Berregi István (FKGP)

1995. december 4.

BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Államtitkár Úr! Én nagyon rövid leszek, hiszen előttem főleg jogász barátaim egész komolyan belebonyolódtak és próbálták megmagyarázni a törvényeket, azt szinte egész apró csontokra szétszedték.

Én csak a leglényegesebbről szeretnék szólni, arról ahogy az én látom a dolgokat.

A vagyoni kárpótlást gyorsítandó, illetve a lezárást sürgető T/1584. számú törvényjavaslat ismét egyike azoknak a rossz törvényeknek, amely nem az igazi gondokat szeretné megoldani, illetve nem a kárt szenvedettek igényét szeretné valamennyire is megnyugtatóan rendezni. Úgy gondolom, inkább a mezőgazdasági üzemeknél a kárpótlás végrehajtásával előállt vagyonvesztés csökkenését tartja elsődlegesnek.

Úgy tűnik, a valódi tulajdon elvételét nem tartja annyira felháborítónak a kormány, mint az ajándékba kapott, ingyenvagyon részleges elvételét, illetve annak visszavételét.

Megértem, hogy kissé kellemetlen helyzetben van a kormány, hiszen valamikor elődeik valóban rossz szándékkal diktatúrával, hadd ne mondjam hogyan elvettek földeket és azt odaajándékozták, s azt most nekik kellene visszakérni vagy visszaadni a jogos tulajdonosoknak. Biztos, hogy ez egy kicsit blamás helyzet, de ezt is törvény írja most elő.

Nem értem Kristóf urat én sem, az előbb vagyonvesztést mondott. Én ebbe nem akarok belebonyolódni. Szerinte kit ért nagyobb vagyonvesztés, akinek volt 15 hold földje, azt elvették a körülményeket nem mondom hogyan , ma van a zsebében 150 ezer vagy 200 ezer forint értékű kárpótlási jegye, amely semmit nem ér. Nincs semmije, elvették tőle a földet, amit érte kapott semmit nem ér.

Vegyék már végre tudomásul az illetékesek, hogy akár a határidők sürgetésével vagy éppen elodázással nem oldható meg a törvény végrehajtása. Jóval megnyugtatóbb lenne a kárt elszenvedettek részére egy olyanfajta intézkedési terv, mely felülvizsgálná például, hogy miért nem lett kijelölve a II. földalapban az I. kárpótlási törvényben kijelölt mennyiség 20 százaléka, amelyet az eredeti törvényben megfogalmaztak, ehhez még módosítani sem kellett volna az eredeti törvényt.

Egyre jobban úgy tűnik, hogy a törvényt, mely igyekszik megfelelni a kormány elvárásainak, azt mindenképpen végrehajtják.

Ilyen az I. földalapból megmaradt földek gyors elvétele, illetve visszaadása a gazdálkodó szervezetnek, hivatkozva a törvény előírására. Pedig amikor ez megtörtént, nagyon-nagyon sok embernek még nem volt meg a kárpótlási jegye, és rengeteg helyen még nem volt meg az I. kárpótlási törvény sem. Így kellett volna gondolni a határidő-módosításra.

Amit pedig a második földkijelölésnél végeztek, az több mint nevetséges vagy szomorú. 8, 10, 20, 50, 100 aranykorona értékben lettek kijelölve a legtöbb helyen a legrosszabb helyeken, szinte szántó nélkül, rétek, legelők, nádasok, mocsaras területek de a törvényben meghatározott 20 százalék helyett körülbelül 5 százalék nagyságban. Az már csak hab a tortán, hogy ezekből még alig mértek ki valamit. Szinte minden második esetben főleg ahol kicsit jobb a föld, nagyobb a terület fellebbeznek, határidő-módosítást kérnek az önkormányzaton keresztül a gazdálkodószervezetek, bízva abban, hogy egy-két évig, ismerve a bíróságok munkáját, a föld továbbra is a használatukban maradhat, s közben úgy néz ki, hogy minden határidő már lejárt.

A törvény egy-két paragrafusáról nagyon röviden szólok.

Az (1) bekezdés nagyon időszerű volt, hogy megszabja, hogy a határozatokat 1995. december 31-ig meg kell hozni. Ez talán jó is, habár nem tudom, hogy a végén mi lesz, hiszen azok most már majdnem teljesen, 98-99 százalékban készek, de hiába van a határozat, ha nem lehet utána mit kezdeni vele. Főleg akkor, amikor az 1. § (2) bekezdésében az van, hogyha valakinek kifogása van a határozat ellen, fellebbezhet hat hónapig. Ha még ez sem jó, akkor a bíróság újabbat rendelhet el, az megint hatvan nap. Közben a 2. § már arról is intézkedik, hogy a II. földalapból megmaradt földeken ki gyakorolja a tulajdonosi jogát. Valóban van esély arra, hogy ilyen feltételrendszert biztosítsanak az igénylők számára, sőt még azt is kijelenthetik majd, hogy volt föld, de megmaradt, mint ahogy az I. földalapnál is történt.

A (2) bekezdésben elismerik, hogy van föld a szövetkezeteknél ingyen és határidő nélküli használatban, hisz erről intézkednek is, sőt átengednek belőle az önkormányzatoknak, ha infrastrukturális célból szükségük van rá.

(02.00)

De hadd említsem meg, hogy van olyan község, nem nagy számban, én személy szerint is tudok olyat: 15-20 ezer aranykorona van, amit jelenleg a tsz használ ingyenesen, nem tudni, mennyi időre. Ezeket a földeket kellene felülvizsgálni, felülbírálni, megkeresni, és azt hiszem, jó szándékkal több földet lehetett volna kijelölni. Az 5. § rendelkezik arról, hogy az előbb említett tsz-eknél lévő ingyenes, határidő nélkül használatban lévő földalap árverési meghirdetésére '96. március 31-e után nem kerülhet sor.

Gondoltak-e az illetékesek arra, hogy hány állampolgár intézte sok fáradsággal, rengeteg utazással, a Dunántúlról a Tiszántúlra és fordítva, szabadságukból, utazási költségből, és mennyi időt feláldoztak az ügyintézésre az idegességről már nem is beszélek , és mi lett az értelme? Szerencsés-e úgy lezárni valamit, hogy még messze nincs befejezve? Mi lesz az állampolgárainknak alanyi jogon járó, még ma is több tízmilliárd forint értékű kárpótlási jegyek sorsa?

A legtöbb esetben nem ügyetlenségből maradt meg, inkább a kormány ügyeskedéséből. Ugyanakkor demokráciáról, a magántulajdon védelméről beszélünk magyarul: valami egészen jóról beszélünk, és rosszat cselekszünk. Miért nem meri már valaki bevallani a nagy ígérgetők közül, hogy bizony, elnézést kérünk, de közben rájöttünk, vagy befürödtünk, nem tudjuk teljesíteni ígéretünket. Még ez is becsületesebb lenne, mint rossz törvényekkel, rendelkezésekkel lehetetlen és kiszolgáltatott helyzetbe hozni azt, aki semmiről nem tehet és eddig sem tehetett semmiről. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)