Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A 89/1995. számú kormányrendelet július 14-én, a 27/1995. számú népjóléti miniszteri rendelet pedig július 25-én kelt. Ez a tény azt is jelenti, hogy korábbi ígéretekkel ellentétben szabadságolás idején kellett szembenézni a ténnyel, hogy a társadalombiztosítás augusztus 30-ával megszünteti a finanszírozást a foglalkozás-egészségügy terén.
(15.50)
Ez a két rendelet példáját adja a rossz intézkedésnek. Egyszerre hördültek fel a szolgáltatók és a szolgáltatás kapók. A döntés azzal jár, hogy a munkáltatókra hárulnak a szolgálat fenntartásának anyagi terhei. Ezzel kapcsolatban elvi és gyakorlati ellenvetések is tehetők. Az elviek a működtetés hatékonyságának rovására menő tények. Ide tartozik az a tény, hogy a társadalombiztosítási járulék fizetése mellett a munkáltatót terheli az üzemorvos bérköltsége vagy kötelező szolgáltatás megvásárlásának a költsége, a munkahelyi károsító hatásoknak való kitettségre vonatkozó vizsgálatoknak a költsége, a foglalkoztatottak expozíciós vizsgálatának finanszírozása.
Gyakorlati szempontból viszont az ellátásba bevonható orvosokkal, egészségügyi személyzettel kapcsolatosan nem történt meg az előzetes helyzetfelmérés, így az ellátás csak a 27/1995. számú népjóléti minisztériumi rendelet 3. §-a (3) bekezdésében biztosított felmentési lehetőség révén oldható meg a megyék nagy részében, vagyis a kivételes eljárás válik általánossá. Magyarán: nem ébredtek rá idejében, hogy kevés a szolgáltatásba bevonható és a szigorúbbra szabott feltételeknek megfelelő szakszemélyzet.
De gondot jelent bizonyos szolgáltatások rendezetlensége. Például az ipari tanulók beiskolázásával, gyakorlatával kapcsolatos vizsgálatoké, vagy éppen a társadalombiztosítási szervezet felkészületlensége erre a gyorsan jött feladatra, épp az előkészítetlen döntés miatt.
Kérdésem tehát: vannak-e elképzeléseik a hiányosságok, zavarok kiküszöbölésére? Várom válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)