Dávid Ibolya (MDF)
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! 1990 óta a legjelentősebb mértékű változás készül a magyar közigazgatásban. November 1-jén született meg az 1505. számú kormányhatározat, mely egységes megyei közigazgatási hivatal létrehozásának előkészítését rendeli el. Az előkészítés irányát határozottan és egy irányban állapítja meg: kormányhivatallá átalakítani a megyei közigazgatási hivatalokat. Ennek érdekében szükségesnek tartja az államigazdasági szervek feladat- és hatásköreinek felülvizsgálatát.
E kormányhatározat alapján olyan integrációs centralizációt kíván a kormány végrehajtani, hogy a kormányhivatalokba beolvasztanák az úgynevezett dekoncentrált szerveket, a minisztériumok ma még önálló területi, többségében megyei szervezetei ezután szakigazgatási szervként működnének. Bár ez a műfaj, a napirend előtti felszólalás inkább politikai bombarobbantásra alkalmas, én mégis inkább aggályaimat szeretném elmondani, hiszen még előkészületi stádiumban van az átalakítás, talán még figyelembe vehetők azok a kifogások, amelyeket megfogalmazunk; hogy milyen veszélyt hordoz a kormány átalakítási iránya.
1. Szembekerül a kormány a saját programjával. A kormányprogram 137. oldalának második bekezdése szerint a középszintű igazgatás elsődlegesen a megyékre mint területi önkormányzatokra épüljön.
2. A magyar közigazgatási hagyományokat figyelmen kívül hagyja. 1870-ben született törvény a vármegyékről. A vármegyei önkormányzat testületi szerve a törvényhatósági bizottság volt. Sok igazgatási területen adóügyben, útügyben, tanügyben dekoncentrált igazgatási szervek működtek. E körben koordinálási feladata volt a főispánnak, aki a kormány bizalmi embere volt. Ám a főispán még ezt a tevékenységét is a megyei közigazgatási bizottság közreműködésével végezte. Ezzel szemben a kormányhatározat alapján egy kontroll nélküli hivatal jön létre; nincs testület, nincs bizottság.
3. A kormányhivatal élén helyettes államtitkár áll, a miniszterelnök nevezi ki. A megyei szakigazgatási szerv vezetőjét a miniszter nevezi ki. Ez sejteti, hogy a mindenkori politika kiszolgálója lesz a hivatalvezetés, mert ha nem kiszolgálója, akkor kiszolgáltatottja lesz, és négyévenként válthatják egymást. Hogy mennyire valós ez a félelmünk, kérem, gondolják végig, hogy a Horn-kormány hány százalékát cserélte le a közigazgatási államtitkároknak; tehát akik hivatali feladatot láttak el.
4. Olcsóbb és hatékonyabb közigazgatást ígér a kormány. Ugyanakkor ez a törekvés, az erős állam létrehozása bizony költségigényes. Olcsóbb és hatékonyabb kormányt is ígért megalakulásakor. Két területen takarékoskodott: a privatizációs miniszter és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériuma területén; mindkettőben belátta később, hogy rosszul döntött.
6-8000 tisztviselőtől kíván e program megválni. Az egzisztenciájukat féltő köztisztviselők és itt két újságra hivatkoznék: a Figyelőre és a Magyar Nemzetre egyeléstől és B-listázástól tartanak. Vidéken az apparátusból kikerülő munkanélküliség komoly probléma, ugyanakkor a létszámleépítésben elért megtakarításokat a maradók között osztják fel, emellett nagyon jelentős a végkielégítés összege is. Talán ami még fontosabb: 40 000 köztisztviselőt bizonytalanságban tart e program.
5. A kettős irányítás szakigazgatási formája a tanácsrendszer szellemidézése. Emlékeznek még önök a Minisztertanács Tanácsi Hivatalára, vagy a demokratikus centralizmus elvére? Talán helyesebb lett volna az átalakítás irányát elrendelő kormányhatározat helyett mely egyébként is egy atipikus forma ilyen horderejű, ennyi területet érintő változás előkészítésére a Házszabály adta lehetőséggel élni, melynek alapján jelentős törvényjavaslatot két fordulóban is lehet tárgyalni: először a koncepcióról, a tervezet elveiről vitát folytatni, majd az elfogadott koncepció alapján a végleges szövegről. Hisz az önkormányzati törvény módosítása nélkül, mely egyébként egy fejezetben, a X. fejezetben foglalkozik a közigazgatási hivatal feladatkörével, hatáskörével, a vezetők kinevezési rendjével, tehát az önkormányzati törvény nélkül és számos ágazati törvény módosítása nélkül úgysem érheti el a kormány a célját. Ez az előkészítés lehetőséget biztosított volna arra, hogy már egy korábbi stádiumban figyelembe vegyék a hat pártnak, a társadalomnak a véleményét az átalakításban.
Én nagyon bízom önben, miniszter úr. (A képviselő asszony Kuncze Gábor belügyminiszterhez intézi szavait.) Bízom azért, mert talán önben nem működnek a tanácsrendszer reflexei, talán még nincs késő arra, hogy ebből az átalakításból egy hagyományokhoz igazodó, politikamentes, szakmai függetlenséget biztosító közigazgatási rendszerünk alakuljon ki. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)