Schamschula György (MDF)

1995. december 4.

DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): Hölgyeim és Uraim! Először talán azzal kellene kezdeni, hogy nagyon rossz időpontban vitatkozunk mi itt. Ha valami, akkor ez a téma megérdemelte volna azt, hogy a tévé képernyőjén keresztül az ország lakossága figyelemmel kísérhesse ezt a vitát. (Taps a kisgazdák padsoraiban. Közbeszólás: Így van.)

A legjelentéktelenebb törvényeket tudtuk megvitatni széles nyilvánosság előtt, és most egy olyan törvényt vagy országgyűlési határozatot, amelynek kihatásait ma még nem tudjuk belátni, eltettünk estére azzal, hogy jobb, ha nem látják, ki mit mond, és hogy fog szavazni. (Közbeszólások: A rádió közvetíti.) Azt hiszem, ez nem helyes eljárás a magyar parlamentben.

Amit pedig mondani szeretnék, azt azzal kezdem, hogy az elmúlt 120 évben háromszor állt magyar katona fegyveresen szemben a szerbekkel. 1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai okkupálták Boszniát.

1914-ben és 1941-ben magyar katonák harcoltak a Balkánon. Kérem szépen, mind a három katonai vállalkozásnak az volt a közös jellemzője, hogy mind a három könnyű kalandnak ígérkezett, és mind a három iszonyú, véres csatává változott.

1878-ban ma már nem emlékeznek rá, csak a történészek tudják a magyar huszárokat Magleinnál lemészárolták a szerb felkelők Boszniában, és ez elődeinknek körülbelül olyan példázat volt, mint a mai embereknek esetleg a mohácsi vész.

1914-ben, 36 évvel a magleini mészárlás után újra betörtek magyar csapatok Szerbiába. Hadat üzentünk Szerbiának. Azt ígérték, hogy mire leesnek a falevelek, itthon lesznek a csapataink. Négy évet vártunk erre az őszre, és nem dicsőséggel tértek vissza a magyar katonák. Nagyon sok nem tért vissza, nagyon sok maradt Szerbia földjében.

1941 után erről talán nem érdemes beszélni , mindenki tudja azt, milyen esztelen háborúba sodródtunk bele, és hogy milyen mészárlás követte a szerbek bevonulását a Délvidéken.

(19.50)

Hölgyeim és Uraim! Még egy történelmi párhuzamra fel kell hívnom a figyelmüket. 1941-ben Bárdossy szintén úgy félkézről jelentette be a magyar parlamentben, hogy éppen hadiállapotban vagyunk a Szovjetunióval. Az is így akkor még nem volt tévéközvetítés mellékesen elment két törvény között, hogy egy ilyen nem túl jelentős bejelentést kell tenni a miniszterelnöknek. Azt hiszem, hogy ez nem volt bölcs döntése a magyar parlamentnek.

És ha már történelmi példáknál tartunk, hadd mondjam el azt a II. világháborús történelmi példát, hogy a magyar hadsereget úgy küldték ki az orosz frontra úgy az első, mint a második magyar hadsereget , hogy Hitler és a német vezérkar megígérte, hogy megkapják azokat a fegyveres és biztosító támogatásokat, amelyeket a magyar hadsereg fegyverzeti hiányosságai és kiképzetlensége indokolt.

Az idősebbek jól emlékeznek rá, hogy hány tízezer ember vérébe és életébe került az, hogy ezek az ígéretek nem teljesültek.

Ebben az esetben talán érdemes volna elgondolkozni a Fidesz javaslatán, hogy a magyar katonákat magyar katonák védjék meg, mert régi tapasztalat a háborúban, ha jön az ellenséges támadás, mindenki magával törődik és saját magát menti, nem az ott lévő másik nemzetbeli csapatokat.

De mégsem azt akarom mondani, hogy fogadjuk el a Fidesz javaslatát, mert én úgy gondolom, hogy egy olyan kockázatba megyünk bele, amelynek nem látjuk a végét.

Bethlen István volt magyar miniszterelnök mondta, hogy háborúba menni nagyon könnyű, csak a háborút befejezni rendkívül nehéz, hölgyeim és uraim. (Zaj.)

Mi bemegyünk egy olyan helyzetbe katonáinkkal, ami ma se nem béke, se nem háború. Ha meg tetszenek hallgatni a televízió híradásait, Szarajevóban újra működnek az orvlövészek és a balkáni hadszintéren hagyománya van a partizánharcoknak. Én úgy gondolom, nem szabad nekünk ilyen kockázatot magunkra venni. És hogy a közelmúlttal is tudjak példálózni, hadd mondjam el rossz sejtéseimet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek története arra tanít, hogy a nagyhatalmak bizonyos emberveszteség után feladják katonai céljaikat és elhagyják a területet. (Zaj.) Hadd emlékeztessek arra, hogy az amerikai hadsereg bevonult Libanonba, és amikor egy öngyilkos merénylő felrobbantotta az autóját és annak több tucat amerikai katona lett a halálos áldozata, az amerikai katonákat kivonták Libanonból.

De ne menjünk vissza ilyen messzire. Tavaly volt a nyugati hatalmak szomáliai beavatkozása, s onnan is el kellett jönniük, nem tudtak rendet csinálni, megunták egy idő után a veszteséget az ottani politikusok. Általában a demokratikus országok nem szeretik, ha politikusaik koporsókat szállítanak haza távoli, értelmetlen harcterekről.

Hölgyeim és Uraim! Én nagyon félek attól, hogy ha a NATO rövid időn belül nem tud békét teremteni, és egymás után halálos áldozatai lesznek az amerikai hadseregnek és más hadseregeknek, ki fogják vonni ezeket az alakulatokat déli szomszédságunkból, elhagyják a területet, és mi magunkra maradunk. Magunkra maradunk azért, mert nekünk nincs hova elmenni innen; magunkra maradunk azért, mert mi 1100 éve a délszláv népek szomszédságában élünk és még legalább 1100 évig szeretnénk ezen a területen megmaradni, ezek között a szomszédok között. Nem okos dolog nekünk katonai erőt mutatni; nem okos dolog nekünk bemenni Boszniába, még akkor is, ha a hadtápbázis Horvátországban lesz, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az elképzelés szerint ennek az alakulatnak egész Bania Lukáig kell biztosítani az útvonalat lehet, hogy műszaki biztosításról van szó.

Ne adja Úristen, hogy Magyarországra is koporsók jöjjenek vissza Boszniából azért, mert néhány politikusunk nem tudott időben reálisan mérlegelni.

Képviselőtársaim közül azokhoz fordulok, akik egyéni választókerületben lettek megválasztva, majd ha a választókerületükbe megérkezik az első vagy második halott Boszniából, önök hogy fognak odaállni az emberek elé azt mondva, hogy igen, én szavaztam arra, hogy az ön fia, asszonyom meghaljon azon a területen. (Felzúdulás.)

Kérem szépen, az, hogy valaki önkéntesen megy a halálba, nem ad senkinek okot felmentésre. Gondolják meg képviselőtársaim, megéri-e az nekünk, hogy egy lassan kibontakozó normalizálódási folyamatot délszláv szomszédainkkal felrúgjunk; megéri-e nekünk, hogy koporsókat rendeljünk Boszniából. Ezen gondolkozzanak, mielőtt megnyomják a szavazógép gombját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)