Orbán Viktor (Fidesz)
DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója támogatja a honvédelmi bizottság által végleges formába öntött eredeti kormány-előterjesztést. Tettünk azonban néhány módosító indítványra javaslatot. Szeretnénk önöket arra kérni, hogy ezeket fontolják meg.
Módosító indítványunk, amely 1775/4. számon fut, több javaslatot is tartalmaz. Ennek nagyobb részét, mintegy kétharmadát a bizottságok időközben már beiktatták, részévé tették az előterjesztésnek. Van azonban egyetlen olyan szakasz, amely itt most szót érdemel, és amelynek megfontolására szeretném önöket kérni. A Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében ugyanis azt szeretném javasolni, hogy a szolgálatot teljesítő műszaki alegység mellé küldjünk azok megvédésére alkalmas fegyveres alakulatot is. (Zaj.) Hat pontban szeretném előadni érveinket ezen álláspont mellett.
Először is a mi álláspontunk az, hogy a boszniai béke megteremtésében és tartóssá tételében Magyarország közvetlenül érdekelt. Úgy hisszük, hogy Magyarországnak a súlyosabb részvételt is indokló, közvetlen nemzeti érdekei is vannak. Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy az 1993-ban bekövetkezett exportvisszaesés egyik jelentős oka éppen az volt, hogy ezeket a területeket elvesztettük a külkereskedelem számára, mintegy 2 milliárd dollárnyi deficit keletkezett, amely rontotta és mind a mai napig rontja Magyarország fizetési és külkereskedelmi mérlegét. Ebből az következik, hogy Magyarországnak vannak közvetlen nemzeti érdekei a Balkánon.
A második ok, amit szeretnék előadni, az a történelmi érvekhez tartozik. Vannak itt a Házban olyanok, akik történelmi okokkal indokolják, hogy miért nem kellene részt venni még műszaki alegység szintjén sem ebben az akcióban. Ezzel az érvvel szemben két válaszunk van. Először is, nem tudunk már teljes egészében kimaradni ebből a konfliktusból, hiszen az AWACS-gépek Magyarország területén való áthaladása miatt Magyarország már érintettje ennek a konfliktusnak. Ráadásul abban az időben ha emlékeznek rá tisztelt képviselőtársaim az AWACS-gépek Magyarországon keresztül való bevetése ellen Jugoszlávia tiltakozott. Ma viszont egy olyan helyzet van, amikor maga Jugoszlávia írt alá egy szerződést, amelynek betartásában érdekelt, tehát nem az ő akaratuk ellenére, hanem az ő akaratukkal egyezően szeretnénk részt venni ebben a béketeremtésben. Másodsorban azoknak, akik a történelmi érvekkel hozakodtak elő, azt szeretnénk mondani, értjük az érveiket, ezeket súlyos érveknek tartjuk, és meggondolandó szempontokat látunk bennük. De mégis szeretném elmondani, minden bántás nélkül, hogy akik ezeket a történelmi érveket mondják el, azok, ha akarják, ha nem, bizonyos mértékig maguk is táplálják azokat a negatív történelmi előítéleteket, amelyek a bűnös nemzetről, az utolsó csatlósról szólnak. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy elérkezett az ideje annak, amikor túl kell lépni saját történelmi görcseinken. A történelmen nem lehet átlépni, de a saját történelmi görcseinken túlléphetünk. És ha mi magunk ezt nem tesszük meg, akkor hogyan várhatjuk el, hogy a velünk szomszédos, korábban konfliktusban lévő népek átlépjenek a velünk szemben táplált történelmi görcseiken.
(18.30)
Úgy gondolom, ezek súlyos érvek az előhozott történelmi érvekkel szemben.
Harmadik érvként módosító indítványunk gondolata mellett azt szeretném önöknek elmondani, hogy az összes NATO-tagjelölt versenytársunk nagyobb erőkkel vesz részt ebben az akcióban, mint Magyarország. Ez olyan érv, amely megfontolásra kellene, hogy késztessen bennünket.
Negyedik érvként szeretném önökkel megosztani az Öböl-háború tanulságát. Kérem, emlékezzenek vissza arra, hogy az Öböl-háborúba Magyarország küldött ki egységet, vállaltuk ennek a belpolitikai vitáját, vállaltuk az ebből fakadó belpolitikai kockázatot, és vállaltuk azt a kockázatot, hogy akik kimennek, azok esetleg áldozatául eshetnek ennek az akciónak. Ugyanakkor azonban az Öböl-háborúban való részvételünknek közvetlen politikai hozadéka hazánk számára nem volt.
Ugyan nem értékelem túl az ilyen gesztusok jelentőségét, de mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy amikor Kuvait a háború lezárását követően a világ összes nagy napilapjában közzétette köszönő szavait és megemlítette azokat az országokat, amelyeknek köszönettel tartozik, mert segítették őt túljutni a nehézségein, Magyarországot egyszerűen kifelejtették. Nem rosszindulatból kihagyták, hanem kifelejtették, mert részvételünk egyszerűen nem tűnt föl.
Azt gondolom tehát, ha vállalunk valamifajta kockázatot, akkor érdemes abban is gondolkodni, hogy annak politikai hozadéka is legyen Magyarország számára, és egy olyan egység kiküldése, amely biztosítja a magyarországi műszaki alegység biztonságát, talán ezt a szintet már elérheti.
Ötödik érvként azt szeretném elmondani önöknek, hogy ez a fellépésünk nagy lehetőséget tartogat Magyarország számára a NATO erőivel való együttműködés területén. Nem zárható ki, hogy ha többet vállalnánk, mint amennyi most előttünk fekszik, akkor esetleg NATO-fegyverekkel vehetnénk részt ebben az akcióban, mint ahogy információink szerint Lengyelország föltehetően NATO-fegyvereket használhat ebben az akcióban. Ez fontos lehetőség, és talán vissza nem térő alkalom, hogy a körülményekhez képest békés körülmények között, de mégis éles helyzetben NATO-fegyverekkel vehessünk részt NATO-kötelékben.
Az indítványnak ez az érve nem új, Király Béla képviselőtársunk ezt egyszer már elmondta ebben a Házban. Amikor az Öböl-háborúba küldtünk csapatokat, pontosabban egészségügyi egységet, akkor ő már javasolta azt, hogy inkább az ő biztosításukra küldjünk fegyveres erőket annak érdekében, amit most elmondtam.
És végezetül a hatodik érvünk az előterjesztésünk mellett nagyon leegyszerűsítve úgy hangzik, hogy szerintünk jó, ha a magyar műszaki alegységet magyar katonák védik. Szeretnék eloszlatni egy illúziót: nincs semmifajta garancia arra nézve, hogy a kiküldött műszaki alegységet a magyar rajzfilmekből jól ismert, talpig felfegyverzett amerikai G. I. Joe-k fogják védeni. Lehet anélkül, hogy bármelyik népet meg akarnám sérteni , hogy pakisztáni vagy egyiptomi egységek fogják védeni majd a magyar műszaki egységet. Nekem az a véleményem, hogy az önkéntesek szülei, testvérei és feleségei az ott szolgálatot teljesítő hozzátartozóikat nagyobb biztonságban tudhatják akkor, ha a magyar műszaki egységben szereplőket, ott szolgálatot teljesítőket magyar katonák védik. Szerintem csak így tudunk igazából felelősséget vállalni a kiküldésükért.
Én értem a Kisgazdapárt álláspontját, amely azt mondja, hogy bizonytalanba ne küldjük katonáinkat, tehát ne is vegyünk részt. Azonban azt gondolom, hogy a Fidesz álláspontja ugyanannak a botnak a másik vége: ha viszont úgy gondoljuk, hogy küldünk csapatot és műszaki alegység szintjén részt akarunk venni, akkor jó lelkiismerettel úgy küldhetjük őket, ha védelmükről az elvárható szintig megpróbálunk gondoskodni. Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy fontolják meg a Fidesz-frakció érveit. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)