Keleti György (MSZP)
KELETI GYÖRGY honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt a kormány nevében szeretném kifejezni köszönetemet az Országgyűlés múlt hét keddi döntésével kapcsolatosan, amelyet az IFOR-erők magyarországi tartózkodásával és átmeneti állomásoztatásával kapcsolatban szinte egyhangúlag hoztak meg képviselőtársaim.
Az Amerikai Egyesült Államok kifejezte elismerését e határozat iránt, s azt is tudjuk, hogy ennek nyomán William Perry amerikai védelmi miniszter már aláírta a boszniai békefenntartás előkészítő feladataira vonatkozó parancsát, melynek értelmében az amerikai katonák elindulhatnak Magyarországra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Már korábban is felmerült az a kérdés, hogy az IFOR-erők logisztikai biztosításán túl a Magyar Köztársaság közvetlen, korlátozott létszámú katonai kontingens kiküldésével is vállaljon részt a boszniai béke megteremtésében. Bizonyára valamennyien emlékeznek rá, egy héttel ezelőtt a kormány eredeti határozati javaslatában már szerepelt egy erre vonatkozó kezdeményezés, amely a hatpárti egyeztetésen elhangzott vélemények miatt, igazolva a kormány e kérdésben is tanúsított körültekintését és rugalmasságát, kikerült a parlament elé kerülő dokumentumból. Ennek alapvető oka az volt, hogy az egyeztetés időszakában még csak szóban rendelkeztünk azzal a felkéréssel, melyet Joulwan négycsillagos tábornok, a NATO európai főparancsnoka fogalmazott meg Kovács Lászlónak, a Magyar Köztársaság külügyminiszterének. Az említett felkérés hivatalos levél formájában az elmúlt hét hétfőjén a késő délutáni órákban érkezett meg. Engedjék meg, hogy idézzek e levélből, melynek egy másolati példánya itt látható. (Felmutatja.)
"A Magyar Köztársaság területe és a békebiztosító erők logisztikai támogatásához szükséges objektumok használatán kívül nagyra értékelnénk műszaki és egészségügyi egységekkel való hozzájárulást is, szigorúan nem harcoló feladatokra."
Ennek alapján magas rangú kormánytisztviselő vezetésével tárgyaló delegáció utazott a NATO-központba, ahol a békefenntartásban történő magyar együttműködés részleteit tárgyalták meg. E tárgyaláson a magyar fél elsősorban azokban a kérdésekben ért el előrehaladást, amelyek korábban a parlamenti pártok körében okoztak bizonytalanságot, kételyeket. Ennek alapján, illetve a múlt hét pénteken lefolytatott újabb hatpárti egyeztetésen elhangzottak maximális figyelembevételével terjesztette be a kormány az önök előtt lévő, a délszláv válság rendezésének végrehajtását biztosító erők kötelékében korlátozott létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslatát.
A változások lényege: az önálló magyar műszaki alegység létszámát a parlament nem több mint 500 főben határozza meg. A kiutazásra jogosult kontingens legfeljebb 1996. december 31-éig kapjon parlamenti felhatalmazást az IFOR-erőkben történő részvételre, az időtartam esetleges meghosszabbításáról az Országgyűlés külön határozatban döntsön. A magyar katonák a szükséges technikai eszközökön és felszerelésükön túl kizárólag egyéni fegyverzetüket vihetik magukkal. Ez azt jelenti, hogy munkájuk, feladataik ellátása során amire a tárgyaláson garanciát kaptunk az IFOR azon nemzetiségű kontingensének erői biztosítják számukra a földi és légi védelmet, melynek felelősségi területén tevékenykednek. A magyar kontingens személyi állománya a honvédelemről szóló törvény értelmében kizárólag önkéntesekből állhat. Tagjai hivatásos és szerződéses katonák lehetnek. A parlament pozitív döntését követően az önálló zászlóalj szervezése, tagjainak felkészítése, felszerelésük biztosítása, valamint a Horvátországban tervezett települési helyük berendezése legkevesebb mintegy 35-40 napot vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy legkorábban január közepén kezdhetik meg munkájukat.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni, hogy a parlament nem zárt ülésen tárgyalja ezt a napirendet. Ez bölcsességre vall. A kormány rendkívül fontosnak tartja, hogy az ország közvéleménye értesülhessen e felelősségteljes döntés minden részletéről. A döntés ugyanis nem könnyű. Képviselőtársaim közül bizonyára lesznek, akik érzelmi alapon alakítják ki véleményüket, olyanok is, akik történelmi előzményeket vesznek figyelembe, pedig most más történelmi helyzet van. Lesznek, akiknek a határon túli magyarok véleménye lesz a fontos. Számukra talán figyelemreméltó, hogy a vajdasági magyarok politikai vezetői közül többen nem látnak az ott élő magyarsággal szembeni veszélyt ellátó, feltételeket biztosító alakulat kiküldése esetén. Ezt erősítette meg Surján László képviselőtársam a hatpárti egyeztetés során is, pártja és a vajdasági magyarok vezetői közötti megbeszélésen szerzett tapasztalatai alapján.
(17.20)
A döntés véleményem szerint ugyanakkor minden képviselőtől egyfajta politikai állásfoglalást igényel. Hiszen valamennyi parlamenti párt egyetért az Egyesült Nemzetek Alapokmányából fakadó kötelezettségeinkkel, támogatja hazánk nyugat-európai integrációs törekvését, kinyilatkoztatta, hogy azonosul a kormány ezen irányú szándékával, többek között hazánk NATO-tagfelvételével, és ahogy ezt többször is hangoztatta, létérdekünknek tekinti a délszláv békét.
A nagy kérdés tulajdonképpen az, hogy amit szavakban kijelentünk, cselekedeteinkkel, áldozatvállalásunkkal hogyan támasztjuk alá. A NATO az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján fogja megkezdeni a Daytonban valamennyi érintett fél által elfogadott s várhatóan december 14-én Párizsban aláírásra kerülő békemegállapodás végrehajtását.
A magyar parlament mostani, első ízben minden külső ráhatás nélküli, szuverén módon meghozott döntése tehát az ENSZ Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásához járul hozzá, egy NATO által kezdeményezett és koordinált nagyjelentőségű nemzetközi együttműködés tevőleges részvételéhez ad felhatalmazást, olyan békemisszióhoz történő hozzájárulást tesz lehetővé, amelyet a délszláv válság résztvevői valamennyien elfogadtak.
A magyar kormány álláspontja és ennek megfelelően Magyarország magatartása a korábbi időszakban helyesnek bizonyult. Azt vallottuk, hogy egyetlen szembenálló fél oldalán sem kívánunk beavatkozni a fegyveres konfliktusba, senki számára sem kívánunk előnyt biztosítani, s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy hazánk távol maradjon a súlyos áldozatokkal járó fegyveres konfliktustól.
Most sem akarunk másképp cselekedni. A magyar katonák amint azt a NATO európai főparancsnokának leveléből már kiemeltem szigorúan nem harcoló feladatokat hajtanának végre. De nemcsak szóban, hanem tevőlegesen is részesei lennének annak a folyamatnak, amelyre évek óta várunk, hogy véget érjen a délszláv válság, befejeződjenek az értelmetlen fegyveres cselekmények, megszűnjön az a hatalmas népvándorlás, amelynek során az elmúlt években több százezer embert űztek el otthonából. Erre most minden korábbi, a helyzet normalizálására tett kísérletnél jóval nagyobb esély van.
A béke akarata kevés. Azért tenni is kell. Ezt bizonyítja, hogy a NATO valamennyi fegyveres erőkkel rendelkező tagállama részt vesz a békefenntartó akcióban, s rajtuk kívül további 16 ország közöttük Csehország, Lengyelország és Szlovákia is jelezte az IFOR-erőkben való részvételi szándékát.
A volt Jugoszláviával szomszédos országok közül Ausztria 300, Olaszország 2500 katonával kíván részt venni. Németország pedig a második világháború óta első ízben tervezi jelenlétét határain kívüli katonai akcióban, mintegy 4-5000 fő részvételével.
A nemzetközi összefogás tehát kétségbevonhatatlan. Ennek magyarázata többek között az, hogy a részvételre jelentkezett országok most talán utolsó lehetőségét látják az eredményt hozó határozott fellépésnek, s ezt a különböző kormányok véleménye szerint figyelemmel a térségben levő érintettek teljes egyetértésére a lehető legrövidebb időn belül meg akarják kezdeni.
A mostani nemzetközi törekvés etalonértékű lehet a későbbiekre is. Hiszen nehezen tagadható, hogy térségünkben vagy a világ más részein ne lenne több olyan veszélyforrás, melynek lokalizálása, elfojtása vagy felszámolása összefogást igényelne.
A parlament múlt heti pozitív döntése és az előttünk levő határozati javaslatra vonatkozó országgyűlési döntés nagymértékben befolyásolhatja további együttműködésünket az Amerikai Egyesült Államokkal és a NATO-val. Döntésünk komoly hatással lehet a magyar honvédség korszerűsítésére, nagymértékben befolyásolhatja az országunk politikai arculatáról kialakult kép formálását, s NATO-csatlakozásunknak nagy mozgatója lehet.
Ugyanakkor elutasító álláspontunk s erről is őszintén kell beszélnem képviselőtársaimnak több évre visszavetheti a teljes parlamenti támogatással bíró, a nyugat-európai integrációval kapcsolatos politikai törekvéseink megvalósítását.
Tisztelt Országgyűlés! A magyar honvédség számára ez nem kalandorakció. Alkalom felkészültségük és ilyen jellegű szakmai képességeik, a NATO- és partnerországokkal már eddig is gyakorolt békefenntartó készségük bizonyítására. A hadsereg várja az önök felelősségteljes politikai döntését. De tudniuk kell, a szükséges feltételek megléte esetén képes a határozati javaslatban megfogalmazottak végrehajtására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)