Kis Zoltán (SZDSZ)
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: (Miután a táblán dr. Lakos László földművelésügyi miniszter neve jelent meg:) Elnök Úr! Ha szabadna, kérném a táblát letörölni. (Megtörténik.)
Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat eredeti elképzelését tekintve egy bővebb kört kíván szabályozni. Azt terveztük, hogy ezzel a törvénnyel mind az eljárásjogi szabályokkal, mind pedig a kárpótlási jegyek további sorsával és a kárpótlási folyamatokban eddig felhalmozódott vagyoni hátrányok kompenzálásának egyszer s mindenkori lezárásával fogunk tudni foglalkozni, méghozzá úgy, hogy ezt a folyamatot a kárpótlásban résztvevők számára is megnyugvással zárjuk le.
Sajnos ehhez képest a kárpótlási jegyek és a kárpótlási törvények anomáliái és az újabb benyújtott igények ezt a folyamatot most nem tudják úgy rendezni, hogy az anyagiakban és az eljárásjog valamennyi területére kiterjedően is egyértelmű rendezést nyerjen.
A vagyoni kárpótlási folyamat lezárását és a kárpótlási jegyek kivonását eredetileg egy lépcsőben terveztük. Figyelemmel azonban arra, hogy a kárpótlási jegy végső felhasználási határidejének megállapítása alkotmányossági és nem utolsósorban pénzügyi problémákat is felvetne, a kárpótlási jegyek kivonása csak egy későbbi időszakban valósítható meg.
Az első két kárpótlási törvény alapján benyújtott igényeket teljes mértékben, míg az 1994. évi II. törvény alapján benyújtott pótlólagos igényeket 98,6 százalékban elbírálták és az el nem bírált, úgynevezett munkaszolgálatos ügyekben pedig törvényi szabályozásra, illetve az ügyfél kérelmét igazoló dokumentum pótlására várnak a kárpótlási hivatalok.
Az I. számú földalap árverései a peres eljárás alatt lévő néhány kivételtől eltekintve befejeződtek, s megkezdődtek a II. számú földalap árverései is.
Az önök előtt lévő törvényjavaslat azt a célt kívánja szolgálni, hogy a vagyoni kárpótlás folyamatát szabályozó hatályos jogszabályoktól főbb vonalakban nem eltérve, ugyanakkor azok egyes szakaszait pontosítva és kiegészítve, a meglévő joghézagok kitöltésével is elősegítse a folyamat mielőbbi befejezését. Ennek megfelelően többek között az alábbi szabályozást kívánja az előterjesztés segíteni, illetve egyértelműsíteni.
Megállapítja az I-es és a II-es földalapok felhasználásának és rendezésének határidejét, az I. és II. fokú határozathozatal befejezésének időpontjait, szabályozza a termőföld-árverések befejezésének és az azzal szorosan összefüggő elszámolásoknak a módját és határidejét, rendezi az árveréseken értékesített földek által határolt utak jogi sorsát, gondoskodik a milliárdos értékű információtömeg továbbfelhasználásáról és annak archiválásáról. Meghatározza a kárpótlási jegyek felhasználhatóságának végső időpontjait a II-es számú földalap árverésein, valamint a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásának esetében.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslat tartalmának általános ismertetését követően a javaslat néhány szabályáról konkrétan is szóljak.
A törvényjavaslat 1. §-a a még elbírálásra váró kérelmek elintézésére a kárpótlási hivataloknak határoz meg határidőt. Ez 1995. december 31-e. Ésszerűségi okokból a II. fokú hatóságok és a bíróságok által új eljárásra utasított ügyek elbírálása és teljesíthetősége miatt ezt a határidőt feltételezhetően módosítanunk kell, ugyanis a törvényjavaslat beterjesztése és tárgyalása között immár hosszabb idő telt el.
A törvényjavaslat 2. §-a az I. számú kárpótlási törvény 19. §-a alapján kiadott állami tulajdonú földek árveréssel nem értékesített része tekintetében a privatizációért felelős tárca nélküli minisztert jelöli ki az állam tulajdonosi jogainak gyakorlására.
E szakasz (2) bekezdése pedig lehetőséget teremt mindazon önkormányzatoknak, amelyek infrastrukturális és közösségi célú állami feladatokat vállalnak át és karolnak fel, hogy e feladataik ellátásához megfelelő földtulajdonnal rendelkezzenek. Hiába mondta ki a korábbi kárpótlási törvény azt a szabályt, hogy ezen földek 1994. május 31-ét követően az önkormányzatok tulajdonába kerülnek, sajnos erre a gyakorlati végrehajtás során nem kerülhetett sor, mert a kárpótlási földalapba bevont állami tulajdonú földek az árverésen gyakorlatilag elkeltek, s a visszamaradott földek nem voltak elegendőek arra, hogy az önkormányzatok saját finanszírozásaikban elindított beruházásaikhoz területet nyerhessenek. Ez a szabály enyhít ezen, a privatizációs miniszter felhatalmazása alapján azt a számos kérelmet, amely eddig mind a minisztériumhoz, mind a kárpótlási hivatalhoz, mind pedig a privatizációért felelős tárca nélküli miniszterhez úrhoz beérkezett, talán egyszerűsített és törvényileg is felhatalmazott módon úgy rendezi, hogy az önkormányzatok ezen beruházásaikat mielőbb el tudják kezdeni.
A törvényjavaslat 3. §-a szerint a jövőben nem lesz lehetőség a mezőgazdasági vállalkozási utalvány felhasználására a II. számú földalap árverésein, a 4. § rendelkezései alapján pedig a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter a földekkel határolt utakat, a közutak kivételével, az önkormányzat tulajdonába adja.
E szakasz (2) bekezdése lehetőséget kíván teremteni a gazdálkodószervezetek számára, hogy vagyonmérlegüket a beruházási költségek ráfordításaként történő elszámolásával szabályszerűen korrigálni tudják.
A kárpótlási jegynek a II. számú földalap árverésein való felhasználását ez idáig semmilyen rendelkezés nem kötötte határidőhöz. Azért, hogy az értékpapír tulajdonosai tervezhessék a felhasználást, a törvényjavaslat 5. §-a a II. számú földalap árverésein a kárpótlási jegyek felhasználását 1996. március 31-i határidőben állapítja meg.
A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásának a lehetőségét az úgynevezett I. számú kárpótlási törvény, az 1991. évi XXV. törvény 7. §-ának (4) bekezdése biztosítja.
A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény módosításáról ez évben már egy törvénymódosítás rendelkezik, mégpedig úgy, hogy a kárpótolt, aki a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásának határidejéül szabott, korábban megállapított határidőket valamilyen oknál fogva elmulasztotta, a kárpótlási jegy ellenében az életjáradék folyósítása iránti kérelmét 1995. december 31-ig benyújthatja.
(12.20)
A javaslat szerint az I. kárpótlási törvény 7. §-ában megjelölt lehetőséggel, valamint az 1995. december 31éig be nem nyújtott kérelmek benyújthatóságának lehetőségével a kárpótoltak 1996. december 31-éig élhetnek. Ez azt jelenti, hogy az az életjáradékra történő átváltás, amely ez év december 31-én a jogvesztő határidővel megszűnne, gyakorlatilag egy évvel meghosszabbodik, annak érdekében, hogy a kárpótlási jegyek egy újabb felhasználási lehetősége, az életjáradék további időt biztosítson az arra jogosultaknak.
A törvényjavaslat 6. §-a a kárpótlási folyamat során készült több tonna iratanyag és a sok milliárd forint értékű adatvagyon archiválása, megőrzése és további felhasználásra alkalmassá tétele érdekében felhívja a kormányt, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal megszűnésének időpontjában jelölje ki az ez ügyben tovább eljáró szervezetet.
A törvényjavaslat 8. §-a a hatálybalépésről szól, illetve a második földalap árveréseire a földárverés eddigi szabályozását kiegészítve további szabályokat állapít meg. Itt azt hiszem, nem kell hangsúlyozni, hogy a földárveréseken milyen állapotok alakulnak ki, épp amiatt, hogy a kijelölhető föld mennyisége igen csekély, és az arra jogosultak számos esetben, épp a kárpótlási jegy értékállóságának megőrzése érdekében, földet kívánnak szerezni, s ez az eljárási szabály, sajnos, pont azokat sújtja, akik ott helyben laknak és földműveléssel kívánnának foglalkozni. Ezért a tervezett rendelkezés az 1-es számú földalap korlátozott voltára tekintettel a helyben lakók s a helyben tulajdoni sérelmet szenvedettek érdekeire tekintettel kimondja: a helyben lakók és a helyben tulajdoni sérelmet szenvedettek között kell árverésre bocsátani azt az állami tulajdonú termőföldet, amelynek az összterülete a településen a 20 hektárt nem éri el. Ez tudom, hogy területben igen csekély, ez egy szimbolikus értékű jelzés, és azt az anomáliát próbálja megoldani, amely a helyben lakók és a kívülállók közötti földárverésen megjelenik.
A törvényjavaslat 8. §.-ának (2) bekezdés c) pontja az aranykorona-eltérés konkrét szabályait fogalmazza meg, amikor kimondja: ha a földrészlet árverésre bocsátott aranykorona értéke és a tényleges aranykorona-érték az árverést követő megosztás során eltér, akkor az árverésen tulajdonul megszerzett földrészlet kataszteri tiszta jövedelmét a természetbeni állapot szerinti tényleges aranykorona-értékben kell meghatározni.
Ha az eltérés a 10 százalékot eléri vagy meghaladja, a tulajdonos a csökkentés mértékének megfelelő kárpótlási jegy visszatérítését kérheti a birtokba adástól számított 60 napon belül.
Ez azt jelenti, hogy számos esetben az árverésen kiadott földek és a ténylegesen kimért föld aranykorona értéke eltér, de nem volt arra mód, hogy ezt úgy korrigálhassák, hogy a már beváltott kárpótlási jegy ellenértékét visszakaphassa arányosan az a jogosult, aki a természetben kiadott földdel és a kárpótlási jegyek összevetésével károsodott azáltal, hogy az a földterület nem azt a tényleges aranykorona-értéket képviselte, mint amit a liciten az aranykorona és a vételár között meghatároztak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben részletezettek miatt vált szükségessé a vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslatnak az Országgyűlés elé történő terjesztése, melynek megvitatásához s elfogadásához kérem képviselőtársaim segítségét, azzal, hogy módosító javaslataikat, amennyiben azok az eljárást és a kárpótlási folyamatok eljárásjogi, felülbírálati szabályainak az egyszerűsítését és végleges rendezését célozzák, a kormány szeretettel és nagy fogadókészséggel várja. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a bal oldalon.)