Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Jó reggelt kívánok minden képviselőtársamnak, aki a mai nap egy részét már itt töltötte ebben a teremben, hiszen három óráig itt szavazott együtt a Ház.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A büntető törvénykönyv módosítására szolgáló törvényjavaslatot kívánok a Ház elé terjeszteni. A bevezető gondolatok között elsőként arra kell utalnom, hogy a Magyar Köztársaság több olyan nemzetközi megállapodásnak részese, mint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, vagy az Emberi Jogok és Szabadságok Védelméről 1950-ben elfogadott Római Egyezmény, amely egyértelműen kimondja, hogy az Egyezményben foglalt jogokat megkülönböztetés nélkül biztosítani kell és érvényesíteni kell az országok belső jogalkotásában.
A Magyar Köztársaság ugyancsak részese a New York-i Egyezménynek, amely a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szól. Akkor tehát, amikor önök elé terjesztem a kormány javaslatát, elsőként hazánk által vállalt nemzetközi kötelezettségeinkből kell kiindulnom. Hozzá kell tennem mindehhez azt is, hogy a '90-es években Nyugat-Európa fejlett demokráciáiban is olyan jelenségeket figyelhettünk meg, amelyek arra engednek következtetni és azt jelzik, hogy a kontinens számos országában elszaporodtak a rasszista motívumú és idegengyűlöletből fakadó bűncselekmények. Erre a jelenségre számos országban nagyon határozott jogalkotási lépésekkel reflektáltak, példaként említhetem Franciaországot, Svájcot, Ausztriát, Hollandiát, ahol éppen a '90-es évek első felében világosan és egyértelműen szabályozták és meghatározták azokat a bűncselekményeket, amelyek fajgyűlölet, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és az intolerancia érvényesülésével szemben kívánták a hatékonyabb jogi fellépés lehetőségét megteremteni.
De nemcsak a jogalkotásban, hanem a nemzetközi és a regionális szervezetek tevékenységében is előtérbe került az idegengyűlölettel és a rasszizmussal szembeni összehangolt fellépés igénye. Erre utal az a tény, tisztelt Képviselőtársaim, ami az Európai Unió büntetőjogi tárgyú tevékenységében fellelhető, erre utal az a tény, hogy az Európa Tanács éppen az európai demokráciákban tapasztalt jelenségek elemzése alapján jutott el ahhoz, hogy egy bizottsági munka keretében olyan ajánlásokat fogalmazzon meg, amelyek iránymutatásul szolgálnak az Európa Tanács tagállamai számára a fajgyűlölet, a kisebbségekkel és idegenekkel szembeni türelmetlenség okozta veszélyek büntetőjogi eszközeinek meghatározásánál.
E mellett a tendenciák mellett, tisztelt Ház, arra is utalnom kell a bevezető gondolatok körében, hogy hazánkban bár korántsem ilyen széles körben mégis tanúi lehetünk aggasztó jelenségeknek és ezek fölött nem hunyhatunk szemet, nemzetközi kötelezettségeink okán sem, és saját önbecsülésünk okán sem. Ezért tehát arra van szükség, hogy a jogalkalmazók számára az idegenekkel és másokkal szembeni türelmetlenség, esetleg ellenséges érzületek, indulatok, cselekmények esetén, ilyen jelenségekkel szemben világos, egyértelmű, a jogalkalmazók számára is követhető jogi szabályozás, joganyag álljon rendelkezésre.
Amikor a kormány ezt a törvényjavaslatot a Ház elé terjeszti, tisztában van azzal, hogy a javaslat mellett és a javaslattal szemben számos érv fogalmazható meg, mint ahogy ez meg is történt, és ezek az érvek azok az érvek is, tisztelt Ház, amelyek a javaslat tartalmával szemben kritikaként hangoznak el , bizony alapos megfontolást igényelnek és reális tartalommal bírnak.
Ezért tehát az érveket és a véleményeket a Háznak alaposan mérlegelnie kell és arra hívom fel tisztelt képviselőtársaimat, járuljanak hozzá ahhoz, hogy minden szempontból megnyugtató és kielégítő jogi megoldás jöjjön létre, hogy a törvény tartalmában, szövegében és céljaiban mindenki által, legalábbis minden demokratikus gondolkodású ember által elfogadható célokat és tartalmakat fejezzen ki.
A kriminálpolitikának az ilyen természetű bűncselekményekkel kapcsolatosan alapvető dilemmája az, hogy szükség van-e speciális tényállásokat alkotni azokra az esetekre, amelyeket a büntető törvénykönyv egyébként üldözendőnek minősít, és a bűncselekményeket rasszista motívumból követték el. Az egyik megközelítésnek az a lényege, hogy nincsen szükség külön szabályozásra, nincsen szükség speciális tényállásokra, az általános szabályok alkalmazása érzékelteti legjobban azt, hogy a rasszista motívumból cselekvők ugyanolyan köztörvényes bűnözők, mint a tolvajok, csalók, garázdák vagy mások.
(9.10)
Ismert, hölgyeim és uraim, egy másik megközelítés is, egy másik kriminálpolitikai álláspont is, amely igényli, igenli és támogatja a speciális tényállásokat, abból kiindulva, hogy a rasszista, idegengyűlöletből fakadó célzatot, motívumot külön meg kell jelenítenie a törvénynek, és e felfogás a büntetőjog értékközvetítő, szimbolikus funkcióját is kiemeli és hangsúlyozza. Miszerint a büntetőjog feladata az is, hogy minél érzékletesebben és világosabban tudassa, mi az, amit egy társadalom értéknek tekint, mi az, amit elutasít, amit meg- és elvetendőnek tart.
A rasszista motívumú cselekmények nevesítésével eszerint a törvényhozó azt demonstrálja, hogy mindenfajta fajgyűlölő és idegengyűlöletből fakadó magatartást elítél, megvet, azokat is, amelyeket nem helyez büntetőjogi fenyegetettség alá. Úgy vélem, tisztelt Ház, ebben a kriminálpolitikai dilemmában a törvényjavaslat beterjesztője nyilvánvalóan ezzel a második felfogással kíván elsősorban azonosulni.
A törvényjavaslat tartalmi elemeire utalva azt kívánom kiemelni, hogy a büntető törvénykönyv XI. fejezete tartalmazza az emberiség elleni bűncselekményeket. Ezen belül a 155. § a népirtás, a 156. § a nemzeti, népi, faji, vallási csoport elleni bűncselekmény, míg a 157. § a faji megkülönböztetés bűncselekményét szabályozza. A javaslat akként kívánja módosítani ezeket a bűncselekményeket, hogy az emberiség elleni és éppen ebből következően elévülhetetlen bűncselekményként azokat a magatartásokat rendeli büntetni, amelyeket a nemzetközi dokumentumok is emberiség elleni bűncselekménynek minősítenek. Ugyanakkor a személy elleni bűncselekményeknél bevezeti a nemzeti, népi, faji, vallási csoport tagja elleni erőszak büntettét. Az ilyen csoporthoz tartozás, illetve a csoporthoz való vélt tartozás miatti bántalmazást vagy erőszakkal, fenyegetéssel történő kényszerítést rendeli büntetni.
Kiegészíti a törvényjavaslat az egyesülési joggal való visszaélés büntettét, amikor büntetni rendeli az olyan társadalmi szervezet alapítóját, szervezőjét vagy vezetőjét, amelynek célja a bűncselekmény elkövetésére, vagy a bűncselekmény elkövetésére való felhívásra irányul, illetve amelynek tevékenysége bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg. És végül módosítani kívánja, tisztelt Ház, a törvényjavaslat a közösség elleni izgatás büntettét.
A tartalmi elemek közül ezeket kívántam a tisztelt Ház előtt expozémban kiemelni. És még egyszer, záró gondolatként, azt kívánom megismételni, hogy egyrészről kérem a Ház együttműködését a törvényjavaslat tartalmának minél pontosabb kialakításában, másrészt pedig azoktól a céloktól, motívumoktól vezérelve amelyek az előterjesztőt alapvetően motiválták a törvényjavaslat kidolgozásában , kérem a tisztelt Ház egyetértését és remélem, hogy közös erőfeszítéseinkkel olyan törvényt tudunk kidolgozni, amely mindenki számára, a jogalkalmazók, a társadalom számára is a nemzetközi követelményeknek megfelelően, megnyugtató megoldást és hatékony eszközt tud biztosítani mindazon jelenségekkel szemben, amelyek úgy érzem nálunk is joggal irritálják a közvéleményt.
Kérem, tisztelt Ház, támogatásukat és köszönöm a figyelmüket. (Taps mindkét oldalon.)