Kristóf István (MSZP)

1995. december 4.

DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Solymosi József képviselőtársam mondandóm legnagyobb részét már elmondta. Én is arra szerettem volna reagálni, ami Bernáth Varga Balázs képviselőtársamtól hangzott el, nevezetesen, hogy nem tudja, hogy az 1992. évi II. törvény az átmeneti törvény , vagy pedig a kárpótlási törvény eredményezett-e nagyobb vagyonvesztést a szövetkezetekben.

Azzal egyetértek Bernáth Varga Balázzsal, hogy az 1992. évi II. törvény is 10 milliárdos nagyságrendben okozott vagyonvesztést a szövetkezetekben, olyan vagyonvesztést, amely gondosabb törvényhozással elkerülhető lett volna. De ez a vagyonvesztés meg sem közelíti azt a vagyonvesztést, amit az I. kárpótlási törvény okozott. Mint ahogy Solymosi József elmondta, az ültetvények értékének a figyelmen kívül hagyása a kárpótlási eljárás során, a hektáronkénti 1 millió forint fölötti értéken telepített erdők 1000, 2000 vagy 3000 forint értékű kárpótlási jeggyel történő elárverezése, illetve az 500 forint/aranykorona értékű licithatár több 10 milliárd veszteséget okozott.

(01.50)

Maga az ötszáz forint/aranykorona olyan értelemben nem, hogy a földterületek érték nélkül voltak a szövetkezeteknél nyilvántartva, de az így lecsökkentett földterület következtében az üzemek legnagyobb része kénytelen volt állatállományának meghatározó részét felszámolni és az ebből eredő kár számszakilag nagyon nehezen becsülhető meg.

Ezt csak azért szerettem volna elmondani, mert képviselőtársam azt mondta, hogy nem tudja, hogy a kettő közül melyik, s nem szeretném, ha ez a vívódás fennállna, ezért szerettem volna ezt elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.)