Szabad György (MDF)
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten alkalmam volt a kérdés nagyobb összefüggéseiről szólni. Szóltam aggodalmakról, veszélyekről, arról is, ami most elhangzott részben, mi int bennünket ebben a kérdésben a történelemből és mi a jövőből, feltételezve, hogy politikai fordulatok esetén valóban bekövetkezhet, hogy egyes erők, amelyek ma felsorakoznak, visszavonulnak, más erők éppenhogy maradni akarnak, a mi elgondolásaink és lehetőségeink ellenére.
Én beadtam módosító javaslatokat. Ma három bizottságban próbáltam azokat elfogadtatni, csak nagyon kis részben sikerült. Kis részben, azokban a részekben, amelyekben a szerbeket és a többi balkáni népet is a mi határozatunk révén is figyelmeztetni akartam arra, hogy mi velük szolidárisak vagyunk, hogy mi elismerjük az ő szuverenitásukat, érdekeiket, és a daytoni megegyezés alapján lépjük azt, amit lépünk.
Sajnos, egy másik javaslatomnak még ennyi foganatja sem volt, hogy megrövidítve, de bekerüljön a szövegbe, amelyben nem elégedtem meg azzal, hogy műszaki alakulatokról van szó, hanem annak elfogadtatását kértem, hogy kizárólag hídverés és útkarbantartás céljára, és semmi más célra ne tartózkodhassanak ott a seregek.
Mégis most Schamschula György felszólalását hallva elsősorban ellentmondani szeretnék neki... (Dr. Schamschula György tapsol. Derültség a bal oldalon.) A dolog tudniillik nem egyszerűen az a kérdés, hogy mi a mi kockázatunk, hanem nagyon egyetértek a Surján László által mondottakkal az is, hogy mi a kötelességünk magyarként, emberként, európaiként. (Taps.)
Egyetlen hasonlattal szeretnék élni: a szomszédságban tűz van, ha mi hozzájárulhatunk a tűz oltásához, akkor gondolnunk kell arra, hogy a tűz átterjedhet hozzánk, ez az önzésünk... (Taps a bal oldalon.).., és gondolhatunk arra, hogy ott emberek égnek és ez a mi emberi szolidaritásunk. Sokat tudnék mondani, de beérem ennyivel.
Köszönöm. (Taps.)
(20.00)