Bokros Lajos
DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: (Több képviselő távozik az ülésteremből.) Tisztelt Elnök Úr! Én megvárom, aki ki akar menni, nyugodtan kimehet és utána folytatom. (Rövid szünet után:)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A jövő évi költségvetési törvényjavaslat általános vitájának megkezdésekor arra kértem önöket, hogy érezzék át azt a szokásosnál is nagyobb felelősségünket, ami jelen pillanatban megmutatkozik amiatt, hogy a költségvetés mellett a stabilizációs folyamat folytatásáról is döntenünk kell.
Köszönettel tartozom mindazoknak, akik reálisan ítélték meg az ország jelenlegi gazdasági, pénzügyi helyzetét, s ennek tükrében vállalták a ma még kétségtelenül nem népszerű szerepet, és a parlamenti vita során egyértelműen kiálltak a stabilizáció folytatásának szükségessége mellett.
Röviden arról is szólnom kell, hogy a jobbító, segítő szándék sok hozzászóló részéről érezhető volt. Az alapelveket elfogadó számtalan javaslat hangzott el mind a plenáris ülésen, mind a bizottságokban, s ezek meg is jelentek a módosító indítványokban. Az ilyen szellemű módosításokat mind elfogadásra javasolja a kormány.
Nem áll szándékomban azonban elhallgatni, hogy az elmúlt hetekben nagyon kemény vitákat is folytattunk. Ennek során természetes módon igen nagy hangsúlyt kapott a költségvetéspolitika mozgásterét is meghatározó gazdaságpolitikai célok, elvek és az eszközrendszer többoldalú elemzése, bírálata.
Az ellenzéki képviselők egy része ismételten azzal érvelt, hogy a kormány nem rendelkezik gazdaságpolitikai elképzeléssel, illetve finomabb formában, mint például Varga Mihály képviselő úr fogalmazott: a kormány nem rendelkezik megfelelően kiszámítható gazdaságpolitikai elképzeléssel, s a márciusi intézkedések is inkább csak a költségvetési hiányra összpontosító tűzoltó akciónak, semmint egy átfogó koncepció részének tekinthetők.
Az ilyen álláspontokkal természetesen vitatkoznom kell. Ezen állításokkal szemben a kormány már a költségvetés kidolgozásának időszakában kialakította a középtávú gazdaságstratégiai programját, amit nyilvánosságra hozott, s a tisztelt Ház tagjai is megkaphattak. Ennek fő célja a fenntartható, tehát tartósan és biztonságosan finanszírozható, érezhető ütemű gazdasági növekedés, amely feltételezi egyrészt a gazdaság stabilizálását, másrészt a jövedelemelosztási viszonyok változását a vállalkozások javára. Ez egy olyan többoldalú gazdaságpolitika, amely egyszerre próbálja meg kezelni az egyensúly és a növekedés kérdését, és amely éppen azért nem jellemezhető úgy, ahogy például Kádár Béla képviselő úr tette, mintha annak az egyensúlyjavítás, a deficitlefaragás volna az öncélja.
A márciusi intézkedések éppen azért váltak szükségessé, mert az I. negyedévi gazdasági mutatók továbbra is az előző kétévi egyensúlyromlás szinte akadálytalan folytatódását jelezték, sőt drámaian túlmutattak azokon, s ennek a tendenciának a megtörése halaszthatatlanná vált.
A kormány olyan intézkedéseket kíván tenni, amelyek hatására még ez évben jelentősen javulnak az ország külső és belső egyensúlyi pozíciói és ezzel párhuzamosan végbemegy a versenyképességet javító jövedelemátcsoportosulás is.
Konkrét intézkedések ezért főleg az export serkentését, az import fékezését, az államháztartás deficitjének a mérséklését, illetve az erősödő inflációs hullámnak a megfékezését célozták.
A tények azt mutatják, hogy a gazdaságban '95 első felében még az előző időszakot is jellemző egyensúlyrontó folyamatok érvényesültek, a másodikban azonban már ettől eltérő tendenciák hatnak. Elsősorban a külső és belső egyensúlyhiány mérséklődése tapasztalható, de megkezdődött a vállalkozók javára történő jövedelemarány-módosulás is, s a beruházási tevékenység élénkülése, bár mérséklődött, de továbbra is elég magas színvonalú és a gazdasági növekedés sem szakadt meg.
A vita tapasztalatait illetően hadd utaljak Békesi László képviselő úr által e vitában kifejtettekre. Áthághatatlan törvényszerűség, hogy minden olyan esetben, amikor a jövedelemtulajdonosok megtakarításait, az államháztartás hiányát, illetve a vállalkozási szféra hitelszükségletének fedezetét nem biztosítják, akkor törvényszerűen megjelenik a folyó fizetési mérleg hiánya.
A külső egyensúlyi folyamatok javítása rövid távon matematikai szükségszerűséggel igényli a belső egyensúly helyreállítása érdekében teendő intézkedéseket. Természetesen senkinek nem okoz örömet szigorú kiadáscsökkentő intézkedéseket tenni. Ezek azonban ahhoz szükségesek, hogy megtörténjék a jövedelemátcsoportosítás a vállalkozói szféra javára, hogy minél több, elsősorban a lakossági körben realizálódó pénzügyi megtakarítás legyen képes finanszírozni a szaporodó beruházásokat.
Természetesen nehéz megtalálni a megfelelő arányokat a gazdasági célszerűség és a társadalom tűrőképességének határai között. Ebbéli felelősségétől indíttatva igyekszik a kormány mindent elkövetni, hogy az Érdekegyeztető Tanácson megszülethessék az ár-bér megállapodás. Annak ellenére, hogy Sümeghy Csaba képviselő úr megjegyzése szerint a jelen körülmények szinte lehetetlenné teszik egy ilyen megállapodás rövid időn belüli megkötését, felelősséggel azt mondhatom, hogy mára ez a megállapodás elérhető közelségbe került.
(21.30)
Ennek érdekében a kormány a kompromisszumkészség végső határáig elment. A megállapodás közös érdek, mert a nehéz feladatokat nem lehet indulatoktól fűtött légkörben megoldani. A nehéz feladatok között csak jelzésszerűen szeretnék utalni arra az államháztartási reformra, amelynek a munkálatait a jövő év első felében el kell végeznünk. A felvetések szerint erőteljesen munkálkodni kellene a kamatok csökkentésén, mert akkor jelentősebb megtakarítások érhetők el, mint például a márciusi intézkedések révén. A kamatterhekre vonatkozóan Békesi képviselő úr már megadta a választ, amikor jelezte, hogy azok nem most, hanem az elmúlt évek során keletkeztek és szaporodtak meg. Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy piacgazdaságban a kormány beavatkozhat a kamat alakulását meghatározó viszonyokba. Természetesen piaci alapon, közgazdasági eszközökkel a kormány is törekszik az államadósság terheinek csökkentésére. Erre elsősorban az infláció csökkentése érdekében teendő intézkedések szolgálnak.
De gondolhatunk a tisztelt Ház által nemrégiben elfogadott államháztartási törvény módosításával létrejövő Kincstárra is, vagy éppen az elsődleges állampapír-forgalmazói rendszer kialakítására. A kamatok csökkentését szorgalmazóknak tudniuk kell, hogy a piacgazdaságban nem lehet az inflációs folyamatoktól, a piaci várakozásoktól függetlenül, szubjektív módon csökkenteni a kamatokat úgy, hogy annak ne lenne rövid időn belül nagyon negatív visszahatása például a megtakarításoknak a költségvetés finanszírozásában való gyors csökkenését tekintve. Erre egyébként a közelmúlt története sajnos szolgáltatott példát.
Tisztelt Ház! A vitában több képviselő is foglalkozott a felsőoktatás témakörével. Egyetértek Kovács Kálmán képviselő úrral abban, hogy a felsőoktatás fejlesztésének óriási szerepe van az ország életében. Súlyos félreértés azonban az a megjegyzés, hogy a művelődési tárca és a pénzügyi kormányzat netán szakszerűtlenségből fakadóan a felsőoktatás leépítésére törekedne. Ez utóbbiról szó sincs, hisz mind a felsőoktatási beruházások, mind az intézmények és feladatok támogatása kiemelten nő a jövő évi költségvetési törvényjavaslat szerint.
Volt, aki rejtvénynek nevezte a felsőoktatás normatív finanszírozását, mert azt nem találja a költségvetési törvényjavaslatban. Erre az a válaszom, hogy a felsőoktatás normatív finanszírozását természetesen nem a költségvetési törvénnyel kívánjuk bevezetni. A normatív finanszírozásra kidolgozott modell csak időbeni fokozatossággal vezethető be, első lépcsőben a képzési normatívára nézve. A '96. évi költségvetésben előirányzott képzési támogatást már ezen normatívák figyelembevételével kapják az intézmények, ügyelve arra, hogy működésükben ezzel összefüggően zavarok ne keletkezzenek.
Számos hozzászóló érintette a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek területét is. Szeretném hangsúlyozni, hogy a költségvetés nehéz helyzete ellenére sikerült lehetőséget teremteni e költségvetési kiadások növelésére.
A benyújtott költségvetési törvényjavaslat lehetővé teszi a köztisztviselők, a bírák és az ügyészek, valamint a rendvédelmi szervek körében az illetmények emelését. A közalkalmazottak részére azonban nem tartalmaz külön forrást bérük emelésére, hanem azt csak a létszámcsökkenéssel elérhető forrás terhére tenné lehetővé. Ez volt az eredeti javaslat.
Az Érdekegyeztető Tanács és több képviselő is sérelmezte azt, hogy csak a létszámcsökkenés teremt forrást erre az illetményemelésre, és igényelték többen a közszolgálatban foglalkoztatottak jövedelemnövekményének a versenyszféráéhoz való igazítását. A kérdés rendezését a kormány is szükségesnek tartja. Ezért javaslatot fogalmaztunk meg arra vonatkozóan, hogy a közszolgálat egyes területein is lehetővé tegyük az átlagos 19,5 százalékos illetményemelést. Erre egyrészt a forrást akarjuk megteremteni erről szól a módosító indítványok egy része , másrészt viszont az erre vonatkozó garanciákat, amikről még az érdekegyeztetés keretében tárgyalni kell.
Tisztelt Országgyűlés! Mint várható volt, a helyi önkormányzatok költségvetését az általános és részletes vita, valamint a bizottsági ülések során is kitüntetett figyelem kísérte. A kormány segíteni kíván 1996. évben is a hto-utalvány megszűnése miatt keletkező probléma megoldásában, s ezért 7 milliárd forintot javasol erre a célra, amelyből csak kifejezetten azok a települések részesülnek, ahol az állandó lakosok fűtés céljára gázolajat kényszerülnek használni. Az önkormányzatok természetesen önállóan dönthetnek a rájuk jutó összeg felhasználásáról, de jogszabály írná elő a kedvezményezettek elszámolási kötelezettségét ezzel is szeretnénk elejét venni, hogy a visszaélések ezúttal egy másik formában jelenjenek meg.
A kormány támogatja, hogy 2 milliárd forintot különítsen el a parlament az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű, azaz forráshiányos önkormányzatok támogatására. Nem hallgathatom el azonban, hogy az önkormányzatoknak e célokra saját forrásaikat is be kell vonniuk. Az elosztás decentralizálása érdekében azt tervezzük, hogy a 2 milliárd forint normatívan illesse meg a megyéket. A megyei források elosztását pedig a létrehozandó megyei területfejlesztési tanácsok hatáskörébe javasoljuk utalni.
A kormány mérlegelte a területi kiegyenlítést szolgáló 5 milliárd forint fejlesztési célú támogatás elosztására vonatkozó kezdeményezéseket is.
Azt javasoljuk, hogy e keretösszeg elosztásáról a tisztelt Ház által később elfogadandó területfejlesztési törvény keretében szülessék döntés.
1996-ban, az államháztartási reformba illeszkedve, két lépcsőben megvalósítja a kormány a közoktatás finanszírozásának reformját is. Decemberben a tisztelt képviselő kezébe kerülhet a közoktatási törvény módosítási javaslata, és ez megteremti a finanszírozási rendszer továbblépéséhez az alapokat. Ha az érdekegyeztető tárgyalásokon megoldás jön létre, akkor ennek megfelelően javasolja a kormány, hogy önkormányzati körben is a közszolgálatban dolgozók béremelésére központi kezdeményezésre kerüljön sor. Erre 15 milliárd forint összegű fedezet elkülönítésének támogatását javasoljuk.
Végül, nagyon röviden, azokra az észrevételekre szeretnék reagálni, amelyek az államháztartási reform hiányát teszik szóvá ezen a területen mármint az önkormányzati finanszírozásban. A kormány úgy látja, hogy az úgynevezett nettó bérfinanszírozás helyi önkormányzati gazdálkodásban történő bevezetése nagyon komoly lépés. Egyfelől biztonság az önkormányzatoknak, mivel a továbbiakban nincs gondjuk a különböző, bérekhez kötődő adók és járulékok befizetésére, másfelől jelentékeny megtakarítás adódik a költségvetés számára abból, hogy ezeket a tételeket nem kell előre megfinanszírozni.
Tisztelt Országgyűlés! A családi pótlék 1996. évi előirányzata nem vehette figyelembe azt, hogy a jövedelemfüggő családipótlék-rendszer nem januárban, hanem csak április 1-jével tud hatályba lépni. Ezen túlmenően a törvényjavaslat előkészítése során azzal számoltunk, hogy megszűnik az a szabályozási anomália, amit az úgynevezett beszámíthatósági szabályozás jelent. Azzal sem számoltunk, hogy a három- és többgyerekes családok mellett a fogyatékos gyermeket nevelő családok is változatlanul alanyi jogon lesznek jogosultak erre az ellátásra. Mindezek miatt a családi pótlék ez évre eredetileg tervezett 85 milliárd forintos előirányzatát 9 milliárd forinttal meg kell emelni. Ahhoz azonban, hogy ez a nem kevés összeg biztosítható legyen és ezt őszintén meg kell mondani , több nagyon fontos területről kell forrást elvonni és átcsoportosítani.
Többen hiányolták, miért nem tudjuk évek óta biztosítani az államháztartási törvény azon előírásának megvalósítását, mely szerint a központi költségvetést és a társadalombiztosítási alapok költségvetését egyidejűleg kell az Országgyűlés elé terjeszteni. Ez az igény természetesen jogos. Sajnos a társadalombiztosítási önkormányzatokkal a tárgyalások elhúzódtak, és kompromisszumot sem sikerült kötni, így a már önök előtt lévő, a társadalombiztosítási alapok 1996. évi költségvetésére vonatkozó T/1680. számú törvényjavaslat módosítása előreláthatóan több ponton elkerülhetetlen lesz.
(21.40)
Nyilvánvalóan ez egy nagyon sajnálatos fejlemény, amire remélem, jövőre az államháztartási reform keretében véglegesen megoldást tudunk találni. Ehhez előre is kérem mindenki közreműködését.
Engedjék meg, hogy végezetül külön szóljak, a teljesség igénye nélkül, az Állami Számvevőszék vizsgálati jelentésének egyes megállapításaira épülő módosítási kezdeményezésekről.
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer miatti osztrák hitel törlesztésének rendezését a folyamatban lévő tárgyalások alapján úgy javasoljuk korrigálni, hogy az adósság kormányhitelként való átvállalása miatt felmerülő, az MVM Rt. áramszállítása után a központi költségvetést terhelő költségtérítésből a kamatra jutó 2,2 milliárd forint a nemzetközi elszámolások fejezet kiadásai közé kerüljön be.
Támogatjuk továbbá azt az ÁSZ-javaslatot is, melyben kezdeményezték a területfejlesztésről szóló törvény alapján létrejövő megyei fejlesztési tanácsok pályázati kiírási határidejét, a hozzájárulás feltételeit szabályozó kormányrendelet időhöz kötött kihirdetését.
Az Útalap-hozzájárulás visszaigénylési rendjének módosulásával összefüggésben szükség van a fogyasztási adó, az Útalap, a MÁV Rt. egyedi támogatása és az agrárgazdasági támogatások előirányzatainak korrekciójára is.
A kormány részéről támogatott módosítások révén a kiadások többlete 32 milliárd forint. Ugyanakkor javasolunk kiadáscsökkentő intézkedéseket is. Ezért egyenlegében a beterjesztett 124,8 milliárd forintos deficit mindössze 7,6 milliárd forinttal emelkedik a támogatott módosítások alapján. Ilyen körülmények között tehát az államháztartás egészének pozíciója érdemben nem módosult, és a privatizációs bevételek nélküli hiány a javasolt intézkedések mellett sem haladja meg a követelményként megfogalmazott, a bruttó hazai termékhez viszonyított 4 százalékot.
Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy a kormány által támogatott javaslatokat mérlegelni és a költségvetés fő összegeit és fejezeti keretszámait ezek figyelembevételével elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)