Francz Rezső (MSZP)
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Nagyon köszönöm az előttem elhangzó nemes gondolatokat Szabad Györgynek.
Én egyéni képviselő vagyok, onnan, abból a városból, amelyikre egy csendes este bombák hulltak.
Én abban a városban lakom, ahol heteken, hónapokon keresztül minden este lehetett hallani a lakásokban a fegyverdörgést.
Én abban a városban lakom, ahol a békésen dohányt törő asszonyok között fütyült a golyó és nem tudták, hogy a jég vágta a lyukat a dohánylevélre vagy az ólom.
Én abból a városból vagyok, ahol reggel a benzinkúthoz ment az ember, és nem mertek kijönni a benzinkutasok, mert tíz perccel előbb ott potyogtak a golyók.
És mind a mai napig akárhol, akármilyen tőkés vállalkozót próbálunk rászedni arra, hogy a magas munkanélküliség letörésére fogjon össze velünk, és létesítsünk valami munkahelyet Barcson, azonnal felvetődik bárhol legyen ez Európában -: "Ugye, maguknál potyogtak a bombák?"
Én tehát tudom, mit jelent az, hogy a szomszédban dörögnek a fegyverek. És láttam a menekülteket: esténként hat-nyolc buszt, amint elhúztak a nagyatádi tábor felé, megfélemlített gyerekekkel; és láttam azokat az utcákon feltűnő magyar páncélozott járműveket, amelyek védeni hivatottak voltak bennünket hadd ne mondjam, hogy mennyire meggyőző módon... És minden este mindenki tele tankkal állította le a kocsiját, mert nem tudta, hogy egy hajnalon nem kell-e menekülőre fogni a dolgot.
Ha mi akkor olyan lehetőséget kaptunk volna, hogy 500 emberünkkel hozzájárulhatunk a béke megteremtéséhez vagy fenntartásához, belementünk volna-e? Azt hiszem, igen. Most ez a lehetőség adott.
Nagyon nagy erők mennek oda, nem pusztán ránk hárul ez a feladat, de úgy gondolom, részt kell venni benne ha jelképes erővel is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)