Világosi Gábor (SZDSZ)
DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint valamennyiünk előtt ismert, az 1980-as évek végétől erőteljesen felgyorsult az állami, illetőleg önkormányzati tulajdonban lévő lakások eladása. Ennek következtében, elsősorban a fővárosban, nagy számban kerültek értékesítésre a házfelügyelői és szolgálati lakások is. A korábban hatályban volt elidegenítési jogszabályok az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény szeptember 1-jén történt, hatálybalépéséig a lakásokban visszamaradó személyek elhelyezéséről konkrét rendelkezést nem tartalmaztak.Az elidegenítések során olyan gyakorlat alakult ki, melynek eredményeként a lakások eladásával egyidejűleg a tanácsok, illetőleg a jogutód önkormányzatok nem helyezték el a lakásban visszamaradt volt házfelügyelőket. A megalakuló társasházak tulajdonostársai az esetek döntő többségében nem kívánták munkaviszony keretében foglalkoztatni a volt házfelügyelőket, és az elhelyezési kötelezettséget sem vállalták.
A tulajdonosok és a volt házfelügyelők között kialakult feszült viszonyt tovább bonyolította, hogy az értékesítési gyakorlat hiányosságaiból fakadó rendezetlen helyzetek megegyezés hiányában kizárólag bírósági eljárás keretében és csak részben voltak orvosolhatók. A bírósági gyakorlat alapján a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma csak 1995 januárjában döntött. A polgári kollégium határozata értelmében minden, 1991. szeptember 1-jét megelőzően eladott szolgálati lakás esetében a lakásban visszamaradott jóhiszemű, jogcím nélküli lakó személlyel kapcsolatos elhelyezési kötelezettség egyértelműen a társasház tulajdonostársait terheli.
Tényként kellett ugyanakkor elfogadnunk, hogy az önkormányzati lakások eladása során megalakuló társasházak tulajdonostársai az esetek döntő többségében nem rendelkeznek az elhelyezési kötelezettség teljesítéséhez bérlakásokkal és a megvásárláshoz szükséges forrásokkal sem. Emellett előfordulnak olyan esetek is, hogy a tulajdonostársak eleve nem vállalták, illetőleg nem vállalják el a lakásban visszamaradó jogcím nélküli lakók elhelyezését.
Annak ellenére igaz ez a megállapítás, hogy az önkormányzatok, felismerve a korábbi, nem megfelelő elidegenítési gyakorlatot, több településen lehetőséget adtak a társasházak tulajdonosainak a lakásban lakó volt házfelügyelők utóbb történő elhelyezésére. Így mára már elmondhatjuk, hogy az eredetileg több ezer család száma mintegy 1500-ra tehető.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány által előterjesztett törvényjavaslat ezen a helyzeten kíván változtatni úgy, hogy megfelelő határidő kitűzésével jelen esetben 1996. december 31-éig a tulajdonostársakat kötelezi a visszamaradó személyek részére történő cserelakás juttatására. Amennyiben a tulajdonostársak elhelyezési kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni, megfelelő határidő megállapításával ez 1998. december 31-e az önkormányzatoknak kell teljesíteniük azt. A törvényjavaslat az elhelyezésre jogosultak érdekében garanciális rendelkezéseket ad arra az esetre is, ha a tulajdonostársak a törvényi rendelkezések ellenére sem tesznek intézkedéseket az elhelyezés megoldása érdekében.
Ezért rendelkezik úgy, hogy a tulajdonostársak kérelmének elmaradása esetén az elhelyezésre jogosult volt házfelügyelő kezdeményezésére is köteles legyen az önkormányzat az elhelyezési kötelezettség teljesítésére. Az elhelyezési kötelezettség a lakás elidegenítésével szállt át a tulajdonostársakra. Ennek megfelelően a jogosult nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azért, mert tulajdonosváltozás történt és az új tulajdonos az elhelyezési kötelezettségének nem tett eleget. Ezért a törvényjavaslat összhangban az ítélkezési gyakorlattal meghatározza az adott házfelügyelői lakás használatáért fizetendő használati díj mértékét.
Az önkormányzatnak az elhelyezési kötelezettség teljesítéséhez pénzügyi fedezetet kell biztosítani. Ennek megfelelően a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok a tulajdonukba került lakások elidegenítéséből származó bevételeik felhasználásával teljesítsék ezen kötelezettségeiket.
Tisztelt Ház! Az érvényben lévő rendelkezések szerint a műteremlakásokra a bérlőket a művelődési és közoktatási miniszter jelöli ki. A lakástörvény rendelkezései nem adják meg azt a korábbi szabályozásban is meglévő lehetőséget, hogy a bérlők személyének kiválasztásába az alkotóművészek is beleszólást nyerjenek. Ezért fogadtuk el az előterjesztés rendelkezéseinek kialakítása során azt a javaslatot, melynek alapján a miniszter e jogát a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány részére átruházhatja. Tekintettel arra, hogy a közalapítvány kizárólagos kedvezményezettje a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, ezáltal a bérlők személyének kiválasztásába az alkotóművészek is beleszólást nyernek.
A miniszternek természetesen biztosítani kell azt a jogot, hogy a műteremlakásokra vonatkozó speciális feltételek a lakástörvény keretei között miniszteri rendeletben kerüljenek előírásra.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előkészítése során valamennyi érintett tárca, valamint országos önkormányzati érdekvédelmi szerv és szakmai érdekképviselet köztük a házfelügyelők érdekképviselete és a lakásbérlők egyesülete , továbbá a szabályozásban leginkább érintett fővárosi kerületek véleményét is kikértük.
(18.00)
A kidolgozott javaslatokkal az érintettek egyetértettek. Ezért is fordultam az Országgyűléshez, hogy a törvényjavaslat kivételes eljárás keretében kerüljön megvitatásra, melyet önök 1995. október 24-én el is fogadtak.
Az Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága 1995. november 15-én megtárgyalta a beterjesztett törvényjavaslatot, továbbá az ahhoz benyújtott módosító javaslatokat. A bizottság egyhangúlag elfogadta a beterjesztett törvényjavaslat rendelkezéseit, és döntött abban, hogy ajánlani fogja a javaslat elfogadását.
Mint arról már szóltam, a törvényjavaslat éppen a megfelelő megoldás biztosítékaként az elhelyezési kötelezettség teljesítésére határidőket állapít meg mind a társasházak tulajdonostársai, mind az önkormányzatok részére. A feladatok teljesítésére azonban csak akkor nyílik reális lehetőség, ha az előírt határidőkről az érintettek kellő időben tudomást szereznek.
Kérem tehát a fentiek mellett támogatásukat, hogy a határozathozatal után minél előbb megkezdődjék az érdemi munka.
Köszönöm szépen. (Taps.)