Csóti György (MDF)
CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívüli horderejű kérdésben kell ma döntenie a Magyar Országgyűlésnek, ezért mindenekelőtt a következőket szeretném nyomatékkal kijelenteni:
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja tisztában van azzal: Magyarországnak alapvető érdeke és kötelessége, hogy a délszláv válság békés rendezésében közreműködjön, beleértve a békefenntartó folyamatokban való aktív részvételt is. Így gondolkodott akkor is, amikor kormányzati felelősséget viselt, és így foglal állást most is, amikor ellenzékben van. Ez a részvétel azonban egy fontos megszorítással érvényes. Történelmi okok és a magyarság kárpát-medencei széttagoltsága miatt nem szerencsés, ha magyar fegyveres katonák a szomszédos országok területére lépnek. Eddig ebben a kérdésben meglehetősen széles egyetértés volt a hazai politikai életben.
Most azonban ez a konszenzus felbomlani látszik, a szociálliberális kormányzat ismételten felelőtlenül kapkodó politikája miatt. Vagy csak arról van szó, hogy a Horn-kormány nem vonta be a döntés előkészítésébe a parlamenti pártokat, beleértve saját koalíciós pártjait is? Igen, tisztelt képviselőtársaim, erről van szó. Nem volt hatpárti egyeztetés egy olyan döntés előkészítésében, amely alapvetően befolyásolhatja a nemzet biztonságát és hazánk jövőjét.
Míg az ország területén átvonuló idegen csapatok kérdésében a belügyminiszter a döntés-előkészítés ideje alatt hívta össze a frakció képviselőit, addig a volt Jugoszlávia területére küldendő, fegyverzettel ellátott műszaki alakulatok kérdésében teljes titokban folytak a tárgyalások. A ma déli külügyi bizottsági ülésen szereztem tudomást arról gondolom, valamennyi képviselőtársam hasonló helyzetben volt , hogyan született meg ez a döntés-előkészítés.
Valamilyen titokzatos felajánlkozás történhetett magyar részről, ezt a találgatást sajnos nem sikerült kideríteni, az viszont bizonyos, hogy Kovács László külügyminiszter úr november 21-én Brüsszelben egy konkrét ajánlatot kapott szóban a NATO főhadiszállásán. Ezt a konkrét ajánlatot, amelyet Keleti György honvédelmi miniszter úr levélben az előbb felmutatott, november 27-i dátummal kapta meg a magyar kormányzat a NATO-tól.
Kovács László rövid úton, nem tudom pontosan, hogyan, tájékoztatta a kormányt, és a kormány még azon a napon este, november 21-én döntött a magyar katonai alakulatok részvételéről, példás gyorsasággal és úgy hiszem példátlan felelőtlenséggel.
(17.50)
Másnap délelőtt már a futárpostába be tudták tenni azt a módosítást, amelyről korábban szó sem volt, hogy nem két-, hanem hárompontos előterjesztést hoznak a Ház elé, a középső, a 2. pont tartalmazta a katonai részvételt. Ezt követően ugyan valóban rugalmasabbra váltott a kormány, mert meghallgatva az ellenzéki véleményeket, elnapolta egy héttel a kérdés tárgyalását és a döntéshozatalt, de lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy a konkrét levél akkor még nem volt a kormány asztalán.
De tisztelt képviselőtársaim, nem ez volt a nagy meglepetés számomra. A nagy meglepetés most ért itt az ülésteremben és felül kell vizsgálnom ezek alapján az előbb elmondottakat a kormány gyorsaságáról , mert az ülésteremben olvasom a sajtószemléből a Népszava mai számában megjelent Keleti György honvédelmi miniszter úr nyilatkozatát, mely szerint szó szerint idézek "A puhatolódzó tárgyalások feltételes módban, de hónapok óta folytak a honvédség és a NATO között egészségügyi vagy műszaki alakulatok küldéséről. Az egészségügyiekből időközben túlkínálat lett, sokan korábban ígértek orvosokat."
Tisztelt Képviselőtársaim! Felfoghatatlan és elfogadhatatlan számomra, hogy a kormányzat hónapokig tárgyal egy ilyen súlyos kérdésben és nem vonja be az ellenzéki pártokat, nem vonja be saját pártjait sem a kérdés előkészítésébe.
De megtehette volna ezt legalább akkor, amikor a békekötésre valóban sor került. A daytoni megállapodás után azonnal összehívhatta volna, mert addig mondjuk feltételes módban, feltételezve a békefolyamatokat, történtek ezek a tárgyalások.
De azt is kérdezhetném, hogy hogyan tárgyalt a kormány vagy a kormány képviselője? Miért nem tudtuk elérni mi mint szomszédos ország, hogy mi küldjünk egészségügyi alakulatokat? Miért kellett feltétlenül fegyverzettel még ha önvédelmi fegyverzettel is ellátott alakulatok kiküldését, mint ajánlatot kérni, elvárni, esetleg sugallni ezt én nem tudom , de mindenképpen elfogadni.
Az önvédelmi fegyverzettel ellátott műszaki alakulatok kiküldése teljesen felkészületlenül érte a parlamenti pártokat, beleértve a kormányzó pártokat is. Mutatja ezt az a tény, az a zavar is, ami például az SZDSZ berkeiben mutatkozott az elmúlt huszonnégy órában... (Zaj, egy közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Ott voltatok?)..., nem, csak hallgattuk például a televízió Híradójának tegnap esti adását.
De lehetetlen helyzetbe kerültek az ellenzéki pártok is, mert a tisztelt kormány, kissé a szlovák alapszerződéshez hasonlóan, ismét csapdahelyzetet állított elő. Egy jó ügyben számunkra rossz feltételek mellett kellene részt venni. Információink szerint hangsúlyozom: információink szerint a NATO-köröket nem tájékoztatták megfelelően megfelelően Magyarország különleges helyzetéről, és így kaptuk a számunkra nem szerencsés felkérést. Most erre már nem lehet "nem"-et mondani hátrányos következmények nélkül, de jó szívvel az "igen"-t sem lehet vállalni.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemcsak a politikusok, de a katonai szakértők is megoszlanak a kérdés megítélésében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen körülmények között a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja úgy döntött, hogy lelkiismereti alapon vesz részt a szavazásban. Az "igen" és a "nem" álláspontokat Póda Jenő és Csapody Miklós képviselőtársaim ismertetik, de sokan vagyunk, akik úgy gondolják, itt most már nem lehet igazán jól dönteni. A külügyi és a honvédelmi tárcát ezért súlyos felelősség terheli. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)