Lotz Károly (SZDSZ)

1995. december 4.

DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Képviselő úr falurombolónak nevezi az útalap-törvényt, amely hatálybalépése óta több mint ezer, többségében hátrányos helyzetű településen tette lehetővé a közúti infrastruktúra fejlesztését, hozzájárult három év alatt több tíz milliárd forint értékű országos érdekű közút-, hídépítés, fejlesztés, fenntartás mellett közel 8 milliárd forint értékű önkormányzati fejlesztés megvalósulásához. Ezek a tények képviselő úr állítását semmiképpen sem támasztják alá.

A törvény előírásai alapján az Útalapból viszont valóban csak akkor támogathatók az önkormányzati igények, ha azok meghatározott összegű, elég rugalmasan kezelt önrésszel rendelkeznek. E hányad vállalható bármilyen helyi forrásból vagy megyei önkormányzati hozzájárulásból. A helyi erőforrásokról azért nem mondhatunk le, mert az önkormányzati törvény szerint a helyi utak fejlesztése, fenntartása önkormányzati feladat. Abban az esetben pedig, ha a szükségesnek ítélt fejlesztés az adott település anyagi kereteit messze meghaladja, élni kell a térségi összefogás, illetve a megyei segítség lehetőségével. Egy hidat egy egész régió, egy egész térség használ, tehát nyilván nem egyetlen község érdekéről van szó.

Ami a konkrét ügyet illeti, a Csenger és Komlódtótfalu közötti Szamos-hidat leromlott műszaki állapota miatt kellett tizennégy évvel ezelőtt lebontani. A 105 méter hosszú híd igen régi híd, hullámtéri szűkületet okozott, amely fokozatos tönkremeneteléhez vezetett. A hidat az 1970-es árvíz olyan mértékben megrongálta, hogy az akkor elvégzett megerősítésekkel is csak rövid ideig és forgalomkorlátozással lehetett használni. Az új híd pontos helyét részletes vizsgálatok alapján a régi hídtól mintegy 2, azaz kettő kilométerre jelölték ki, és 1977-ben megépítették. A híd hossza több mint háromszorosa a réginek, s mind a hajózási, mind a statikai követelményeknek teljes mértékben megfelel. Komlódtótfalu lakóinak a korábbihoz képest mintegy 6-7 kilométeres kerülőt jelent, ha Csengerbe akarnak jutni, amennyiben a település lakói a régi helyen, a mostanitól 2, azaz kettő kilométer távolságban igényt tartanak egy másik híd felépítésére, ez összesen körülbelül 170 millió forintba kerülne.

Komlódtótfalu polgármesterének megkeresésére a minisztérium foglalkozott egy olcsóbb megoldás lehetőségével, és 1994 februárjában az illetékes tárcaközi bizottság úgy döntött, hogy a Németországból adományként kapott hídszerkezetből eszmei áron 210 ezer forintért, azaz kettőszáztízezer forintért a híd megvalósításához szükséges acél mennyiségét megkaphatja. Ez a beruházási költség mintegy 40 százalékát teszi ki. Az önkormányzat ezt a lehetőséget ezideig még nem vette igénybe, ezért a jövő év, azaz 1996 végéig fizetési határidő-hosszabbítást kapott. Arra azonban nincs mód, hogy az önkormányzati beruházástól az Útalap megpályázása esetén a teljes önrésztől eltekintsünk. Ma egyszerűen nem létezik sem hazai, sem nemzetközi pályázati rendszer, ahol nulla saját forrás biztosítása szerepelne. Ettől különösen olyan helyzetben nincs lehetőségünk eltekinteni, amikor a képviselő úr által jelzett 2 kilométeres távolságban lévő híddal szemben például Bodrogközben 55 kilométeres távolságon belül tudtunk egy hidat építeni, vagy amikor a Tiszahát településeinek lakói 30 kilométeres tiszai szakaszon az itteni híd hiányában egyelőre csak kompon tudnak átkelni.

Kérem képviselő urat, jelezze az önkormányzatnak, hogy a tárcaközi bizottság rendkívül kedvező hídajánlatát változatlanul fenntartja, érvényesnek tekinti, fontolja meg, és a térség összefogását is figyelembe véve, kérem, hogy az Útalap felhasználásának elveit az elmondottak alapján mérlegelni és válaszomat ön és a tisztelt Ház elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps.)