Salamon László (MDF)
DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Elöljáróban a törvény szükségességével, illetőleg indokoltságának kérdésével kívánok foglalkozni. Ennek keretében tulajdonképpen részletesen fejtegetni kellene a lakásokat tartalmazó házingatlanok eladása folytán a házfelügyelői lakásokkal kapcsolatosan előadódott jogi helyzetet, ezt azonban nem teszem meg, mert államtitkár úr az expozéban ezt részletesen érintette.Annyit mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a most hatályos lakástörvény és az egyéb hatályos jogszabályok is tartalmaznak jogi választ a megszűnt házfelügyelői munkaviszony következtében a házfelügyelői lakások és az abban visszamaradt lakáshasználók tekintetében. Így arról beszélni, hogy joghézag állna fenn, álláspontunk szerint nem lehet. Más kérdés az, hogy a jogszabályok értelmezésére és alkalmazására nem mindenütt egyformán került sor; illetve hogy az érintettek jelentős része azt a jogi választ, amely a hatályos jogi rendezésből kiolvasható, nem találta elégségesnek.
Ez a válasz nem volt más, mint amit az előttünk fekvő törvényjavaslat elsődleges megoldásként maga is tartalmaz: a tulajdonostársakat vagy a lakóközösséget és a házfelügyelőt a megegyezés keresésének kényszerhelyzetébe hozza. Meg kell jegyeznem, hogy ez a megoldás a tulajdonostársakat joggal nem elégíti ki, hiszen ők cserelakás biztosítására általában nem képesek. A pénzbeli térítés rájuk további gyakorlatilag teljesíthetetlen terhet ró. A lakásnak a volt házfelügyelő általi megvásárlása pedig számukra azt a lehetőséget korlátozná, hogy amennyiben ők úgy kívánják, gondoskodhassanak a lakóközösség javára a házfelügyelői vagy a gondnoki teendők ellátásának biztosításáról. Így, a hatályos jogból történt orientálódás alapján és orientálódásra támaszkodva valóban olyasféle helyzet állott elő, amit az államtitkár úr mondott: nehezen és csak kivételesen jutottak vagy juthattak el az ellenérdekelt felek adott épületnél, adott lakóháznál a megegyezéshez, többnyire nem tudtak megegyezésre jutni, és valóban peres útra kényszerültek, hosszadalmas jogi procedúrára, amely megintcsak aligha tud hozni az elhelyezés kérdésében kielégítő eredményt. Külön bonyolítja a helyzetet, hogy a munkajogi rendelkezések és az IKV-knak az erre tekintettel kialakított korábbi gyakorlata értelmében a nyolcvanas évek második felétől, illetőleg végétől sorozatosan szűntek meg úgy a házfelügyelői jogviszonyok, hogy a kérdések megfelelő szabályozást nyertek volna.
Tehát elöljáróban látnunk kell azt, hogy a hatályos jog, a hatályos lakásjogszabály és az egyéb hatályos jogszabályok tartalmaznak jogi megoldást. Ez a jogi megoldás ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban meg is jelenik elsődleges megoldásként; nevezetesen akként, miszerint arra hívja fel az érdekelteket, hogy tárgyaljanak, közvetlenül keressék a megegyezés eszközeit. Vagy úgy, hogy cserelakást ajánlanak föl ezt a törvény kötelezettség formájában fogalmazza meg, de szankció hiányában ez nyilvánvalóan lex imperfecta a bentlakó volt házfelügyelő részére; vagy úgy, hogy egyezzenek meg esetleg megoldásként pénzbeni támogatásban; de nyilvánvalóan nem kizárt az a lehetőség sem noha a törvény külön nem említi , hogy akár jogviszonyt létesítsenek, vagy akár másféle megegyezésre jussanak. Tehát ez az elsődleges megoldás tulajdonképpen szerepel ebben a törvényjavaslatban, és ez egy olyan jogi megoldás, amely a most hatályos törvényekből is levonható, megállapítható, s amire nézve tulajdonképpen a Legfelsőbb Bíróság itt az önkormányzati bizottság előadója által idézett kollégiumi állásfoglalása alapján jogalapként maga is eljutott.
Az a többlet, amit a most előttünk fekvő törvényjavaslat a megszűnt házfelügyelői jogviszonyok lakásjogi következményeinek rendezéseként tartalmaz, az abban áll, hogy a javaslat végső fokon az önkormányzatok kötelezettségévé teszi a jóhiszemű, jogcím nélküli volt házfelügyelők elhelyezését. Mivel ez a jogalkotás szintjén kétségtelenül előrelépést jelent, vagyis a törvényjavaslat gazdagítja a jogalkotás szintjén jelentkező megoldások lehetséges körét, a Magyar Demokrata Fórum támogatja a törvényjavaslat elfogadását.
Miért hangsúlyoztam azt, hogy a megoldások köre a jogalkotások szintjén bővült? Azért, mert nem szeretnénk, ha ugyanakkor e törvényjavaslat kapcsán túlzott várakozások jelentkeznének az érintettekben. Mert amilyen készséggel támogatjuk azt, hogy a volt házfelügyelők és a lakóházak új tulajdonosai közötti érdekkülönbség végső fokon az önkormányzatok beavatkozásával oldassék fel, és amilyen készséggel fogjuk ezért ezt a törvényt megszavazni, ugyanolyan mértékben kifejezésre kell juttatnunk aggodalmunkat az itt előttünk fekvő törvényjavaslatban biztosított e pluszmegoldás tényleges és teljes körű megvalósíthatóságával, végrehajthatóságával kapcsolatban.
Emlékezzünk csak vissza arra, hogy a kényszerbérlők kapcsán az 1993-ban megalkotott új lakástörvény rendelkezése értelmében az önkormányzatokra már jelentős elhelyezési teher hárul. A hozzánk eljutott jelzések szerint ezeknek az elhelyezési feladatoknak az ellátása sem gond nélküli, és úgy tűnik: az önkormányzat elhelyezési kapacitása messze nem végtelen. Ebben az adott helyzetben jelentkezik majd többletfeladatként a volt házfelügyelői lakásokkal kapcsolatos új elhelyezési kötelezettség, mely fővárosi viszonylatban itt most ugyan hallottunk egy másfélezres számot a mi becslésünk szerint több ezerre is rúghat. Mindenesetre itt hallván azt, hogy a kerületi önkormányzatok sem tettek észrevételeket a javaslattal szemben, ez biztató dolog, mert valóban, ez a törvényjavaslat, ez a megoldás annyit fog érni, amennyi ebből végrehajtható lesz. Mindenesetre bennünk ott van az aggodalom aziránt, hogy az önkormányzatok helyt fognak-e tudni állni ezért a kötelezettségért, melyet ez a törvényjavaslat nem is túl tág határidővel 1998. december 31-ével rájuk ró.
1993-ban, amikor az új lakástörvény megszületett, az akkori parlament nem látott lehetőséget egy ilyen többletmegoldás biztosítására. És hangsúlyoznom kell: akkor ez még módosító javaslatként sem került a Ház elé, és nem merült fel sem az akkori kormánypárti, sem az akkori ellenzéki oldalon. Ha most a kormány egy ilyen megoldásnak lehetőségét látja és erre előterjesztést tesz, nyilván felmérte a végrehajtás reális lehetőségét, és annak tudatában hozta elénk ezt a törvényjavaslatot.
(18.20)
A törvényjavaslat részünkről történő támogatása tehát azt jelenti, hogy szívesen és készséggel szavazunk meg minden olyan törvényi szabályozást és ezt a törvényi szabályozást is , amely bővíteni látszik egy megnehezült, speciális probléma megoldásának lehetőségeit, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ellenzék, illetve a Magyar Demokrata Fórum garanciát is vállalna a javaslat támogatásával a megvalósítás sikeréért. Ugyanakkor, mivel a törvényjavaslat esetleges végrehajtási nehézségei esetén eddig nem létező további gondok és problémák felmerülésével emiatt nem kell számolni, így az előbb említett aggodalmaink sem tartanak vissza a törvényjavaslat támogatásától, remélve azt, hogy ezeket az aggodalmakat talán mégsem fogja az idő igazolni legalábbis az esetek teljes körében nem.
Ami a részletes szabályozást illeti: szabadjon megemlítenünk azt, hogy ha már a törvény biztosítja a volt házfelügyelők önkormányzati elhelyezését, és ha már ennek ellentételeként a lakástulajdonosoknak a lakás lakott és beköltözhető értéke közötti különbséget meg kell téríteniük, akkor indokolatlan a törvényjavaslatban előírt azon feltétel, hogy a lakóközösségnek közgyűlési határozattal kell igazolnia a házfelügyelői lakás eme jellegének fenntartását. Ha ugyanis a lakóközösség ezáltal gyakorlatilag megfizeti egy beköltözhető lakás értékét megtéríti az önkormányzatnak , akkor indokolatlan az azzal való mármint a lakással való szabad rendelkezés jogát korlátozni.
Ezért nem tartjuk szerencsésnek, hogy Deutsch Tamás képviselőtársunk módosító indítványát, amely ezt a hibát próbálná orvosolni, bizottsági támogatás hiányában nem fogjuk tudni majd a törvénybe beépíteni. Nagyobb problémát ez talán azért nem fog jelenteni, mert a törvény nem korlátozza a közgyűlést abban sem, hogy korábbi határozatait megváltoztathassa. Így a javasolt 85/B § (2) bekezdése a) pontjában foglalt feltétel tulajdonképpen utóbb megkerülhetőnek tűnik megjegyzem, hogy már csak ezért is értelmetlen. Annak sem látjuk sok értelmét, hogy az önkormányzati elhelyezési kötelezettség előfeltételét képezze a lakóközösség általi cserelakás-felajánlás, illetve pénzbeni térítésben való megállapodás elmaradása körülményeinek jegyzőkönyvben történő rögzítése. Ez a feltétel ugyanis nagyon könnyedén teljesíthető, és kiváltható akár annak rögzítésével is, hogy, mondjuk képzeljünk el egy ilyen szöveget a jegyzőkönyvben -: a lakók nem találtak megfelelő cserelakást, ezért nem tudták teljesíteni a rájuk rótt kötelezettséget, vagy: a lakók nem tudnak e célra annyi pénzt biztosítani, amennyit a bent lakó jóhiszemű, jogcím nélküli a távozásáért igényel. Azt hiszem, hogy ilyen feltételeket előírni, hogy ezt egy jegyzőkönyvben rögzítsük, teljesen felesleges írásbeli munkafeladat vagy iskolafeladat, házi feladat kirovása a lakóközösségre, nincs igazán értelme de ugyanakkor különösebben ártani sem árt, nincs jelentősége.
Meg kell jegyeznem, hogy a 85/D (1) bekezdése tükrében az egész feltételrendszer amúgy is értelmetlen. Mert miről van abban szó? -: hogyha a tulajdonostársak az elhelyezési kötelezettségüket nem teljesítik; ők nem fordulnak az önkormányzathoz, a jogosult kérheti az önkormányzattól mindazt, amiben ő részesülhetne akkor, ha a tulajdonostársak hozzá fordulnának, ha a tulajdonostársak az önkormányzathoz fordulnának. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogyha a tulajdonosok nem csinálnak semmit, ha a lakóközösség nem csinál semmit, csak a házfelügyelő lép, akkor minden feltétel nélkül ugyanarra köteles az önkormányzat, amit ennek a törvényjavaslatnak az előző szakasza feltételekhez kötött. Így tényleg értelmetlennek látszanak ezek a további feltételek. Szerencsére ezek olyan részletkérdések, amiknek a hibájára, úgy gondolom, az ellenzéki pozícióból rá kellett mutatni; azonban önmagában az, hogy itt egy olyan törvényjavaslatról van szó, ami még egyszer mondom bővíteni akarja a konfliktusok kezelésének jogi lehetőségét, megoldani kívánja a problémát, elő kívánja azt mozdítani, alapjában véve üdvözlendő.
Tisztelt Országgyűlés! Egészében véve a Magyar Demokrata Fórum, tartva ugyan attól, hogy a törvényjavaslat tényleges megvalósulását az önkormányzatok lakáskapacitásának végessége gátolhatja, illetve korlátozhatja, és annak ellenére, hogy a törvényjavaslat nem tökéletes, azt mint az említett speciális probléma megoldását jobbítani igyekvő kísérletet támogatja. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)