Sebők János (MSZP)
SEBŐK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszter úr expozéjában számos tényanyagot sorol fel, amelyek mind a határozati javaslat elfogadásának szükségességét igazolják. Én ennek ellenére néhány tényt szeretnék tisztelettel önöknek megfontolásra ajánlani, amelyek remélem, segítik önöket a döntésük kialakításában.
A tények. El kell döntenie az Országgyűlésnek, hogy eleget kíván-e tenni az ENSZ alapokmányával elfogadott nemzetközi kötelezettségének, amelyet alkotmányban is és a honvédelmi alapelvekben is rögzített. Az alkotmányt gondolom, ismerik, mert ma már itt idéztek is belőle. De szeretnék idézni a honvédelmi alapelvekből, mert érdekes a megfogalmazás. A 17. pontot idézem: "A Magyar Honvédség rendelkezzen olyan erőkkel, hogy bekapcsolódhasson az ENSZ és más nemzetközi válságkezelő szervezetek békefenntartó, béketeremtő tevékenységébe." E két utolsó szót azért emelem ki, mert míg jelenleg békefenntartó tevékenységről van szó, Magyarország köteles béketeremtő tevékenységben is részt venni. És azt pedig tudni kell, hogy ott már dörögnek a fegyverek is.
A következő tény. Segíteni kívánja-e az Országgyűlés, hogy déli szomszédainknál megszűnjön az értelmetlen és kegyetlen öldöklés, az ott élők szenvedése és hogy az elmenekültek vissza tudjanak térni lakóhelyükre? Akarja-e az Országgyűlés, hogy megszűnjön déli határainknál a veszélyhelyzet? Én nem olvastam egyetlenegy párt nyilatkozatában sem, amelyek az utóbbi időben elhangzottak, hogy bárki is ne akarná egyiket sem.
Komolyan veszi-e az Országgyűlés azt a sokat hangoztatott óhajt, amelyet tudomásunk szerint mind a hat párt kinyilatkoztatott, hogy a NATO felé kívánunk közeledni, és a szövetségnek tagja kívánunk lenni? Egyébként ezt a már '93-ban elfogadott honvédelmi alapelvekben a következőképpen rögzítették a 16. pont foglalkozik ezzel -: "A Magyar Köztársaság célja a már létező nemzetközi biztonsági szervezetekhez, így a NATO-hoz és az EU-hoz való teljes jogú csatlakozás."
Nos, ha ez tény, márpedig leírt, törvényben leírt tény, akkor azért azt is tudni kellene, hogy ezt esetenként tettekkel is kellene bizonyítani, mert ha soha nem bizonyítunk, és csak beszélünk, és csak szóban erősítjük az óhajunkat, akkor az a szövetség tagjainak szemében, akiknek végeredményben dönteniük kell a felvételünkről, ez nem pozitívum lesz.
Tudom, hogy a döntést elsősorban minden képviselő lelkiismereti kérdésként kezeli. Ez így helyes is, hiszen a parlament felel döntésének minden következményéért. Azonban hogy segítsem vagy egy kicsit oldjam a lelkiismereti dilemmát, azt is el kell mondanom, hogy ebben a határozati javaslatban az Országgyűlés nem arról dönt, hogy kötelező csapatok kiküldése.
Senkit arra nem kényszeríthetnek, hogy kimenjen, ha azt önként nem vállalja. Márpedig aki önként vállalja, annak a következményekkel is tisztában kell lenni. Persze én ezzel nem akarom elmosni a felelősséget. Sőt, azt mondom, hogy kötelezzük a kormányt, és a kormány kérje a NATO által megbízott parancsnokot, tegyenek meg mindent azért, hogy akik oda kimennek, azok épségben térhessenek is vissza.
Ha azonban már felvetettem az önkéntesség kérdését, óhatatlanul szólnom kell önöknek arról, hogy mivel közeledik a NATO-tagságunk, azon is el kell gondolkodni nekünk, hogy bizonyos törvényi rendelkezéseket meg kell változtatnunk. Mert ugyanis amikor majd a magyar parlament mint teljes jogú NATO-tag egy vagy két dandárt felajánl integrálni a NATO-haderőbe, akkor kérem azt nem fogják eltűrni, hogyha szükség van akcióra, akkor önkéntesek menjenek. Márpedig a honvédelmi törvény jelenleg azt írja elő, hogy Magyarország területét csak önkéntesek hagyhatják el. Márpedig kérem az első amerikai hadosztálynál nem kerestek önkénteseket, hanem parancsot kaptak és végrehajtják. És nekünk, amikor NATO-tagok leszünk, szintén ugyanezzel kell számolnunk. Nos, ezek alapján én megfontolásra javasolom önöknek az elmondottakat, és javasolom, hogy a határozati javaslatot fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)