Kovács László (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Szeretném emlékeztetni Csóti György képviselő urat, aki emlékezetem szerint itt volt azon az ülésen, amikor az átvonulás kérdéséről volt szó, s akkor ez a téma már felvetődött, de az ő kedvéért azért újra elmondom a lényegét.
Szeptember végén New Yorkban Richard Holbrooke helyettes külügyi államtitkár vetette fel azt, hogy amennyiben létrejön a békemegállapodás és ez akkor még nagyon-nagyon feltételes módban fogalmazódott , akkor Magyarországtól két dolgot vennének szívesen: az egyik a logisztikai támogatás, a másik bizonyos részvétel a nemzetközi erőkben, amelyről már akkor szó esett, hogy lényegesen nagyobb súlyú lesz, mint egy ENSZ békefenntartó erő.
Körülbelül ugyanebben az időben vetődött fel ez a kérdés a NATO-ban, Brüsszelben az ottani magyar nagykövet felé és akkor azt mondtuk Keleti György kollégámmal együtt, illetve emlékezetem szerint miniszterelnök úr ugyanezt mondta William Perry amerikai honvédelmi miniszternek, hogy Magyarország harcoló alakulattal nem kíván részt venni, és részletesen megindokoltuk, tehát nem tudom, hogy honnan származik képviselő úr értesülése, hogy a NATO-ban nem tudtak Magyarország különleges helyzetéről. A NATO-ban elég jól ismerik Magyarország történelmét, erről az előző kormány gondoskodott. (Zaj. Derültség a bal oldalon.)
Nos, nem titokban tárgyaltunk, hanem a nyilvánosság előtt hangzott el nagyon sokszor az, hogy Magyarország milyen okok miatt, miért nem kíván harcoló alakulatot küldeni. Azután továbblépve, nem november 21-én, hanem 23-án, de ez lényegtelen, Joulwan tábornok amikor mi már azt hittük, hogy a logisztikai támogatásban történt előzetes megegyezés után lekerül napirendről a magyar alakulat küldése és mi, őszintén szólva a magunk részéről ezt nem akartuk forszírozni, mert úgy gondoltuk, hogyha a NATO ezt nem igényli, mi ezt felajánlani nem fogjuk, a NATO főparancsnoka ezt felvette egy megbeszélésen. Ő azonban csak egyszerűen többes számban műszakiakat mondott, az "engineers" szót használta és nem specifikálta, hogy milyen feladatra. Egészségügyiekről akkor nem volt szó.
Én azt mondtam, tábornok úr, ahhoz a kormány ezt felelősen mérlegelni tudja, nekünk szükségünk lenne ennél lényegesen több részletre: milyen feladatra, milyen létszámmal, milyen körülmények között utaznának ki. Azt mondta: "Miniszter úr, én holnap erről egy levelet küldök önnek." Ez a levél nem érkezett meg, és figyelembe véve a parlament szabályait, én úgy gondoltam, az a helyes, ha a kiküldött anyagban feltételesen ezt belevesszük, feltételezve, hogy ez a kérés konkrétan írásban meg fog érkezni. Ezért hívtam fel a miniszterelnök urat és Keleti György urakat és kértem, hogy módosítsuk ezt a határozatot, ne veszítsünk egy hetet amiatt, hogy a kiküldött anyagban ez nem lesz benne, mert amennyiben szóban adtuk volna elő vagy egy külön papíron lett volna, azzal Csóti György úrnak megint lehetőséget adtunk volna arra, hogy a kormány kapkodásáról egy kis fejtegetésbe bocsátkozzon.
Nos, a levél nem érkezett meg, ezért döntött úgy a kormány, hogy kivesszük a 2. pontot és csak azt visszük a parlament elé, amiről pontos információkkal rendelkezünk.
Ez a történet háttere. Én azt hiszem, hogy ez nem a kapkodás, hanem éppen a kormány lehetőség szerinti gondos eljárását bizonyítja. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)