Gáspár Miklós (KDNP)
DR. GÁSPÁR MIKLÓS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatnak az indokolásban megjelölt célja a nemzeti, népi, faji, vallási csoporthoz tartozás miatt elkövetett bűncselekmények elleni hatékony fellépés, valamint a nemzetközi egyezményekkel való összhang megteremtése.E célokkal természetesen egyet lehet érteni. Azonban a beterjesztett törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésének b) pontja, továbbá a 4. és a 6. § rendelkezései rendkívül problematikusak.
Az 1. § (1) bekezdésének b) pontja a hatályos szabályozáshoz képest büntetni rendeli a továbbiakban azt a személyt is, aki valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából a csoport tagjainak a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz. Véleményem szerint az idézett rendelkezésből a lelki sérelem okozását el kellene hagyni, mivel a lelki sérelem a realitásban nagyon nehezen fogható meg.
A törvényjavaslat 6. §-a egy sor további tágítást tesz a hatályos rendelkezéshez képest, és a közösség elleni izgatás eddigi büntetőjogi alakzatát a jövőre nézve alaposan kiterjeszti. A Btk. 269. §-a eddig csak a gyűlöletre uszítást rendelte büntetni abban az esetben, ha valaki a nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, vagy valamely nemzeti, népi, faji, vallási vagy egyéb csoport ellen uszít gyűlöletre. A Btk. 269. §-a tehát mint mondtam eddig csak a gyűlöletre uszítást rendelte büntetni, éspedig azért csak ezt, mert 1992-ben a 39/1992. számú alkotmánybírósági határozat alkotmányellenesség címén megsemmisítette a 269. § (2) bekezdését, amely már a becsmérlő kifejezések nyilvános használatát is büntetni rendelte. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata szerint a véleménykifejezés szabadságának alkotmányos alapjoga nem engedi meg azt az erős korlátozást, hogy a törvény már a becsmérlő kifejezések nyilvános használatát is büntesse.
A most benyújtott törvényjavaslat a gyűlöletre uszításon túl, amit jelenleg is büntet a törvény, három irányban is igyekszik tágítani az erre vonatkozó bűncselekmény határait. Először tehát a gyűlöletre uszítás mellett a gyűlölet vagy riadalom keltésére alkalmas egyéb cselekményt is bűncselekménnyé kívánja nyilvánítani. Másodszor: a három évig terjedő, előbbi alapesetnél súlyosabb, vagyis öt évi szabadságvesztés járna annak, aki olyan rendezvényt, vagyis összejövetelt, felvonulást vagy tüntetést szervez, amely a már hivatkozott cselekmények elkövetésére irányul, tehát gyűlöletre uszításra, illetve gyűlölet vagy riadalom keltésére alkalmas cselekményre. A harmadik irányban történő tágítás pedig abban áll, hogy a törvényjavaslat már az előbb említett rendezvényszervezés előkészületét is büntetni rendeli három évig terjedő szabadságvesztéssel. Egyetértünk azzal, hogy a két utóbbi tényállást, vagyis a 6. § (2) és (3) bekezdését az alkotmányügyi bizottság javaslata alapján hagyjuk el az elfogadandó törvényből. Mindehhez jön negyedik tágításként a törvényjavaslat 4. §-ában mintegy az első három tágítás kihatásaként , hogy aki olyan társadalmi szervezetet alapít, szervez vagy vezet, amelynek célja bűncselekmény elkövetése vagy erre való felhívás, akkor ez a személy a jövőben öt évig terjedő szabadságvesztéssel lesz sújtható.
Az említett négy tágítás véleményem szerint még akkor is felveti az alkotmányellenesség gyanúját az alkotmány 61. §-ában rögzített véleménykifejezés szabadságának aránytalan korlátozása miatt, ha eltekintünk attól, hogy sajnos a politikailag egy irányban elkötelezett magyarországi tömegmédiumok legalábbis jelenleg az elmúlt években egy sor esetben faji kérdéssé torzítottak politikai vitákat és szembenállásokat, és ez alkalmas arra, hogy a közvéleményben a politikai vagy ideológiai ellenfelet torz színben lehessen feltüntetni. Ha azonban ettől nem tekintünk el, akkor a törvényjavaslat említett rendelkezései komoly veszélyeket rejtenek magukban azok számára, akik a hatalommal vagy a tömegmédiumokban uralkodó véleményhatalommal ellenkező politikai táborokhoz tartoznak.
Mindezek alapján javasolom tehát a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésének b) pontjából a "lelki sérelem okozása" mint nehezen megfogható tényálláselem törlését, és javasolom a teljes 6. § törlését is, mivel az abban foglalt tágítások a jelenlegi magyarországi viszonyok között nagy veszélyt jelenthetnek magára a politikai demokráciára, és aránytalanul sértik a véleménykifejezés szabadságának alkotmányos alapjogát.
Természetesen egy decentralizált kulturális infrastruktúrával és politikailag kiegyensúlyozott tömegmédiákkal rendelkező társadalomban mint amilyen például a német társadalom egy olyan típusú szabályozás, mint amilyent a törvényjavaslat előirányoz, nem jelent különösebb problémát. A magyarországi viszonyok azonban jelenleg még nem ilyenek.
Az igazi alkotmányjogi és politikai veszélyeket a törvényjavaslat 6. §-a jelenti, amely az említett három irányú tágítást megteszi, és ennek révén válhat veszélyessé a 4. §-ban szabályozott egyesülési joggal való visszaélés tényállása is. A 6. § teljes törlése azonban kihúzná e törvényjavaslat méregfogát.
Mindezek miatt a törvényjavaslatot csak az említett módosításokkal tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)