntéshozatal is szakmailag megalapozottabb lehet.

Nem helytálló az a minket gyakran ért vád, hogy a szociális partnereket, akik ma valóban a befizetések zömét adják körülbelül 90 százalékát , a kormány meg kívánná fosztani a jogosítványaitól. Egyfelől az önkormányzatiság, amit '97-től szeretnénk bevezetni és ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot augusztus végéig a tisztelt Ház elé terjeszteni , lényegében megnövekedett ráhatást, jogosítványt adna majd a szociális partnerek kezébe. De ugyanakkor ezek a jogosítványok átmenetileg sem csökkennének, ugyanis a Munkaerőpiaci Tanács lényegében megkapná azokat a jogosítványokat erről az ÉT-ben a szakszervezeti oldallal legutóbb egyetértésre jutottunk , amelyekkel ma a munkaerőpiaci bizottság rendelkezik.

Itt még egy dolgot kell aláhúzni, azt, hogy a munkaerőpiaci bizottságnak a jogosítványai egy körülbelül húszmilliárdos Foglalkoztatási Alapra vonatkoznak itt mintegy százmilliárdos, egységes Munkaerőpiaci Alapról van szó. Ha ennél az alapnál a szociális partnerek hasonló jogosítványokkal rendelkeznek az átmeneti időszakban is, mint korábban a munkaerőpiaci bizottság, ezt semmiképpen sem lehet csökkenésnek értékelni.

Nem helytálló az, hogy az Érdekegyeztető Tanács egységesen szemben állna a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával. Tény ugyanakkor, hogy ma is vitában és egyeztetésben vagyunk a munkaadókkal. A munkaadók két problémát feszegetnek. Az egyik: volt egy sajnos megvalósíthatatlan javaslatuk, hogy már '96. január elsejétől lépjen be az önkormányzatiság. Ezt odáig szakmailag előkészíteni, a törvényalkotáson keresztülvinni nem lehet. A másik, amire Mádi képviselő úr is utalt: a munkaadóknak van egy igénye a járulékcsökkentésre ez körülbelül 1,8 százalékot jelentene.

Ezt a járulékcsökkentést az alapban felhalmozott szufficit elvileg ha nem is ilyen mértékben lehetővé tenné, de nem szabad megfeledkeznünk két megfontolásról. Az egyik az, hogy a kormány intézkedései következtében is államháztartási reform várható, hogy a munkanélküliek száma jövőre növekedni fog, akiket el kell látni. A másik, hogyha egy önkormányzatiságban gondolkodunk: az önkormányzatokat nem lehet nehéz anyagi helyzetben, pénz nélkül, netalán deficittel útjukra bocsátani. Éppen ezért a kormány nem tudja elfogadni azt a munkaadói követelést, illetve a követelésnek azt a mértékét, ami eddig elhangzott de erről folynak az egyeztetések.

Tény, igaz, nem tagadjuk, hogy a foglalkoztatáspolitikában a kormány pénzügyi szerepvállalása csökken. Ez a szerepvállalás nem azért csökken, mert a kormány csökkenteni kívánja, hanem azért, mert egyszerűen a költségvetésnek nincs pénze arra, hogy többet adjon.

Ami a pályakezdők munkanélküli-segélyének a megszüntetését illeti, a kormány ehhez a lépéshez nem azért folyamodik, hogy rontsa a fiatalok helyzetét. Éppen ellenkezőleg: tudatában van annak, hogy a pályakezdők munkanélküli-segélye nem jelent igazi segítséget a munkába álláshoz, és ezt olyan eszközökkel kívánja helyettesíteni, amelyek valóban segítséget jelentenek. Ilyen szempontból nem hiszem, hogy degradálná a kormány törekvéseit az, hogy a jövőben ezekről az eszközökről nem törvényben, hanem rendeletben kíván gondoskodni. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a rendelet sokkal rugalmasabb szabályozást tesz lehetővé, mint a törvényalkotás.

Végezetül, mi úgy gondoljuk, hogy a Munkaerőpiaci Alappal kapcsolatos javaslataink igen jelentősek, mert nagyon sok pénzről van szó mintegy százmilliárd forintról , és egyáltalán nem mindegy, hogy ennek a pénznek a felhasználása mennyire történik hatékonyan, mennyire szolgálja azokat a funkciókat, amelyekre hivatott. Éppen ezért úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy a tisztelt Ház most egy szakmailag minél jobb és minél megalapozottabb törvényt hozzon az átmeneti időszakra, és igen fontos, hogy szakmailag megalapozott törvény szülessen, körülbelül mostantól egy évre.

Éppen ezért a kormány részéről, a tárca részéről szeretném megköszönni az elhangzott hozzászólásokat, még akkor is, hogyha menet közben ahogy másfelől ez természetes kemény kritikák érték a kormányt, és örömmel üdvözlünk minden olyan képviselői módosító indítványt, amely a törvény szövegét szakmailag jobbá, megalapozottabbá teszi.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánykoalíció padsoraiban.)