Pozsgai Balázs (MSZP)
POZSGAI BALÁZS, az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság 1995. november 15-én megtárgyalta a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosítása tárgyában előterjesztett T/1542. számú törvényjavaslatot. A tárgyalás kivételes eljárás keretében történt. A tisztelt képviselő urak és hölgyek többsége ismeri a lakástörvény hányatott sorsát, és a hosszú előkészítő munkát a korábbi parlamentben. Mindezek ellenére egy nagyon régi problémát nem sikerült megoldani a lakástörvény sorozatos módosítása során sem. Ez pedig a törvénynek az a része, amely a volt házfelügyelőkkel együtt eladott lakások sorsát érintette. Tekintettel arra, hogy időközben adásvételi szerződések köttettek, alapító okiratok megkötésére került sor, egyoldalúan viszonyulni az ott élt személyek elhelyezéséhez törvényi szinten nem lehetett. A Legfelsőbb Bíróság sok-sok vita eredményeképp arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyen esetekben a tulajdonostársak nemcsak jogot vettek, hanem kötelezettséget is. Ebből következik, hogy átvállalják a visszamaradó személyek elhelyezésének a kötelezettségét. Ezen alapul a törvényjavaslat fő szabálya is, hogy a tulajdonosnak kell az elhelyezési kötelezettséget teljesíteni. A nem teljesítés esetére is rendelkezik a törvényjavaslat: az önkormányzatok vállalják át és helyezik el a visszamaradó jogcím nélküli lakáshasználókat.
A műteremlakásokkal kapcsolatban a művelődési tárca kérte, hogy a törvény adja meg a lehetőséget, hogy a bérlőkijelölési jogot átruházhassa a Magyar Alkotóművészek Közalapítványára. Itt egy olyan módosító javaslatról van szó a törvényben, amelyhez mint lehetőséget, a jogot a miniszter gyakorolhatja, de át is ruházhatja.
Az eredeti LXXVIII. törvény az a törvény, amely 1990. január 1-jén lépett életbe a műteremlakásokra vonatkozóan azonos szabályokat tartalmaz, mint minden lakásbérletre vonatkozóan. A régi gyakorlat szerint a bérlőt mindig a Magyar Képzőművészeti Alap jelölte ki. Ezt a jogot a máig érvényben lévő lakástörvény a miniszter hatáskörében tartja. Ezt a jogot kaphatná meg a közalapítvány a törvényjavaslat elfogadásával.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslathoz kizárólag Deutsch Tamás képviselő úr nyújtott be módosító javaslatokat.
Az ajánlás 1. pontjában a képviselő úr a műteremlakásoknak a közalapítványra való kötelező átruházás jogát fogalmazta meg. Külön nevesíteni kívánta a törvényben, hogy a lakás bérlőjéül csak alkotóművész legyen kijelölhető. A bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy a Művelődési Minisztérium eleve azért kérte a törvényi felhatalmazást a közalapítványra, mert úgy kíván dönteni, hogy a bérlők személyének a kiválasztásába az alkotóművészek is beleszólást nyerjenek. Ugyanakkor éppen a lakásjog megfelelő szabályainak érvényesülése érdekében rendeletben kívánják szabályozni a műteremlakásokra vonatkozó speciális feltételeket. Felvetődhet, hogy ki minősül alkotóművésznek, mert ez sem a korábbi szabályozásban, de a bizottság többségi véleményében most sem a törvényi szabályozás tárgya.
Az ajánlás 2. pontjában a javaslattevő csupán az ingatlankezelő szervekkel munkaviszonyban álló házfelügyelőkre terjesztené ki az elhelyezési kötelezettséget. Úgy ítéltük meg, azt a tényt, hogy ki minősül jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak, a korábbi hatályban volt 1/1971.(II.8.) kormány számú rendelet rendelkezése alapján lehetett eldönteni. Amennyiben e kérdésben vita merülne fel, a bíróság is a lakástörvény átmeneti rendelkezései szerint ennek alapján döntene.
Az ajánlás 3. pontjában a javaslattevő képviselő úr a lakástörvény 85/b § (2) bekezdés elhagyását javasolja. A tulajdonostársaknak szól a bizottság véleménye azt a nyilatkozattételi kötelezettségét, amely szerint nem tudják vállalni a lakásban visszamaradó személy elhelyezését, mellőzni nem lehet, hiszen csak ezt követően száll át az elhelyezési kötelezettség az önkormányzatokra.
A 4. számú ajánlási pontban a javaslat az volt, hogy a magántulajdonosi tulajdonhányad arányában javasolja megfizettetni a beköltözhető forgalmiérték-különbözetet itt a lakott és az üresen lévő értékkülönbözetéről van szó. A bizottság többségének az a megállapítása, hogy a tulajdonostársak az alapító okiratban foglaltak szerint már megvették a lakásokat, tehát hogy milyen arányban váltak a lakás tulajdonosaivá, az alapító okirat erről már rendelkezett, így ezt a módosító indítványt sem támogattuk.
Az 5. számú ajánlási pontban a módosító indítványtevő bírósági végrehajtást kezdeményezett az ilyen jellegű lakások kiürítése érdekében. A bizottság többsége úgy látta, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvényre utalni és a jogosultat határidővel kötelezni a lakás kiürítésére a törvényben nem lehet. A bíróság ha vita merül fel a végrehajtási perben először megvizsgálja, hogy valóban megfelelő cserelakást ajánlottak-e fel a jogcím nélküli használó részére, és csak ezt követően rendelik el a végrehajtást, kötelezik a végrehajtót a házfelügyelői lakások kiürítésére.
Az ajánlás 6. pontjában jelzem, még egy pont lesz ezen kívül a módosító indítványtevő 1997. december 31-ig kívánta a kezdeményezés idejét kitolni. Véleményünk az, hogy az elhelyezésre jogosult kérelmére történő eljárásra vonatkozóan a hivatkozott 85/b § (2) bekezdését kiegészíteni nem kell, hiszen azt az (1) bekezdés már tartalmazza.
Az ajánlás 7. pontjában a javaslattevő az elidegenítéssel kapcsolatos kiadások 50 százalékát a központi költségvetésre kívánta volna ráterhelni. Úgy látjuk, hogy költségvetési támogatást kérni az elhelyezésekhez ebben a helyzetben nem lehet, különösen akkor, amikor az önkormányzatok is tudják, hogy a mintegy öt évvel ezelőtti gyakorlatuk nem mindenben felelt meg az akkor érvényes jogszabályi rendelkezéseknek, és az elidegenítési bevételeikből fedezni tudják az elhelyezéssel kapcsolatos költségeket. Nem is szólva arról, hogy a későbbiekben a lakott és az üres beköltözhető forgalmi érték közötti különbözetnek a tulajdonostársak részéről történő megfizetésével költségeik egy része megtérül.
(18.10)
Tehát összességében: az 1. pontban említett módosító indítványt többségében nem támogatta az önkormányzati bizottság, míg a 2. és 7. pontban foglaltakat még egyharmad mértékben sem támogatta a bizottság. Jelzem továbbá azt, hogy tárgyalásokat folytattunk a Lakásbérlők Egyesületének vezetőjével, aki kifogást a törvényben megfogalmazott módosító indítványokkal szemben nem emelt.
Mindezek alapján összességében javaslom a tisztelt parlamentnek, hogy ezt a törvénymódosítást a leírt módon szíveskedjék elfogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)