Solymosi József (SZDSZ)
DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most sem tudom másképp kezdeni, mint ahogy már jó néhányszor megtettem: az SZDSZ véleményével együtt az Agrárszövetség véleményét is el fogom mondani a törvényjavaslattal kapcsolatban. És azzal folytatom, hogy ez a vélemény igazából megegyezik azzal a véleménnyel, amelyet a parlament mezőgazdasági bizottságában a többség megfogalmazott és amelynek a körvonalait Fodor Sándor képviselő úr az előbb már ismertette.
Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon egy tényhelyzet van. 1990-ben rendszerváltás volt Magyarországon, és a rendszerváltás utáni hatalom célul tűzte ki az igazságtalanul okozott károk megtérítését, illetve jóvátételét. Nem ezzel van gond, mert azt hiszem, az indokoltságát senki nem kérdőjelezi meg. A gond azzal van, hogy az a bizonyos kárpótlási törvény úgy született meg, hogy akkor, abban az időszakban a magyar társadalmat senki nem kérdezte meg, hogy hogyan képzelné el ezt a bizonyos kárpótlást. Ennek az lett az eredménye, hogy ugyan a kárpótlásnak ma már a vége felé tartunk, de rengeteg újabb sérelem keletkezett. Akik korán megkapták a kárpótlási jegyet, azok nagyon jól jártak, és ezt érdemes most összehasonlítani azokkal, akiknek ma is ott van a szekrényfiókjában a kárpótlási jegy: mit tudnak kezdeni ezzel a bizonyos árfolyammal, amit nap mint nap olvasunk az újságban?
Azt is lehet érzékelni, hogy nagyon sokan jól jártak, és lehet érzékelni, hogy elsősorban azok az eredeti kárpótlásra szorultak jártak talán legrosszabbul, akikkel jót akart tenni az akkori hatalom.
Az agrárágazat volt az egyik célpontja az egész kárpótlási törvénynek. És ma már világosan lehet látni, hogy a politikai csatározások színterévé tette az egész agrárágazatot, és ebben a helyzetben éppen az ügy jellegéből adódóan , talán a szövetkezetek sérültek legerősebben. Szóval, ami történt, megtörtént. Azt hiszem, hogy most már fölösleges a múlton bánkódni, fölösleges jobb meg jobb megoldásokat fölvázolni; ami történt, megtörtént. Ezt az egész kárpótlási folyamatot be kell fejezni, hisz a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Nincs visszaút!
Éppen ezért a nyári időszakban jó néhány képviselőtársammal együtt elég komoly feladatot és munkát vállaltunk a Földművelésügyi Minisztérium szakembereivel együtt, hogy próbáljunk egy olyan megoldást találni, amivel a lehető leggyorsabban be lehet fejezni a kárpótlási folyamatot. Akkor úgy tűnt, hogy ebben a munkában részt vettek velünk együtt az ellenzéki képviselők is; akkor úgy tűnt, hogy ebben egyetértés volt bár Gyimóthy képviselő úr az előbb, mintha másképp fogalmazott volna.
Tény az, hogy előttünk van egy törvényjavaslat, és ahogy az államtitkár úr az előbb említette, valóban egy kicsit szűkre sikerült ez a törvényjavaslat, hisz már a címe is úgy fogalmaz, hogy egyes kérdéseit zárja le csak az egész kárpótlási folyamatnak.
A frakciónk azzal, ami be van terjesztve, egyetért. Egyetért azzal, hogy a kárpótlás iránti kérelmek elbírálásának határidejét rendezze és pontosítsa, véglegesítse. Egyetért azzal a megoldással, ahogy az árverésen nem értékesített állami földek sorsát rendezi bár meg kell jegyeznem, hogy Karakas János képviselőtársammal mi adtunk be ezzel kapcsolatban egy módosító javaslatot, és a részletes vitában erről a kérdésről azért még részletesebben is fogunk szólni.
Egyetértünk azzal is, hogy a II. számú földalap árverésén utalvány fölhasználására már ne kerüljön sor.
Végső soron egyet lehet érteni azzal, hogy a földek melletti utak sorsát megpróbálja rendezni. Bár az érintettek vegyes érzelmekkel fogadják ezt a megoldást, azt a megoldást, hogy az érintettek ráfordításként számolhatják el az ilyen jellegű káraikat, de legalább megpróbál valami megoldást teremteni.
Egyet lehet azzal is érteni, hogy az életjáradékra váltás időpontja 1996. december 31-ig kitolódjon. Az iratanyag kezelésével kapcsolatos elképzelések, azt hiszem, szintén indokoltak. És egyet lehet azzal is érteni, hogy a helyben lakók előnyben részesüljenek a későbbiekben a földárverések során.
Tehát nem ezzel van gond; a törvény ezeket a kérdéseket, azt hiszem, megfelelően szabályozza. A gond azzal van, amit nem szabályoz le. A kormányprogramban annak idején elfogadta a parlament, hogy megoldást fog keresni és találni a kormány az ültetvények, az erdők és a meliorációs területek kárpótlása során elszenvedett sérelmekért, ami elsősorban, most már nem is úgy fogalmazunk, hogy a szövetkezeteket, hanem a szövetkezeti tagokat érinti.
(12.40)
Ezzel kapcsolatban úgyszintén adtunk be egy módosító javaslatot Karakas János képviselőtársammal. A részletes vita során szeretném példákon keresztül bemutatni, hogy milyen jellegű gonddal, milyen jellegű problémákkal állunk szemben. Azt hiszem, hogy talán megoldást is tudunk javasolni az ügy, a gondok végleges rendezésére.
Nem oldotta meg a törvény az utalvánnyal szerzett földek problémáját, erre pedig az Alkotmánybíróság is kötelezte már korábban a parlamentet. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása még előttünk áll, ugyanúgy, mint a kárpótlási jegyek óriási halmazának a végleges rendezése.
Tisztelt Országgyűlés! Ezekkel a fenntartásokkal az SZDSZ és az Agrárszövetség javasolja, hogy fogadjuk el természetesen a megfelelő módosításokkal ezt a törvényjavaslatot. Annál is inkább, mert bármilyen kis lépésekkel is, de közelít a kárpótlási folyamat lezárásához. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)