Bernáth Varga Balázs (FKGP)

1995. december 4.

DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! E kora reggeli órákban engedjék meg, hogy az ide becsatolt T/1584. számú javaslattal kapcsolatban néhány gondolatot és aggályt is megfogalmazzak.

A kárpótlással kapcsolatosan maga a törvényjavaslat is úgy fogalmaz: azt kellene elérni, hogy ez mielőbb lezáruljon. Kettős célja van; előbb az, hogy záruljanak le már végre a kárpótlási eljárások. A legmesszebbmenőkig egyetértek ezzel magam is, hisz már öt éve folynak ezek a kárpótlások, és még mindig nem látszik, mikor lesz vége.

A másik célját illetően a mezőgazdasági üzemeknél előállt vagyonveszteségek csökkenésére utal az előterjesztő. Álláspontom szerint a szövetkezetek vagyonvesztesége nem teljes mértékben a kárpótlási törvényhez kapcsolódik. Úgy ítélem meg, hogy ez a vagyonvesztés inkább az átmeneti törvényből ered vagy abból következik. A szövetkezeteket úgy ítélem meg, hogy inkább abból a '92-es törvényből érte őket nagyobb arányú hátrány, vagyonvesztés, és a kormánynak éppen ezért kellene eldöntenie azt, hogy vajon a szövetkezeteknek a jövőben vagy a jelenben is milyen sorsot szán. El kell dönteni: van-e szükség a szövetkezetekre vagy nincs? És egy koncepció keretében kellene ezt a magyar parlament elé beterjeszteni.

Ha a törvényjavaslat végrehajtását tekintem, a mielőbbi lezárás érdekében az elintézési határidőket emeli ki a törvény. Az elintézési határidőkkel, úgy ítélem meg, nem fogja elérni a célját ez a törvényjavaslat; azt, hogy mielőbb és gond nélkül befejeződjenek az ország területén a kárpótlási eljárások.

A kárrendezési hivatal részére előírt 1995. december 31-ei határidő, úgy hiszem, illuzórikus, ha figyelembe veszem, hogy ennek a törvénynek még a véghatározatát is meg kell hozni a parlamentben. Tudniillik nem is azt mondom, hogy január legyen vagy december; kérem, ha évekkel korábban sem sikerült befejezni ezt a kárpótlást, nem tartom valószínűnek, hogy néhány hónap alatt ez megtörténhessen.

Abban az esetben, ha a kárpótlási hivatal elsőfokú határozata ellen fellebbezést nyújtanak be, a másodfokú eljárás lefolytatására hathónapos időt enged a törvényjavaslat az elbírálás tekintetében. Ha ez meg is történik, a kárpótlási eljárás még nem zárulhat le, mert egy lehetőség van: abban az esetben, ha a személy sérelmesnek tartja e határozatot, bírósághoz fordulhat. Ismerjük a jelenlegi bírósági gyakorlatot a kárpótlások ügyében: az egy vagy két évig is eltarthat. Ha a bíróság egy határozatában vagy döntésében új eljárásra utasítaná az eljáró hivatalt, akkor további 60 napon belül engedélyezi a javaslat a kárpótlási hivatalnak az új határozat meghozatalát. Ha ezt az időtartamot figyelembe veszem, akkor nekem van egy olyan gyanúm: talán már a hivatal sem lesz meg egy vagy két év múlva. Ezek a határidők a gyakorlatban nem tarthatóak.

Az árverés során nem értékesített földek vonatkozásában utalás történik arra, hogy a tulajdonosi jogokat a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter gyakorolja. Úgy ítélem meg, hogy a visszamaradó földeket elsősorban kárpótlásra, a földalapba kellett volna kijelölni, hogy minél kevesebb sérelem érje azokat a személyeket, akiktől annak idején elvették vagy akik fölajánlották a földeket, és lényegében ehhez a földhöz kívánnak hozzájutni. Ha másképp nem, egy ideiglenes használat keretében kell birtokukba bocsátani.

A törvényjavaslatnak azzal a rendelkezésével, hogy a határidő nélküli szövetkezeti használatú földeket a települési önkormányzatok kérelmére azok ingyenes használatába vagy tulajdonába kell adni. Kérem, ezzel egyetértek. És hiánya az alaptörvénynek, hogy annak idején a megalkotásakor az önkormányzatokra nem gondoltak, holott az önkormányzatoknak is szükségük lenne olyan földekre, ahol iskolai gyakorlókertek, -területek, szérűskertek részére tudna helyet biztosítani a településén élő embereknek.

Nem tudok egyetérteni a törvényjavaslat azon megállapításával vagy előterjesztésével, hogy az utalvány nem használható fel legalábbis a mezőgazdasági vállalkozási támogatás összegéről szóló utalványok. Tudniillik azért kértek utalványt annak idején az érintettek, hogy földhöz jussanak. A törvényjavaslat viszont nem vizsgálja azt, hogy milyen célból nem került az utalvány beváltásra. Elképzelhető, hogy talán földalap sem volt kijelölve, tehát kárpótlás sem volt az adott településen.

(01.40)

Az utaknál gondot látok, mert nagyon sok kárpótlási területen új utak kialakítása szükségeltetik. Nem pontosítja a törvény, hogy kinek a kötelezettsége lesz az új utakat kialakítani; itt már az út átadásáról van szó. Ha az önkormányzatok tulajdonába kerül az út, elképzelem, hogy önkormányzati költségen kell megvalósítani, ehhez viszont az előterjesztő nem biztosít fedezetet, márpedig a működéséhez vagy a további fenntartásához is további költsége tapad az önkormányzatoknak.

A másik része: kik és milyen eszközökkel alakítják ki az adott táblában az utakat. Tudniillik a szövetkezetek az adott településeken nem mindenhol rendelkeznek megfelelő eszközállománnyal, de ha talán meg is van az eszközállománya, nem tartom valószínűnek, hogy megfelelő fedezete is van ahhoz, hogy megelőlegezze az út építési vagy legalább az út kialakítási munkálatainak a költségét, annak ellenére, hogy a törvényjavaslat azért utal arra, hogy a szövetkezet ezt a költségei között elszámolhatja. Nekem az a gondom ezzel, hogy talán a fedezet nem lesz meg erre vonatkozóan.

További aggályom ezzel a törvényjavaslattal az, hogy 1996. március 31-e után nem kerülhet sor árverezésre. Vajon mi lesz ott vagy mi következhet ebből ott, ahol még egyáltalán nem volt árverezés a földalapok jóváhagyásának a hiánya miatt? A lehetőségtől fosztják meg azokat az ilyen településeken élőket, akik érintettek a kárpótlásban.

Egyetértek viszont azzal, hogy az életjáradékra váltás határidejét a törvényjavaslat 1996. december 31-ig meghosszabbítja.

Gondom van viszont azzal, hogy a keletkezett iratok vonatkozásában az információk védelméről, megőrzéséről és feldolgozásra alkalmassá tételéről intézkedik a törvényjavaslat. Úgy hiszem, az információkat nincs kitől megvédeni, és nincs is miért megvédeni. A megőrzésével kapcsolatban nem látok nagyobb gondot, azt pedig nem látom valószínűnek, hogy a feldolgozásra alkalmassá tétel szükségeltetik. Miért kellene alkalmassá tenni feldolgozásra? Ki kell jelölni a levéltárakat, hogy tegyék el a keletkezett iratokat, vagy adják át az egyetemeknek elrettentő példaként, hogy volt egy ország ilyen kárpótlási törvénnyel.

A kárpótlási hivatalok megszűnésével kapcsolatban utalás történik arra, hogy új hivatalt jelölnek ki, amely átveszi a kárpótlási hivataloknál még folyamatban lévő munkát. Ez esetben a kárpótlási hivatalok dolgavégezetlenül fejezték be munkájukat.

A zárórendelkezések között utalnék a nyolcnapos hatálybalépésre, ami valószínűleg nem tartható, de gondolom, az előterjesztő is nagyon jól érzi ezt. Abban sem tudok egyetérteni az előterjesztővel, hogy a húsz hektárt el nem érő földeket lehessen csak a településen élőknek vagy a saját jogú jegyen megvásároltaknak a licitáláson megszerezniük. Ha már kevés a föld és lerövidül a határidő, akkor a településen élőknek feltétlenül elsőbbséget kell biztosítani, ha korábban ez nem történt meg, vagy a saját jogon szerzett kárpótlási jegyekkel ezeknek az árverezéseknek az elsődlegességét meg kell adni.

Aggályom van nekem továbbá azzal is, hogy az árverezésre bocsátott aranykorona-érték föld és a tényleges aranykorona-érték közötti érték eltérést mutat. Tudniillik én ebben azt látom, hogy az aranykorona mellett nyilván csökken a terület is. Megkérdőjelezhető akkor az, hogy vajon a földhivatal tévedett-e egy adott időpontban, amikor helytelenül közölte az érintett település, illetve az adott termőföld aranykorona-értékét, vagy pedig a kárpótlási hivatal látta el rosszul a feladatát akkor, amikor az aranykorona-értéket nem megfelelően osztotta rá a területre.

Nem látom viszont értelmét, amennyiben a különbözetre vonatkozóan 10 százalékot meghaladó kárpótlásijegy-visszatérítést adhatnak, ennek a visszatérítési igényét. Ha figyelembe veszem, hogy a kárpótlási jegy értéke mára szinte a minimálisra csökkent, nem látom szükségesnek, hogy ezt a törvényjavaslat külön is rendezze. Úgy ítélem meg, hogy a határidők előbbre hozásával vagy pedig törvénybe iktatásával a kárpótlás valóban lezárul, mégpedig azoknak az érintett személyeknek a megelégedésére, akiket ez elsősorban érintene.

Mindezek figyelembevételével azt javasolom az előterjesztőnek és a jelenlegi törvényjavaslat céljával messzemenően egyet lehet érteni , hogy záruljanak le a kárpótlások, de oly módon kellene lezárni azokat, hogy az eddig hátrányt szenvedett személyek további hátrányt ne szenvedjenek a jelen törvénytervezetből adódóan.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)