Torgyán József (FKGP)

1995. december 4.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, ahhoz, hogy a tisztelt Ház döntéskész helyzetbe kerülhessen, mindenekelőtt néhány olyan tényt is górcső alá kell vennünk, amelyről eddig nem esett szó.

Hadd hívjam fel igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét mindenekelőtt arra a tényre ha netántán erről megfeledkeztek volna , hogy Magyarország a földkerekség egyetlen országa, amelyet önmaga határai vesznek körül.

Valóban egy négyzetcentiméter terület sincs körülöttünk, ami ne lett volna ezer éven át színmagyar. Ezért, ha mi átlépjük a jelenlegi határainkat, annak jelentősége semmiképpen sem hasonlítható ahhoz, mintha más országok küldenek bármiféle kontingenst bárhova.

Tehát én úgy gondolom, rögtön szemébe kellene ötlenie mindenkinek, hogy a rizikófaktor Magyarország esetében lényegesen magasabb, mint más esetében.

Engedjék meg, hogy én most megnézzem az ellentételezés oldaláról, mit kapunk ennek fejében. Hallottuk Kovács külügyminiszter úrtól: gyönyörű levelet kaptunk, nagyra értékelnék ezt a dolgot.

Sajnos én nem tudok eltekinteni attól a ténytől, hogy visszatekintsek arra, hogy Magyarország európai uniós tagságát illetően mennyi mindenféle ígéretet kaptunk már, és vajon közelebb vagyunk-e az Európai Unió nyitott kapuihoz, mint voltunk 1990-ben. Egyértelműen nem. Hiszen csak 1996-ban fognak dönteni arról, hogy milyen feltételeket támasszanak majd az Európai Unió bővítését illetően.

Ha a NATO kérdését nézem, akkor a levél felvetése óhatatlanul eszembe juttatja Bokros pénzügyminiszter úrnak a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos hivatkozását, amikor is Massimo Russo vállveregetésére hivatkozott. Vajon a NATO vállveregetése többnek tekinthető-e? Mert ha összevetem azzal, hogy mi van, ha Jelcin elnök összeráncolja a homlokát vagy netántán teszi ezt egy szovjet tábornok , hát nem tudom, hogy minek van akkor nagyobb súlya, a szovjet tábornok homlokráncolásának vagy ennek a levélnek.

Tehát kérem, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ha az ellentételezés kérdéséből indulunk ki, akkor meg kell állapítanunk: Magyarország semmit sem kap annak fejében, hogy ilyen rizikót vállal, de sajnálatos módon itt ennél tovább kell mennem, nem lehetek udvarias az igen tisztelt kormányhoz. Azt kell mondjam, ennek a kormánynak, meg egyéb kormányoknak is rendkívül súlyos mulasztása előzte meg ezt a helyzetet, hiszen adva van a délszláv válság, adva van annak rendezhetősége; de a magyarok semmiféle tényleges igénnyel nem jelentek meg ebben a térségben az ott élő magyarság jövőjének a kérdése rendezése ügyében, hanem most azt mondjuk, hogy milyen jó, hogy mennek a mi katonáink.

Hallunk itt megnyugtatásokat, többek között, ha jól emlékszem, Mészáros Gyulától, a KDNP részéről, aki elmondotta, hogy kérem, mi nem harcoló egységeket, hanem műszaki egységeket küldünk. Csak kérdezem én, fogják ezt tudni a velünk szemben elképzelhetetlenül nagy gyűlöletet érző olyan katonák is, akik nem fogadják el a daytoni megállapodást?

Vajon igen tisztelt képviselőtársaim gondoltak-e arra, hogy ha mi most a műszaki alakulat tagjait beöltözve meglátnánk, vajon közülünk, magyar országgyűlési képviselők közül hányan tudnánk ténylegesen különbséget tenni, hogy ez most harcoló alakulat vagy nem harcoló alakulat? (Zaj, közbeszólások.)

Úgy gondolom, önmagában a katonai egyenruha hazánk határain kívül való megjelenése óriási rizikóforrás, óriási veszélyforrás, és ebből a Házból ma még senki nem tudja megmondani, hogy ténylegesen mi lesz ennek a következménye. Mert hiába nyugtatott meg Sebők János az MSZP oldaláról, hogy a kormányunk védje meg a katonákat; miként védje meg kérem, amikor nem is mi gondoskodunk a katonáink megvédéséről. Sőt, még azt sem tudjuk, hogy ki fog gondoskodni.

Úgy gondolom, úgy belemenni egy rizikóba, egy jelentős rizikóba, hogy Magyarországnak pillanatnyilag nincs egy jelentős, erős hadserege..., ne vegyék tőlem rossz néven, valakinek ki kell mondania az igazságot, én még abban is kételkednék, hogy jelenleg a mi hadseregünk teljes biztonsággal egy augusztus 20-ai díszszemlét meg tudna-e tartani. (Derültség, zaj.)

Ilyen körülmények között most kiküldeni a magyar hadsereget, ráadásul eleve belemenni abba a helyzetbe, hogy nem egészségügyi alakulatokat küldhetünk, hanem műszaki alakulatokat; hát elnézést kérek, kifejezetten ügyetlen, élhetetlen volt a külügyi kormányzatnak a munkája, hogy mindenben a számunkra legkedvezőtlenebbet érte el. Van a kétmilliárd forint körüli kiadás, van a rizikó, ellentételként semmi sincs.

Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, ha ténylegesen a magyarság ügyében kaptunk volna valamit ennek ellentételeként, ha azzal jött volna a külügyminiszter úr például, hogy elintézte: ennek fejében mi mondjuk január 1-jétől a NATO tagjai legyünk, akkor azt mondtam volna, van mit mérlegelni. Pillanatnyilag nincs mit mérlegelni. Vállveregetések közti különbséget nem lehet igazán mérlegelni, nem lehet értékelni.

Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy amilyen felelőtlen volt ennek a kormánynak az eljárása bármilyen egyéb kérdésben, amilyen felelőtlen ennek a nagyon fontos kérdésnek a megtárgyalása ügyében is, hogy este tárgyaljuk, fenyegetve a parlamentet, mennyi munka vár még ránk (Közbeszólások: Bizony!), ha mi abból a tényből indulunk ki, hogy semmilyen tényleges ellentételezést nem tud ez a kormány felmutatni a vállalt jelentős veszélyhelyzet ellentételezéseként, akkor a Független Kisgazdapárt azt mondja, hogy nincs értelme vállalni a kockázatot.

Kérem, senki nem vitatja, hogy rendkívül jelentős dolog lesz, ha minket felvesznek az Európai Unióba. Nagyon szívesen vennénk, ha felvennének a NATO-ba is. De ne haragudjanak, mi már évszázadokon keresztül hullajtottuk a vérünket a Nyugatért. (Felzúdulás.) Mit kaptunk érte? A nándorfehérvári győzelmünkért a déli harangszót, meg kaptuk Trianont és ráadásul Párizst.

Kérem, igen tisztelt MSZP-s képviselő uraim, ezen lehet derülni, de mit sem változtat a tényen, hogy ez valóban úgy van, ahogy én mondom. És én nagyon remélem, hogy rossz prognoszta leszek, mert ha netántán néhány koporsót fognak hazaküldeni, akkor meg fogom kérdezni név szerint is a most ugye értelem nélkül mosolygó képviselőtársak közül az érintetteket (Zaj.), vajon most a koporsó esetén is mosolyogni fognak vagy nem fognak mosolyogni.

Úgy gondolom, hogy ilyen, az ország szempontjából fontos kérdést ilyen felelőtlenül megvitatni, arról dönteni nem lehet. A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ebben a helyzetben, ilyen körülmények között nem lehet támogatni a boszniai békemisszióban való részvételt. Köszönöm szépen. (Taps a kisgazdapárt padsoraiban; zaj. Szili Sándor: Józsikám, tükörbe néztél, amikor az értelem nélkül mosolygó képviselőkről beszéltél?)